Gervai András
A Varázsló felesége
Inge és Walter Jens: Frau Thomas Mann; Katharina Pringsheim élete. Fordította Blaschtik Éva, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006. 452 oldal, 2600 Ft
Letehetetlen könyv: irodalmi portré, dokumentumregény, izgalmas kultúr- és irodalomtörténet. A német Inge és Walter Jens nagy beleérző képességgel, szeretettel de elfogulatlanul rajzolt portrét Katia Mannról, a nagy író feleségéről. Sziszifuszi aprómunkával gyűjtötték össze a rá vonatkozó dokumentumokat, leveleket, kutattak fel minden apró adatot, térképezték fel az életút fontos és jellemző állomásait, eseményeit. A dokumentumregény társ-főszereplője Thomas Mann, de plasztikusan, árnyaltan jellemezve előttünk állnak a Mann gyerekek, s persze a Pringsheimek, Katia családtagjai is – ikertestvére, egyetemi tanár apja, színésznő anyja, a női egyenjogúságért küzdő nagymamája – akik mind színes, izgalmas karakterek.
Mann már ismert és sikeres író, túl van A Buddenbrook ház 18. kiadásán, s a Tonio Krögeren is, amikor találkozik a szép, körüludvarolt, művelt egyetemista Pringsheim lánnyal, aki egy zsidó nagypolgári família vonzó, szabad szellemű miliőjében, egy művészeti szalonjáról híres müncheni palotában nőtt fel. Gyönyörű levelekkel bombázza, s hosszasan győzködi őt, míg végül a családra vágyó lány 1905 elején igent mond a házasságra. Thomas Mann így kommentálja az örömteli eseményt bátyjának: „Az eljegyzés /…/ felemésztő igyekezet /…/ Társadalmi kötelezettségek /…./ Közben meg nap mint nap a terméketlen és kimerítő rajongás, ami ehhez az abszurd mátkasághoz tartozik…”
A szerzőpáros úgy véli, az író lelke mélyén csak odaadást és csodálatot tűr el, nem pedig partneri kapcsolatot, egyenjogúságról szó sem lehet. „/…./ azt gondolom néha – fogalmazza meg kételyeit Katia 1920-ban egy levélben a férjének – hogy nem egészen jól rendeztem be az életemet, hogy nem volt helyes ennyire kizárólagosan csak Hozzád és a gyerekekhez igazítanom.” Néhány évvel férje halála után pedig ikertestvérének megvallja, életében sohasem azt tette, amit szeretett volna. Mindennek ellenére a könyvből nem úgy tűnik, mintha feláldozta volna magát, mintha sokféle szerepe és feladata (csak) terhet jelentett volna számára.
Nagy formátumú, óriási energiákkal rendelkező, határozott, az érzelgősséget gyűlölő személyiség, akinek sok konfliktussal, nehéz helyzettel kell megbirkóznia. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy mindig nagy háztartást vezet, hogy élete nagyobb részét emigrációban tölti, s hogy hat gyerekével mennyi gondja-baja van, mennyi tragédia történik velük. Érdekeikért anyatigrisként harcol, barátjuk, sőt cimborájuk. Döntőbíró s villámhárító férje és a gyerekek, a szülői és nagyszülői ház között.
Férjének társa, titkárnője, menedzsere, gyakran múzsája – vagy például a Varázshegynél – irodalmi anyagbeszerzője. Igyekszik számára ideális munkakörülményeket teremteni, tehermentesíteni, szinte vattába csomagolni. Még gyerekei sem zavarhatják. Barátaival sem hagyja egyedül, s, ha úgy érzi, hogy fárasztják, elküldi őket. Egyáltalában, igyekszik tőle távol tartani a rossz híreket, az író például rákbetegségéről nem tudhatja meg az igazságot, Klaus fiuk temetésére pedig nem mennek el Cannes-ba, hanem tovább folytatják a skandináviai felolvasókörutat. Igaz, mikor Elisabeth lányuk elveszti a férjét, Katia az első vonattal odautazik hozzá Firenzébe, miközben Thomas Mann a naplójában azon kesereg, hogy magára hagyták, s ki van téve a zavaró telefonhívásoknak.
Thomas Mann pályájával, életével könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik – hat gyereke közül öt is megírta emlékeit, némelyikük több könyvben is – Jensenék mégis tudnak kevéssé vagy egyáltalán nem ismert adattal, ténnyel szolgálni, s még inkább: ismertnek vélt kérdéseket árnyalni, új megvilágításba helyezni. A szerzőpáros például hangsúlyozza, hogy a közkeletű képpel ellentétben Thomas Mann nem csak a munkájának, vonzalmainak élő, igazságtalan, ingerlékeny és hirtelen haragú apa tudott lenni. A „Varázsló”, a „Papci” – vagy „Papus úr”, ahogy a két kicsi nevezte őt – másmilyen is volt: figyelmes és gyengéd, gondoskodó és vidám, zseniális felolvasó, remek utánzókészséggel rendelkező szórakoztató ember. 1920. október 17-i naplófeljegyzéséből egyébként kiderül, hogy ekkor már nincs szexuális kapcsolata a feleségével, impotens. Katia szeretetét, szerelmét mindez nem befolyásolja, boldog, hogy részese lehet sikereinek, életcélja az ő szolgálata.
Negyedszázaddal éli túl a „Varázslót”, nélküle – bár fontos feladatának érzi az életmű gondozását, s az unokák is örömet adnak neki – egyre apatikusabbá válik. Kilencvennégy éves korában hunyt el. Sokat elárul rejtőzködő természetéről, szerénységéről, s persze a családi ügyeket illető diszkréciójáról, hogy élete delén, a vele készített több órás beszélgetés szövegéből ugyan összeállít egy karcsú kis memoárt (magyarul: Megíratlan emlékeim, Magvető Könyvkiadó, 1976), de abból néhány életrajzi adaton túl alig valamit lehet csak megtudni róla. Főleg férjéről, művei valóságanyagáról, híres barátaikról, utazásaikról mesél, adomázik. Inge és Walter Jens most pótolta a hiányt: emléket állított ennek a nagyszerű asszonynak, aki nélkül Thomas Mann munkássága feltehetőleg nem teljesedik így ki.
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 43. szám
