Rigó Béla
Utánolvasás
Örültem, hogy Vámos Miklós ezúttal Gelléri Andor Endrét idézte meg népszerű sorozatában (Nem gondol nőkre, ÉS, 2006/41.). Márciusban nem sikerült megünnepelnünk egyik legnagyobb novellistánk századik születésnapját. Az Egy önérzet története pedig még az életművön belül sem nyerte el megérdemelt helyét kánonjainkban.
Nem örültem az ajánlásban hemzsegő hibáknak. Teljes számbavételükre nincs módom, csupán egy-két szemléletes példával érzékeltetném a problémát.
Filológia: Vámos írásának egynegyedében bosszankodik. Lenyűgöző olvasmányát megcsonkították, ráadásul az előszóban az író özvegye ügyetlenül mentegetőzik e miatt. Tehát mindenki „lapozza át az előszót”, mint tette ő annak idején. Nekünk van egy ellenajánlatunk: 1957-es első kiadás helyett tessék elővenni a Magyar remekírók-sorozatban 1981-ben megjelent teljes szöveget. Nincs bosszantó előszó, még az is kiderül, mire volt érzékeny a cenzúra annak idején. Szabó Lőrinc Kossuth-díjjal megpecsételt rövid visszatérésének évében nem lett volna illő sem a férjét rajtakapó Mikes Klára öngyilkossági kísérletét, sem a költő antiszemita felhorkanásait szellőztetni.
Apa: Szerzőnk az író szüleivel sem igazságos. Gelléri József valóban gyakran került a csőd szélére, de mindig feláll. Halála után fia azért költözött Óbudára a Beszterce utcába, mert megörökölte a Tímár utcai pénzszekrény-műhely rá eső részét. (A cég túlélte őt is, özvegy Gelléri Józsefné örökösei számolták fel a 70-es évek elején.) Vámos szerint Gelléri Andor Endrének „a gimnáziumból ki kellett maradnia, hogy munkába álljon”. Ezzel szemben az az igazság, hogy apja elvégeztette vele a felső ipari iskolát. (Azzal is zsarolta a gyors irodalmi karriertől megszédült fiút, hogy helyette párfogóját, Mikes Lajost veri agyon a nagykalapáccsal, ha nem teszi le az utolsó vizsgáját.) A végbizonyítványt aztán büszkén mutatta feleségének: „Mégse lesz baka a fiamból.” „Katonai szempontból” ugyanis ez a bizonyítvány „egyenlő értékű bármely érettségivel”. (Más kérdés, hogy egy pályakezdőnek ez a papír annyit ért, mint manapság némely diploma.)
Anya: Van Vámosnak egy megdöbbentő állítása: „Amikor megtudta, hogy zsidó, nehezen dolgozta föl. Nem értette, miként lehetséges, ha egyszer az édesanyja szinte a bigottságig vallásos keresztény.” Gellériné Frenkel Sára bigottságig vallásos zsidó volt, ott nyugszik az óbudai zsidó temetőben. A vallástalan apa árnyékában (és ellenében) felnövő fiú számára éppen anyjának misztikus istenfélelme jelentette az egyetlen eleven kapcsolatot a zsidósággal.
Aktualitás: Amikor Vámos Faludy György nevét említi, többeknek eszébe juthatott az ősz mágus utolsó (részben posztumusz) pletykasorozata a Hócipőben. Gelléri emlékiratának legnagyobb botrányköve lett egy testvérpárral folytatott szerelmi kapcsolata. Lulu, az idősebbik múzsa, szerkesztő és szerető volt egy személyben, abortuszai ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy a világ felé szűznek mutassa magát, így húga, Kamilla titokban elcsábította nénje udvarlóját, hogy levezesse a férfiban érezhetően vibráló feszültségeket. Faludy máltai éveiben találkozik velük, tőle tudjuk meg, hogy Lulu az Egy önérzet történetéből értesül húgának egykori akciójáról. Első felindulásában kirúgja a bűnöst, majd – saját szerepét átgondolva – megbocsát neki. Mindebből persze csak Faludy érdekes, akit Lulu épp úgy nyílt sisakkal rohamozva akar férjül venni, mint Gellérit hajdanán. Faludyt ez a párhuzam sem inspirálja, hogy belenézzen az ominózus könyvbe. Ha valaha is megteszi, most nem állítaná, hogy Lulu és Gelléri között egykoron „holmi plátói szerelem alakult ki”. De hát ő író volt és nem olvasó. Igaz, nem is állított magáról sohase mást.
Rigó Béla
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 43. szám
