A cím majdnem megjegyezhetetlen, így szól: Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika. Az eredeti sem simább, valahogy így: Borat: Amerika kulturális megtanulása csinálni hasznot Kazahsztán dicsőséges nemzetének javára. A szokatlan címhez szokatlan film járul. Botrányosan mulatságos és botrányosan taszító. Bohózatba kevert szatíra a kész átverés show és a kandi kamera keresztezéséből. A végeredmény: gyöngyök a moslékban.
Sacha Baron Cohen angol komikus, sikeres televíziós szkeccseinek nyomán megteremtette magának Boratot, a népszerű kazah tévériportert, s a bőrébe bújva, hitelesen azonosulva vele, végigutazza Amerikát New Yorktól Los Angelesig. Tévériportokban akarja népének megmutatni az amerikai kultúrát, s ezzel a felemelkedés útját. Hogy Cohen miért éppen kazahnak adja ki magát, azt az ég tudja, de azon sincs mit csodálkozni, hogy a hírek szerint Kazahsztánban valódi sértésnek vették a filmbeli imidzset, s tiltakoztak is Cohen Boratja ellen. A néző persze előbb-utóbb rájön, hogy Borat figurája és Kazahsztánja olyan durván és vadul elrajzolt, hogy valódinak aligha, csakis elvont karikatúrának (ha létezik ilyen) fogható fel. Seholországnak és mindenüttországnak.
A film alapötlete: Cohen Amerikán keresztül vezető utazása során mindvégig valóságos kazah tévériporternek adja ki magát, erős akcentussal és rémes nyelvhelyességgel beszél, a legelképesztőbb helyzeteket provokálja ki, miközben a mit sem sejtő emberek abban a tudatban reagálnak, hogy egy komoly televíziós riport forgatásán vannak jelen. Cohenen kívül csak a producerét játszó Ken Davitian a hivatásos színész, s tán még Pamela Anderson (akit a felesége vagináját emlegető, de fülig megszerelmesedett Borat feleségül akar elrabolni) tudja, hogy miben vesz részt, de minden más szereplő véletlen civil a vásznon. Borat figurájával Cohen túllép sokféle határon, így csalogatja elő az útjába kerülő amerikaiak valódi nézeteit a tabutémákban. Borat nyíltan rasszista, szexista, ezenkívül antiszemita és homofób, elképesztően előítéletes megjegyzéseit viszont olyan naiv magától értetődéssel közli, mint aki szerint ez a világon a legtermészetesebb felfogás. A film legerősebb szatirikus pillanatai éppen azok, amikor a „szobatisztátlan” megnyilvánulásaira előbuknak a jól rejtett előítéletek. Amikor egy fegyverboltban a zsidók elleni legjobb védekezési eszközt keresi, a boltos szemrebbenés nélkül ajánlja a 9 milliméteres vagy a 45-ös pisztolyt. Elázott fiatalemberek társaságában a régi szép idők emlegetésével a rabszolgaság és a nők jogtalanságának előnyeit ecseteli, amire heves egyetértés a válasz. Egy idős déli férfinek azt magyarázza, hogy hazájában a homoszexuálisakat felakasztják, mire az egyetértő válasz: mi is ezen igyekszünk. Egy rodeón a lelátó közönsége lelkesen ünnepli, amikor Irak teljes lebombázásának reményéről beszél, csak akkor válik kínossá a helyzete, mikor a kazah nemzeti himnusz gyanánt egészen idióta szöveget ad elő az amerikai himnusz dallamára.
Szatirikus élű Borat ájult Amerika-rajongása is, de az erős pillanatokon kívül legalább annyi a merőben idiotisztikus őrültködés, az olcsó helyzetkomikum, a minőséginek nem mondható altesti humor. Szellemes és taszító, mint a kandikamera termékei.
Bársony Éva
