Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. november 6.
A Fidesz moderátora még javában oszlatta a híveket, amikor a Szabadság térről érkező radikálisok felbukkantak a Gerlóczy utca vonalában.
Az eleinte harminc-negyven fősnek tűnő csoport főleg kiabálással, árpádsávos zászlókkal, de még inkább a körözött Budaházy Györgytől kapott ún. pajzsokkal (minden pajzson egy-egy betű, amely összeolvasva a Szabadság téri szovjet emlékműre vonatkozó „Bontsák el” jelmondatot adja ki, egy üres pajzzsal, azaz a szóközzel) jelezte, hogy megjött. A részben betörőmaszkkal és arc elé kötözött sállal felszerelt különítmény egy darabig egy helyben állva sürgette a miniszterelnök távozását a maga keresetlen módján, aztán megindult. Rendőr sehol.
A gyorsan többszázasra duzzadt alakulat kemény magja a Dohány utca torkolatához érve nem mulasztotta el elővenni zsidó témákat feldolgozó lemezét, amelyről ezúttal a „Lángol a zsinagóga” kezdetű és végű szerzeményt mutatta be.
A növekvő tömeg az Astoriánál vett egy balost, és a Rákóczi úton véget vetett a Keleti felé haladó járműforgalomnak. A hetek óta ismert szövegeket skandálták a rendőrállammal együtt, de valóságos rendőr nem volt sehol. A demonstrálók már jócskán rajta voltak a Rákóczi úton, amikor az első – és egyben utolsó – alakulatot felfedeztem: bőrdzsekis, usánkás rendfenntartók bukkantak fel, húszan, harmincan kábé, tisztes távolságra az üvöltözők hátától.
Tőlük függetlenül a tömeg a Szövetség utcánál minden látható ok nélkül megtorpant. Egy darabig skandáltak még, aztán kettéváltak, a társaság egyik része eltűnt a sötét Szövetség utcában (a körút érintésével a Vörösmarty téri engedélyezett tüntetésre mentek – a szerk.), a másik lassan feloszlott, vagy legalábbis úgy tett. (B. T.)
