NOL * Népszabadság Online * 2006. október 25.
Az orosz elnök megismételte, hogy nem jelölteti magát harmadik elnöki időszakra 2008-ban, respektálva az alkotmányt, de kifejezte meggyőződését: távozása után is befolyással lehet a társadalmi fejlődésre, megőrizve a polgárok bizalmát.
Vlagyimir Putyin – aki szerdán öt perc híján három órán át társalgott Oroszország lakosságával „élő médiavonalon” keresztül – egészében elégedetten nyugtázta a gazdaság elmúlt évekbeli fejlődését, beleértve a 7 százalék körüli (idén 6,6 százalékra várt) növekedést, az infláció leszorítását (az idén várható „alig több mint 8 százalékra”), valamint a lakossági reáljövedelmek (11 százalék körüli) gyarapodását. Elégedetlen viszont az elnök az ipari termelés és a termelékenység lanyhuló növekedésével (4,2, illetve 6 százalék).
Putyin aggodalmát fejezte ki Grúzia „militarizálódása” miatt, és azt mondta, hogy a Tbiliszihez fűződő viszonyt „az abház és déloszét probléma esetleges erővel való megoldásának előkészítése” rontotta meg. Oroszország mindenekelőtt „a vérontás elkerülésére” törekszik – hangsúlyozta.
Oroszország nem kívánja növelni területeit senki rovására, és Grúziára is vonatkoztatja a területi integritás elvét – jelentette ki Putyin, de rámutatott a nemzeti önrendelkezés elvének létezésére is. A két elv közötti ellentmondás dacára, keresni kell a kiutat. „Ennek során figyelemmel kísérjük a nemzetközi precedenseket, köztük a koszovóit is” – hangoztatta.
Ami a grúz bevándorlók és állítólagos maffiózók elleni oroszországi kampányt illeti, Putyin elismerte, hogy voltak „túlkapások”, és bármiféle „etnikai megkülönböztetéstől” való tartózkodásra intette a rendfenntartó szerveket. Mint mondta, a kitoloncolt ötezer grúznál két-háromszor több illegális bevándorlót telepítettek haza két, meg nem nevezett volt szovjet köztársaságba. Összesen 10-15 millió illegális bevándorló van Oroszországban – említette meg később.
Oroszország mintegy félmilliárd dollárt szándékozik költeni a biztonság szavatolására kaukázusi határszakaszán a Kaszpi-tengertől a Fekete-tengerig: „2007 végéig teljesen lezárjuk a határt” – mondta Putyin, aki értésre adta: Oroszország
el akarja érni fekete-tengeri flottája krími állomásozásának meghosszabbítását, hogy megóvja Ukrajnát a külső beavatkozástól.
„Az ilyen kérdések eldöntése a szuverén ukrán államra tartozik. A szevasztopoli bázis bérleti szerződése 2017-ig érvényes, és Oroszország kész tárgyalásokat folytatni flottája ottani tartózkodásának meghosszabbításáról” – felelte Putyin egy szevasztopoli kapcsolás során feltett kérdésre.
„Oroszország szükség esetén, s az ukrán nép és az ukrán kormány kérésére kész garantálni az ukrán belügyekbe való be nem avatkozást (más hatalmak részéről), és biztosíthatom önöket, hogy az orosz flotta jelenléte nem lenne felesleges” ebből a szempontból – mondta Putyin a kérdező krími orosz hölgynek, burkoltan az Egyesült Államok és a NATO Moszkva számára nem kívánatos ukrajnai befolyására utalva.
Az orosz elnök egyben óva intette a nemzetközi közösséget Észak-Korea sarokba szorításától, és arra utaló jeleket észlelt, hogy az ortodox kommunista állam hajlandó visszatérni a nukleáris programjára vonatkozó hatoldalú tárgyalásokhoz. Az egyik ok, amiért Észak-Korea nukleáris kísérletet hajtott végre, az volt, hogy „a tárgyalási folyamat nem minden részese találta meg a korrekt hangot” – célzott Putyin megint csak az Egyesült Államokra.
Putyin egyébként megmosta az újságírók fejét, amiért közkinccsé tették a szexbotrányba keveredett Mósé Kacav izraeli államfőre tett megjegyzéseit, amelyek egy kihangosítva felejtett mikrofonon át szűrődtek ki Ehud Olmert izraeli miniszterelnök kremlbeli vizitje alkalmával.
„Adja át üdvözletemet elnökének, nagyon kemény fiúnak bizonyult, tíz nőt megerőszakolt, ezt sohasem vártam volna tőle, mindnyájunkat nagyon meglepett, valamennyien irigyeljük” – mondta Putyin Olmertnek az orosz média szerint.
„Leskelődni küldték őket, de hallgatóztak. Nem szép dolog” – dorgálta az orosz elnök az újságírókat egy még biztonsági tiszt korából kölcsönzött szólással. Egyébként Kacav hányattatásait azzal hozta összefüggésbe, hogy az izraeli társadalom jó része elégedetlen az államvezetésnek a libanoni konfliktusban véghezvitt tetteivel.
(MTI)
