Annie Leibovitz másfél évtizedet felölelő albumában Susan Sontagé a főszerep
Népszabadság * Horváth Gábor * 2006. október 25.
Annie Leibovitz a Brooklyn Múzeumban.Kép: AFP – Thimothy A. Clary A hétvégén egy frissen megjelent könyv képeiből nyílt kiállítás a Brooklyn Múzeumban. Az ilyesmi még a korlátlan lehetőségek hazájában sem mindennapos, de Annie Leibovitz igazi szupersztár, a világ egyik leghíresebb fotósa.
Az 57 éves művész-újságíró könyvének címe Egy fotográfus élete, 1990-2005. A megrendelésre, illetve családi körben készült képek kapcsán a figyelem középpontjába került az is, akinek pedig elvben a kamera túloldalán, az ismeretlenségben a helye: a fotós.
A Londonba és Párizsba is „átránduló” kiállításon a világhírű fotós több mint kétszáz képe látható A Connecticutban született Leibovitz az 1960-as években a Fülöp-szigeteken kezdett fotózni. A légierőben szolgáló apja miatt a család sokat költözködött. Annie a San Franciscó-i Művészeti Intézetben kötött ki, ahonnan egy izraeli kibucba tett kitérő után az akkoriban indult Rolling Stone magazinhoz került. A kultikus New York-i folyóirattal együtt vált híressé. Legismertebb munkája alighanem az a címlapfotó, amelyen a pucér John Lennon fonódik rá a földön fekete ruhába, szétterített hajjal fekvő Yoko Onóra. A felvétel után néhány órával Lennon már halott volt. Egy másik világhírű címlap, immár a Vanity Fairnek 1991-ből: a terhes Demi Moore aktja. Az 1996-os atlantai olimpián már ő a játékok hivatalos fotósa, egy sor nagy cég reklámkampányaival pedig anyagilag is függetlenítette magát.
A közelmúltban a Tom Cruise-ról, Katie Holmesról és kislányukról, Suriról a Vanity Fairnek készült 22 oldalas fotóriport kapcsán került a lapokba – általában bíráló kritikákkal. Általános vélemény szerint a mesterkélten beállított felvételek a hollywoodi színészpáros médiakampányát szolgálták. Jellemző, hogy a „spontán” képek alatt feltüntették a ruhák márkáját, a fodrász és a sminkes nevét.
A világhírű író-esztétával, Susan Sontaggal Leibovitz 1987-ben találkozott. 2004 decemberéig gyakorlatilag együtt éltek, bár két külön, de egymás ablakából szabad szemmel is látható lakásban. A fotóriporter Sontag hatására ment Szarajevóba, ahol drámai felvételeket készített. (- Egyszer mindenkinek el kell mennie a háborúba, át kell élnie, amint lőnek rá, hogy értékelni tudja a békés hétköznapokat – mondta utólag.) Kapcsolatukat Leibovitz szerelmi történetnek nevezi, de nagyon tétován, visszafogottan beszél róla. Az album előszavában csak azt írja Sontagról, hogy „velem volt a könyv által felölelt években”. A The New York Timesnak adott interjúban azt mondta viszonyukról: – Aggódva beszélek róla, és íme, beszélek róla.
Sontagnak Leibovitz anyagi támogatása tette lehetővé, hogy az egyetemi előadóturnékat feladva az írásra koncentrálhasson. Annie még egy párizsi lakást is vett neki. Az írónő halála után a temetésre szánt kis emlékkönyv kedvéért kezdte el átnézni saját fotóit. Leibovitz mindig kéznél tartja 35 mm-es Leicáját, amelyhez fekete-fehér Tri-X filmet használ. Mint egy rádióinterjúban elmondta, a fotóriporter agya a magánéletben is állandóan bekapcsolt üzemmódban marad, folyamatosan képkivágásokban gondolkodik. Jellemző, hogy saját gyermeke születését is megpróbálta lefényképezni, de a hasát elfüggönyöző lepedő fölé nyújtott keze remegett, a képek életlenek lettek. (A fotóriporternek azóta egy béranya közreműködésével ikrei is születtek.) Egy nappal a császármetszéses szülés előtt egyébként szerepet cseréltek, Sontag fotózta le meztelenül a terhes Leibovitzot.
Az albumban sok az ellentmondásos fotó. Susan Sontagról például a rák utolsó stádiumában, kopaszon is készített képeket, sőt, a temetésre előkészített holttestet is megörökítette. Hat héttel később Leibovitz 91 éves apja is meghalt, és a riporter ezt is lefotózta. Mint mondta, sokat vívódott a képek fölött, de úgy gondolja: Sontag, aki mindig bátor volt, lelkesen támogatná a fotók nyilvánosságra hozatalát. A gyerekekről, köztük ikrei születéséről készült fotói a jövőről szólnak. Leibovitz most teljesen az ő felnevelésüknek akarja szentelni idejét.
Az album és a kiállítás egyaránt tájképekkel zárul. A Hudson folyó, Sontag lakása Leibovitz ablakából fotózva, hóesés után, Sontag hátulról, amint a Vezúv csúcsa felé kaptat felfelé. Az Egy fotográfus élete, 1990-2005 tényleg arról szól, ami a címe: egy fotográfus életéről, amelynek része a család, a munka és a szerelem. Ritka pillanat, amikor egy kamera nemcsak a tárgyat, a személyt vagy a tájat mutatja meg, amelyre irányul, hanem azt is, aki a keresőbe néz.
