Az amerikai haditengerészet egykori alezredese a nyolcvanas évek legnagyobb botrányának kulcsfigurája volt
Katonás amerikai nyugdíjas lépked lefelé a repülőgép lépcsőjén. Idősebb lett, de a vonásai alig változtak, és a helyszín is a régi: Oliver North, a hidegháború veteránja húsz év után megint Nicaraguában kavar.
North tengerészgyalogosok között. Katonai karrierjét kerékbe törték a contrák (fotó: Reuters – Chip East)
Az amerikai haditengerészet egykori alezredese a nyolcvanas évek legnagyobb botrányának kulcsfigurája volt az Egyesült Államokban. Politikai krimibe illő titkos fegyverszállításokat szervezett, törvénytelen műveletei éveken át behálózták a fél világot. Lebukása után médiasztár lett, Lou Reed a Sick of you (Hányok tőletek) című dalában örökítette meg, idehaza pedig a Chrudinák Alajos-féle Panoráma leplezte le üzelmeit.
Fegyverek az ellenségnek
A szövevényes ügylet nagyjából így zajlott. Az amerikai kormányzat titokban fegyvert adott el a vele már akkor is – az 1979-es iszlám forradalom óta – ellenséges Iránnak. Az ajatollahoknak szükségük volt a tankelhárító rakétákra, mert hadban álltak Szaddám Huszein Irakjával. Washingtonban később tagadták, hogy a fegyverekért cserébe engedték el a teheráni követségen túszul ejtett amerikaiakat. Hogy, hogy nem, a 63 követségi alkalmazott több mint egyéves fogság után mégis éppen 1981. január 20-án szabadult – azon a hideg téli napon, amikor ünnepélyesen beiktatták az új elnököt, Ronald Reagant. Hogy még bizarrabb legyen, a fegyverüzletben az izraeli titkosszolgálat is közvetített.
A rakétákért Irántól befolyt pénzt Közép-Amerikába utalták át, stílszerűen Panama elnökének, Manuel Noriegának. Tőle jutott el végül Nicaraguába, a contráknak nevezett felkelőknek, akik a sandinista kormány ellen vívtak hosszú és véres polgárháborút. Amikor mindez 1986-ban kitudódott, Reagan kis híján belebukott a botrányba. Először azt állította, hogy nem szállítottak fegyvert Iránnak, aztán mégis kénytelen volt beismerni a törvénytelen ügyletet.
Vizsgálóbizottság faggatta, és az elnök kínosan zavartnak tűnt a meghallgatásán. (Igaz, ebben már közrejátszhatott röviddel ez után diagnosztizált Alzheimer-kórja is.)
Reagan és Bush megúszta
Az elnök – és alelnöke, idősebb George Bush – végül megúszta, mert a vizsgálat nem találta bizonyítottnak, hogy tudtak az illegális akciókról, de a nemzetbiztonsági főtanácsadót, John Poindexter tengernagyot be kellett áldozniuk. A balhét North alezredes, az admirális beosztottja vitte el, ellene vádat emeltek. 1989-ben felfüggesztett börtönt és csekély, 150 ezer dolláros pénzbírságot kapott. A bíró azzal indokolta a váratlanul enyhe ítéletet, hogy „a börtön csak megerősítené a vádlott helytelen nézeteit”.
North ugyanis szenvedélyesen védelmébe vette a titkos fegyvereladásokat. „Okos ötletnek” nevezte, hogy az iráni pénzből latin-amerikai „szabadságharcosokat” segítsenek, akik a kommunizmus terjedése ellen küzdenek. Bár a contrák csúnya dolgokat műveltek a polgárháborúban, ezért támogatásukat törvény tiltotta, ez az érv sokakat meghatott Amerikában. Évekkel később felülvizsgálták az ügyet, és minden vádat ejtettek az alezredes ellen, mert perében állítólag sérült a védekezéshez való joga. North azóta is népszerű figura a republikánusok jobbszárnyán.
Segítség egy régi barátnak
Szabadságharcos drogdílerek
North nicaraguai pártfogoltjainak, a contráknak volt még egy szépséghibájuk. Az iráni-amerikai pénzek mellett főleg kokainkereskedelemből fedezték hadi kiadásaikat. Nem került elő döntő bizonyíték arra, hogy a CIA benne volt a drogüzletben, de North és a panamai Noriega kapcsolatát gyanúsnak találta a szenátus vizsgálóbizottsága. Ez 1988-ban megállapította, hogy egyes washingtoni döntéshozóktól „nem állt távol a gondolat, hogy a kábítószerből származó pénz tökéletes megoldás a contrák anyagi gondjainak megoldására”. Néhány befolyásos embernek lett kisebb kellemetlensége, de négy évvel később a leköszönő id. Bush elnöki kegyelmet adott nekik. Megjelent még egy-két leleplező cikk, de a botrány lassan elcsitult. És hogy mit keres most, 63 évesen ismét Nicaraguában? Régi barátja, Jose Riso mellett korteskedik, a contrák egykori vezetője a november 5-i elnökválasztáson indul. A közvélemény-kutatások szoros versenyt jeleznek, visszatérhet a hatalomba a hajdani főellenség, a sandinista Daniel Ortega. A nyolcvanas években szovjet támogatással ő volt az ország ura, a titkos akció célpontja; 1990-ben bukott meg. Ortega esélyeit növeli, hogy a jobboldal két jelöltet indít. North ezt nem nézhette tétlenül. A Washington Times hasábjain néhány hete dörgedelmes hangon óvott attól, hogy Latin-Amerikában újabb „ellenséges rezsim” jöjjön létre, most pedig személyesen is beszállt Riso kampányába. Fellépését a sandinisták és szimpatizánsaik szégyenletesnek tartják, mert szerintük az alezredesnek – és a pénzén vett fegyvereknek – részük volt harmincezer ember halálában.
Az Egyesült Államok managuai nagykövete, Paul Trivelli sietve kijelentette, hogy North magánember, nem az amerikai kormányt képviseli Nicaraguában. Már csak azért sem, mert Washingtonnak megvan a maga favoritja a másik konzervatív jelölt, Eduardo Montealegre személyében.
Bártfai Gergely
