Zavargások nélkül, több helyszínen tüntettek a radikálisok november 4-én Budapesten
Kiss Ádám 2006. november 5. 08:20
A forradalmárok forrongtak, a provokátor a provokátorokat provokálta, a rendőrök lazsáltak. Utcai harc nem volt, csupán a Kossuth téri morális forradalom erőtlen exportja. Magzatvédés, hősködés és szolid zsidózás a Szabadság téren, felvonulás menet közben kitalált útvonallal, végül szónoklatok pár embernek a Vörösmarty téren. Vízágyú nem volt, hideg viszont igen.
A Szabadság téren délután egy körül gyülekező negyven kamera-érzékeny nyugdíjas és ügyeletes szabadsághős nem igazán felelt meg Szilvásy kancellár rémképeinek. Még a színpadon beszélő Novák Előd, a forradalom jogi hátszelét fújó Nemzeti Jogvédő Alapítvány képviselője sem, aki pedig rettentő (kínos) szóvicceket mondott.
Később több száz fősre dagadt a tömeg. Az elmúlt időszakban ismertté vált forradalmi csoportocskák és vezetőik színe-virága megfordult a színpadon, hogy megjelenítsék a Kossuth tér „kisugárzását”. Ez annyiban sikerült is, hogy újra elhangzott az összes ezerszer ellőtt frázis, amitől a Kossuth téren lakóknak ma is cseng a füle.
Kattintson a képre galériánk megtekintéséhez! (fotók: Járdány Bence)
Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke a rendőrterrort ecsetelte, szót sem ejtve arról, hogy mit csináltak, akikkel szemben a rendőrség például az MTV-székháznál fellépett. Aztán magzatvédelem, az orvosok által végrehajtott belső diktatúra (értsd abortusz) elleni felszólalással, a forradalom n-edik új fordulatának bejelentése, Trianon, ötvenhat, pesti srácozás és a szovjet emlékmű elleni szózatok egymás után, végül Waszlavik Gazember elénekelte a Kossuth-tér indulót zenei lapok nélkül, mert a cédé bent maradt a kiürített téren.
Budaházy György a népét ugratja
Örömhír viszont, hogy a Budaházy-folklór egyre népmeseibb vonásokat ölt. A XXI. század Rózsa Sándorát talán hamarosan filmen vagy képregényen is viszontláthatjuk már. Most saját kézzel ácsolt fapajzsokat küldött híveinek a harchoz, melyekből egymás mellé állítva a szovjet emlékműre utaló „bontsák el” felirat rakható ki, szóközzel. Budaházy emellett mesei motívumokkal, sárkánnyal, boszorkánnyal átszőtt hangüzenetben is szólt az őt ajnározó hívekhez. Nővére, Edda is felszólalt, egyebek közt idegenszívűnek nevezte Gergényi Pétert, „ha értitek, mire gondolok”.
Később lelepleződött az is, hogy a rendőrség valószínűleg Szlovákiából kért kölcsön rendőröket, mert egyes tüntetők nem értették azt a „valamilyen szláv nyelvet”, amin október 23-án a rohamkékek beszéltek. Egy hete a Jobbik honlapján még izraeli rendőrök szerepeltek, ez alapján nem tartjuk kizártnak, hogy később újabb nemzetek – románok, tatárok, törökök, németek, szerbek, oroszok – lepleződhetnek le.
Külső szereplők dolgában különben sem áll rosszul a forradalom. Amellett, hogy egy idegenszívű parancsára külföldi rendőrök gyepálták el a tüntetőket október 23-án, lassan az is kiderül, hogy a kődobálók, a gyújtogatók, a törők-zúzók, a szélsőséges jelszavakat skandálók mind-mind provokátorok voltak, esetleg néhány általuk megszédített suhanc. Tomcat, az MTV-székház ostroma után letartóztatott blogger szerint például Kőrösi Imre és Kozenkay Jenő, a Polgárok és Polgármesterek Szövetsége az Élhető Magyarországért nevű furcsa szervezet vezetői tehetnek mindenről, ezért jól fel is lesznek jelentve.
Városbújócska
A Fidesz fáklyás felvonulói számára meg éppen a radikálisok voltak a provokátorok. Éppen ezért este a Deák téren a felvonulás szervezőiből álló élőlánc megpróbálta elválasztani az oda átvonuló Kossuth térieket a némán vonuló 40-50 ezer, gyertyával, fáklyával felszerelkezett Fidesz-szimpatizánstól, míg azok a menet befejeztével az Astoriához érve csendben és gyorsan szétoszlottak.
A körülbelül ezerfősre dagadt radikális („Nem vagyunk mi csőcselék!”) zajbrigád így lekéste a Fideszt, ezért maga vágott neki a városnak. Csak azt nem tudták pontosan merre. Meg miért. Az Astoriától a Blahára vonultak, utána a Rákóczi úton tovább.
Az MSZP-székház magasságában hirtelen a Hősök tere felé fordult a csapat a kis utcákon át, aztán vissza a körútra, az Oktogonnál viszont megint másik irányba, a Vörösmarty térre. A magyar újságírás java felvonult egy esetleges újabb csetepatét szagolva, de hiába. A harcias gimnazista tüntetők és bakancsos vagányok hiába hoztak kendőt, meg maszkot, senki egy fia gránátot sem lőtt közéjük.
Így érkezett meg párszáz ember a Vörösmarty téri rendszerváltó fórum helyszínére, hogy a Kossuth tér szellemében itt beszéljék meg a rendszerváltást. Az ezután kinyitó szabadmikrofonos szólamparádé már mindenki előtt ismert történet. Talán a téren maradók is így gondolták, mivel inkább egymással csevegtek. Ha nem léptek le perceken belül.
