2006. október 26. (8. oldal)
A nemzetközi újságírásban etalonnak számító brit közszolgálati adó, a BBC – csakúgy, mint nem egy vezető lap, jelesül a svájci konzervatív Neue Zürcher Zeitung tegnapi beszámolója – tárgyilagosan ismerteti, hogy mi történt Budapesten, mi váltotta ki a tüntetéseket és mindennek milyen hatása lehet az országra. Több más lap azonban elfogult módon ír az eseményekről.
Kik a tüntetők? A BBC brit hírcsatorna internetes kiadása szerint a budapesti utcákon „főként a politikai jobboldal” támogatói vannak, akik között találni diákokat, orvosokat, fogorvosokat és üzletembereket, mint ahogy néhány radikális jobboldalit is. A brit adó szerint a tüntetők általános véleménye szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megsértette az országot a május 26-i balatonőszödi beszéddel, amelyben bevallotta, hogy hazudott az újraválasztás érdekében. A BBC úgy véli, hogy a tiltakozók legnagyobb része valószínűleg a Fideszre szavazott az áprilisi országgyűlési választásokon, míg a radikálisabbak a két szélsőjobboldali pártra, a MIÉP-re és a Jobbikra. Megemlítik, hogy egyik szervezet sem kapott elég szavazatot ahhoz, hogy képviselete legyen az Országházban. A tömegben találhatók természetvédők is, akik a globalizáció ellen tüntetnek, s a pletykákat ismertetve a brit adó közli, hogy provokátorok is megbújhatnak az emberek között. (MN)Ugyanakkor az AFP, a francia hírügynökség budapesti irodája ontja a kormánypropagandát álobjektív tudósításokba csomagolt jelentéseit, amelyekben kizárólag olyan „elfogulatlan” embereket szólaltat meg, mint a volt kommunista hatalomba épült és ma a kormányzó koalíció rendíthetetlen támogatója, Ágh Attila, valamint Balázs Péter, akiről az AFP csak azt felejti el megjegyezni, hogy ő a Soros-féle Közép-európai Egyetem tanára.
A kormány külföldre „nyomott” vonala pontosan az, amit Hegyi Gyulának a baloldali Guardian című brit lapban megjelent véleménycikke követ, ahol viszont az olvasó tudhatja, hogy a cikkíró szocialista európai parlamenti képviselő. Hegyinek „56 értelmezése kísértetiesen követi David Irvingnek, a holokauszt-relativizálásért Ausztriában börtönbüntetését töltő brit történésznek a célját, aki – a Kádár-rendszer támogatásával – az ötven évvel ezelőtti magyar szabadságharcot hamisan az antiszemitizmussal vádjával kente be, azt állítva, hogy „56-ban a kommunisták lincselését antiszemita jelszavak és a „náci ideológia újjáélesztése” kísérte. Akkor is, mint most, „a szélsőségek hangja felerősödik”, állítja Hegyi, és ezt írja: „Gyurcsány szocialista pártja Nagy Imre, az 1956-os reformista kommunista vezető örökösének tekinti magát, de a szélsőjobb szerint a párt még mindig a nemzet régi, kommunista, »nem magyar« (értsd: zsidó) ellensége.” Hegyi Gyurcsányt a „maga szerencséjét megalapozó emberként” jellemzi, aki hisz abban, hogy „a szociáldemokrata értékek a neoliberális reformokkal kéz a kézben járhatnak”. Ezzel szemben Orbán Viktor elfogadja az irredenta, antiszemita, náci zászlókat lobogtatókat.
A Gyurcsány-kormánynak a szocialista képviselő által felrajzolt vonalát követi, igaz, felvizezve, számos lap, de a tisztességesebbje már megemlíti – akár tegnapelőtt – a gyerekekre, családanyákra és idősekre válogatás nélkül, brutálisan lecsapó rendőrséget, sőt, végre a rendőrattak nyomán megsérült Révész Máriusz fideszes képviselő esetét is. A belga Libre belgique hasábjait zabolátlan kormánypropagandára felhasználó Christine Dupré újabb tudósításában pedig azt állítja, hogy Orbán Viktor polgári engedetlenségre szólított fel, vagyis az ország életének megbénítására.
