Kiárusítja vagy hasznosítja Visegrád a kőbányát? – Aláírásokat gyűjtenek a tiltakozók
Népszabadság * Koblencz Zsuzsa * 2006. október 30.
Az egykori bánya helyén épül a szálló Kép: Kováts Zsolt Aláírásgyűjtéssel tiltakoznak visegrádi lakosok az ellen, hogy egy nemzetközi befektetőcsoport 5+1 csillagos szállodasort épít hét és fél milliárdért a Dobos-hegy aljában felhagyott kőbánya területén. A fideszes polgármester szerint a beruházás nagy fontosságú a város fejlődése szempontjából.
Féltik a nyugalmukat a közeli telkek lakói Kép: Kováts Zsolt
Nézünk felfelé a hajdani visegrádi kőbánya aljából a Dobos-hegy tetejére. Épp a szemünkbe tűz a nap, úgyhogy túl sokat nem látunk, csak a bányaszakadék falából lógó gyökereket, legfelül pedig, egy ottani telek végében egy nemzetiszínű és egy árpádsávos zászlót. A dübörgő gépek közt jövő-menő munkások úgy tudják, a zászlókkal azt akarta jelezni a telek tulajdonosa, hogy az alant épülő szálloda legfelső emelete épp addig érhet, egy centiméterrel sem lehet magasabb. Az aláírások azonban nem ennek érdekében gyűlnek – mondják -, hanem azért, hogy a hotel egyáltalán ne épüljön fel.
Az aláírásgyűjtő ívvel a zászlós telek tulajdonosa – aki azt kérte, ne írjuk le a nevét, ugyanis már egy ügyvéd is figyelmeztette: veszélyes játékot játszik, ha egy hét és fél milliárdos beruházás ellen protestál – kezdte körbejárni a szomszédokat, hogy tiltakozzanak a luxushotel építése ellen. A hatvan itteni ingatlan gazdái közül tizenöten aláírtak, a többiek inkább tartózkodnak ettől. Magunk is azt tapasztaljuk, amíg a hegyet körbemasírozva felérünk a zászlós telekhez, hogy a közben megszólított víkendezőket vagy nem érdekli, mi épül a közelükben, vagy egyenesen örülnek, hogy eltűnik a gazdátlan bánya, és elegáns hotel kerül a helyére.
– Még nem tudják, mi vár rájuk. Ha majd kész lesz ez a hatalmas, acél-üveg-beton monstrum, ha majd kétszáz autó parkol körülötte, s a szél idehordja a füstöt, a konyhaszagot, akkor majd aláírnának ők is – legyint csüggedten a legfelső telek gazdája.
– Mi bizony tiltakozunk! – helyesel a közvetlen szomszéd.
Amikor egy hónappal ezelőtt ünnepélyesen elhelyezte a kőbányában egy kétszázharmincnégy szobásra tervezett, 5+1 csillagos szálloda alapkövét a befektetőcsoport és a visegrádi polgármester, a tiltakozók már több protestáláson is túl voltak. Levelet írtak a köztársasági elnökhöz is, kérve, emelje fel a szavát az ellen, hogy „a Nemzeti Park területén egy szállodamonstrum feleseljen Salamon tornyával és Mátyás reneszánsz palotájával”. Választ nem kaptak. Megkerestek számos hivatalt és a Levegő Munkacsoportot is, de csak az ügyvédek és a szerkesztőségek méltatták őket válaszra – mondja az aláírásgyűjtés elindítója -, és többen azt tanácsolták, tüntessenek. Az aláírásgyűjtő azonban, aki a leginkább érintett az ügyben – hiszen a telke végében kezdődik a bányaszakadék, állítása szerint eltűnt alóla egy erdő, s nem meri biztosra venni, hogy a beruházó az eredeti tervtől eltérően nem emeli-e magasabbra a hat emeletet úgy, hogy végképp elbúcsúzhat a lenyűgöző panorámától, amely most még elébe tárul – a tüntetésnek nem látja értelmét.
– Visegrádon egy ablak áthelyezése miatt egy évig kell járni a hivatalokat az engedélyért, a negyvenöt méter magas szállodát építő cégnek mégis tíz perc elég volt hozzá, hogy a kiszemelt hely tájsebnek minősüljön, aminek az eltüntetése egyenesen kívánatos. Ezzel tulajdonképpen el is dőlt minden – kesereg a férfi.
– A szállodától, amelynek átadása 2008-ra várható, átütő változást vár Visegrád – érvel Hadházy Sándor, a város fideszes polgármestere. – Több ezer turistát fogadunk évente, de többségük csak átutazó. A szállodák építését a kilencvenes évek óta szorgalmazza az önkormányzat, de korábban valahogy nem akart beindulni. A három éve átadott, száznyolcvanhat szobás Termál Hotel már áttörést jelentett: évente 70-80 milliós bevételt köszönhetünk neki. A mostani beruházást másfél évi előkészítő munka előzte meg, az engedélyeztetési eljárás hónapokig tartott. Szó sincs tehát arról, hogy tíz perc alatt zöld utat kapott volna a cég – hangsúlyozza a polgármester, hozzátéve: mivel a Nemzeti Park esetében az előírások a tájvédelmi körzeténél is szigorúbbak, a legkisebb részletkérdést is nagyon komolyan vették, az engedélyeztetési terv ennek megfelelően többször is módosult.
Az önkormányzathoz a közmeghallgatás óta – ahol bárki elmondhatta a véleményét – panasz, bejelentés a beruházással kapcsolatosan nem érkezett – állítja Hadházy Sándor. – Úgy látszott, a víkendezők is megértik, hogy a bányagödör, amely a Bős-Nagymaros vízlépcsőt előkészítő munkák során tuskótemetővé változott, úgy szolgálja a legjobban a várost, ha ezt a területet a többinél kevésbé védendőnek tartva, oda szálloda építését engedélyezi az önkormányzat.
A polgármester elismeri, hogy a tervezett épületegyüttes alaposan megváltoztatja majd a környék arculatát, s akinek az a véleménye, hogy ausztriai példák nyomán ebbe a tájba kisebb, barátságosabb hoteleket kellene inkább építeni, annak szerinte is van némi igaza. A képviselő-testület is elgondolkozott ezen, de be kellett látnia, hogy a kisebb épületeknek a hatékonysága is kisebb, ellenben nagyobb a területigényük – érvel a polgármester, idézve az idegenforgalom „ökölszabályát”, miszerint kétszáz szobánál kevesebbet nem érdemes építeni. Cáfolja viszont a dobos-hegyiek értesülését, akik úgy tudják, a befektető megvásárolt egy ötvenhektáros erdőt is, hogy ott a vendégek szabadidős elfoglaltságához teremtsen újabb létesítményeket – hiszen üzleti cég nem vásárolhat erdőt Magyarországon.
Hadházy Sándor hangsúlyozza: a beruházó izraeli csoport kemény, de igen korrekt üzleti partner, a velük való együttműködés idegenforgalmi és foglalkoztatási szempontból is hasznára lesz Visegrádnak.
