Nem az volt az újság célja, hogy megsértse bárkinek a hitbeli meggyőződését – ezzel az indoklással utasította el az aarhusi bíróság azt a kártérítési igényt, amelyet hét muszlim szervezet nyújtott be a Jyllands-Postenben megjelentetett gúnyrajzok miatt. Carstan Juste főszerkesztő az ítéletet úgy kommentálta, hogy az újság elmarasztalása súlyos károkat okozott volna a szólásszabadságnak.
A karikatúrák miatt égtek a dán zászlók (Fotó: Reuters – Mohammed Szalem)
A Jyllands-Posten által elindított karikatúrahistória miatt legutóbb néhány héttel ezelőtt borult lángokba a teheráni dán konzulátus. Egy sereg fiatal muszlim Molotov-koktélokkal fejezte ki nemtetszését, amiért a dán állami televízió bemutatott egy felvételt a jobboldali néppárt fiatal aktivistáiról, akik azon versengtek, ki tudja a legmegalázóbb karikatúrát rajzolni Mohamed prófétáról. A felvételen többek között olyan képek láthatók, amelyeken a prófétát mint részeges terroristát vagy mint vizelő, sört ivó tevét ábrázolják. A képsorokat egy Martin Rosengaard Knudsen nevű művész rögzítette, aki azért jelentkezett a párt ifjúsági szervezetébe, hogy megmutathassa a világnak, hogyan viselkednek a jövő lehetséges politikusai. A felvételek először a Nyheadsavisen című ingyenes magazin első kiadásában jelentek meg, onnan egyenes út vezetett a köztévébe, és néhány nappal később a muszlim médiába.
Mohamed arca
Az iszlám vallás vezetői eltérő módon reagáltak a történtekre: míg a radikális Raed Hlayel az al-Dzsazíra hírtelevízióban arra szólította fel a híveket, hogy emeljék fel a szavukat, és vonuljanak az utcára tüntetni Dánia ellen, amely láthatóan semmit sem tanult az alig egy évvel korábbi eseményekből, addig több muszlim vallási vezető inkább nyugtatni próbálta a kedélyeket.
2005 szeptemberében a Jyllands-Posten című dán napilap Mohamed arca címmel tizenkét karikatúrát jelentetett meg, amelyeken többek között terroristának ábrázolták a muszlimok prófétáját. Mivel Mohamedet az iszlám világban semmilyen formában nem szabad ábrázolni, a legtöbb arab országban és Iránban tiltakozni kezdtek a karikatúrák ellen, és követelték, hogy büntessék meg a gúnyrajzok szerzőit és publikálóit. Ezt a kérést nyugati országokban a sajtószabadságra hivatkozva elutasították, és a képek 2006 februárjáig több európai – köztük két magyar -, illetve amerikai és japán újságokban is megjelentek. Ez után végképp elszabadultak az indulatok. A zavargásokban tüntetők hada rohanta meg és borította lángokba Dánia és Norvégia damaszkuszi nagykövetségét (az azonos épületben lévő svéd és chilei nagykövetségek sem maradtak épek), valamint a bejrúti dán konzulátust, más arab országokban pedig a karikatúrákat megjelentető országok zászlóit gyalázták meg nyilvánosan.
A békésebb muszlimok olyan plakátokkal vonultak utcára, amelyeken azt hirdették: nem terroristák és anarchisták, csak azok az ellenségeik, akik gyalázzák az iszlámot. Mások viszont nyilvánvalóvá tették, hogy készen állnak a szent háborúra, és arra, hogy lemészárolják a dán nagykövetségek dolgozóit. Csaknem másfél száz ember esett áldozatul a nép haragjának, köztük egy Törökországban élő katolikus pap, akit hidegvérrel fejbe lőttek. Bár a dán napilap főszerkesztője január 31-én bocsánatot kért a muszlimoktól, amiért megsértette érzelmeiket, azért nem, mert megjelentette a képeket.
Öt kiló arany egy fejért
Egy Dániában élő muszlim prédikátor azzal a hírrel korbácsolta fel a kedélyeket az al-Dzsazíra hírtelevízióban, hogy a dánok SMS-ben buzdítják egymást a Korán elégetésére. Dadullah molla, az afgán tálib tanács tagja száz kiló aranyat ajánlott fel annak, aki meggyilkolja a Mohamed prófétáról készült karikatúrák alkotóit, és további ötöt annak, aki dán, norvég vagy német katonát öl meg. Arab hírügynökségek arról számoltak be, hogy a karikatúrabotrány után még több fiatal jelentkezett öngyilkos merénylőnek.
A legnagyobb konzervatív iráni lap, a Hamsahri nem sokkal a karikatúrabotrány után szintén meghirdetett egy pályázatot. Ennek keretében a holokausztot „legviccesebben” ábrázoló rajzokat díjazták, de a pályázóknak megengedték, hogy – ha ez a téma nem mozgatja meg a fantáziájukat – az amerikaiak vagy az izraeliek bármelyik múltbeli bűnét is megrajzolhatják. A napilap főszerkesztője, Farid Mortazavi arra volt leginkább kíváncsi, hogy hajlandók lesznek-e a nyugati újságok közölni ezeket a képeket a szólásszabadság jegyében.
A versenyre több mint hatvan országból mintegy ezerszáz gúnyrajzot küldtek be. A kétszáz legjobbnak ítélt karikatúrát a palesztin Kortárs Művészeti Múzeumban állították ki egy hónapra. Az első három helyezett versenyző tizenkétezer, nyolcezer, illetve ötezer dolláros jutalomban részesült.
A megvilágosodott szamár
A Sark volt az egyetlen nem állami iráni napilap, amely 130 ezres példányszámot tudott elérni. Óvatos híradásainak és az erős öncenzúrának köszönhetően három évig állta a sarat, idén szeptemberben mégis megszüntették a lapot, háromszáz alkalmazottját téve az utcára. A hivatalos jelentés szerint az újság bezárásának az volt az oka, hogy magas rangú politikusokat sértegetett. Az a bizonyos sértegetés egy karikatúrában merült ki, amely sakktáblát ábrázolt, rajta egy lóval és egy szamárral, utóbbit glóriaszerű fény övezte.
Az újságolvasóknak persze magától értődött, hogy a sugárzó szamár nem más, mint Mahmud Ahmedinedzsad iráni elnök, aki az ENSZ-közgyűlésen mondott beszéde közben lett figyelmes arra, hogy isteni fény övezi.
Persze az újság betiltásának hátterében más okok is állhatnak, egyebek között az, hogy feltételezések szerint a lapot a háttérből nem más irányította, mint az egykori elnök, Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani. A tehetős politikus nagy összegekkel támogatta a lapot, amely korábban – miután Ahmedinedzsad egyszerű mesének nevezte a holokausztot – hosszabb cikket szentelt a második világháború alatt meggyilkolt több millió zsidónak.
B. Simon Krisztián
