Az elmaradhatatlan Mincha és Mááriv imára gyűltünk össze Shmuel Raskin rabbival a Keren Or-ban azon a bizonyos napon is, mint eddig minden este. Meghitt együttlétünket azonban váratlanul furcsa hangok zavarták meg. Kintről a körútról lópatkók dobogása, hangosbemondókból ellentmondást nem tűrő férfihangok, lövések zaja és a régi MTK biztatás, a Ria, Ria Hungária hallatszottak fel. Az imaház ablakából megdöbbentő kép tárult elénk.
Amint a könnygáz köde eloszlott, egy kicsit tisztult a látvány, láthatóvá vált az, ami kint, az utcán folyt. Lovas- és gyalogos rendőrök rohama, és tüntetők sokasága, akik minden kezük ügyébe kerülő tárgyat hajigálva menekültek. Gumibotok és gumilövedékek, vijjogó-szirénázó mentőautók, felszedett utcakövek, sebesültek jajgatása és harci kiáltások. Az utcai harcok miatt döntöttünk: együtt maradunk, és míg a csatazaj el nem csitul, időnket – Raskin rabbi irányításával – a Talmud és a Tóra tanulmányozásával töltjük.
