90 éve született Peter Weiss Időpont: 2006-11-06 09:54:24
Kilencven éve, 1916. november 8-án született Nowawes bei Berlinben Peter Weiss német író, festőművész, grafikus.
Weiss Jenő magyar származású textilkereskedő és egy színész-ambíciókat dédelgető anya (mindketten zsidó vallásról áttért katolikusok) legidősebb fiúgyermekeként született. A család az első világháború után Brémába költözött, ahol üzletük felvirágzott, így meglehetősen jó körülmények között éltek, kényelmükről szakácsnő, házvezetőnő és a gyerekekre felügyelő nevelőnő gondoskodott.
Tíz évvel később visszatértek Berlinbe, az itteni pezsgő kulturális élet nagy hatással volt Peterre: a művészetekre és általában a kultúrára fogékony fiú egyre több időt töltött múzeumokban, koncerteken. Gyakori vendége lett a Kaiser Friedrich Museumnak, a Berliner Domban előadott Bach passióknak és a nagyváros számos könyvtárának. Később így emlékezett vissza erre az impulzusokban gazdag időszakra: „Irodalmi ismereteim mind ebből a korszakból származnak. Hesse, Thomas Mann, Brecht összes művét elolvastam fiatal fiúként. Az ő hatásukra kezdtem el írni.” Weiss élete végéig megőrizte ezeket a korai szárnypróbálgatásokat, mert ahogy fogalmazott, „benyomások érdekes kavalkádját tükrözték”.
Atyai döntésre azonban a gimnáziumot kereskedelmi iskolára kelett cserélnie, Jenő Weiss ugyanis az asszimiláció útját próbálta járni, így tagja lett a nemzetiszocialista pártnak és az SA-nak is. 1935-ben mégis az emigráció mellett döntött, előbb Angliába, majd Csehországba költöztek. A brit fővárosban Peter a neves School of Photography tanulója lett, majd egy garázsban megrendezte első kiállítását. 1936 és 1938 között a prágai Művészeti Akadémián tanult, s a Gartenkonzert című festményéért az Akadémia kitüntetésében részesült.
A politikai helyzet romlásával szülei Svédországba menekültek, ő maga pedig apja jó barátjához, Hermann Hesse-hez utazott Svájcba. A semleges államban többek között textilfestőként dolgozott, hogy fenn tudja tartani magát, 1940-ben azonban inkább szülei után ment Stockholmba, ahol aztán élete végéig élt. Egy évvel később már saját kiállítása volt, amelyen bemutatták a Cirkusz és a Villa mia című képeit is. 1942-től a Stockholmi Művészeti Akadémián képezte tovább magát. 1943-ban házasságot kötött Helga Henschen festőnővel, nem sokkal később pedig megszületett lányuk, Randi Maria.
Weiss képeit legközelebb 1944-ben láthatta az érdeklődő közönség, a Művészek száműzetésben című kiállításon ugyanis az ő képeit is bemutatták. 1946-ban svéd állampolgárságot kapott, s egyre inkább a politikai ügyek felé fordult. A Stockholm-Tidningen című újság tudósítójaként 1947-ben Berlinbe utazott, riportjai nagy visszhangot keltettek, az írások A legyőzöttek címmel összegyűjtve is megjelentek. Egyre többet írt, hangjátékainak, politikai írásainak, színdarabjainak nagy sikere volt. Közben 1949-ben másodszor is házasságot kötött, ezúttal Carlota Dethoreyt vette feleségül, egy fiúk született.
Szakmai sikereinek és elismertségének köszönhetően tanítani is meghívták, a Stockholmi (Nép)Főiskolán festészetet, később pedig filmelméletet- és gyakorlatot tanított. A számos művészeti ágban alkotó Weiss rokonszenvezett a kommunista nézetekkel, belépett a svéd kommunista pártba, mindazonáltal nehezen találta helyét, számkivetettnek érezte magát. Erről egy interjúban így vallott: „Problémám volt ebben az időben, hogy milyen nyelven írjak, svédül-e vagy németül, írjak-e egyáltalán vagy fessek, vagy filmeket készítsek – színházat csináljak-e vagy írjak. Szüntelen ingadozás volt az életem. Míg el nem fogadták első könyvemet, és a helyzetem anyagilag is meg nem változott, az ötvenes évek a szakadatlan keresés ideje volt valamilyen kifejezési forma után.” Előfordult, hogy ő maga vitte filmre egyik írását – például a Szabad mint a madár esetében -, s a végeredménnyel még így sem volt elégedett. 1952-től 1960 között összesen tizennégy filmet forgatott, köztük dokumentumfilmeket, rövidfilmeket és etűdöket is.
1961-ben jelent meg önéletrajzi ihletésű műve, a Búcsú a szülőktől. A Fluchtpunkt című – szintén önéletrajzi könyve – két évvel később jelent meg és Svájcban a Charles-Veilon-Literaturpreis díjával tüntették ki. Az 1964-es év meghatározónak bizonyult a művész számára, újfent házasságot kötött (Gunilla Palmstiernát vette feleségül) és a nyugat-berlini Schiller Theaterben hatalmas sikerrel mutatták be a Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában című darabját. A darabot Svédországban, Franciaországban, Angliában, az NDK-ban, és New Yorkban is nagyon jól fogadta a közönség, 1967-ben pedig Peter Brook brit rendező meg is filmesítette.
1965-ben óriási figyelem övezte Weiss leghíresebb dokumentarista darabja, A vizsgálat több német városban egyszerre tartott ősbemutatóját. A tizenegy énekből álló oratórium a németországi Auschwitz-per (1963-1966) jegyzőkönyveinek felhasználása alapján készült. A darab egy törvényszéken játszódik, s tulajdonképpen nincs benne cselekmény és színpadi utasítás, csak a bírósági procedúrában megszólalók hangja hallható.
A művészt a következő években több elismerést is kapott, Lessing-díjjal és Heinrich-Mann-díjjal tüntették ki. Politikai musicalje 1967-ben került színpadra, A luzitán madárijesztő a portugál gyarmati uralomról és politikai rendszerről fest képet. A hetvenes években még több színműve (Hörderlin, Trockij száműzetésben) és politikai nézeteit tükröző írása jelent meg. Saját darabjának színpadra állítási munkálatai idején, 1982. május 10-én egy stockholmi kórházban hunyt el, 65 éves korában.
