Könnygáz, tömegoszlatás, lovasroham Budapesten
Barikádépítés a Ferenciek terén (Fotó: Hegedűs Márta)
Hétfő, este kilenc-tíz óra, Blaha Lujza tér: állóháború. Könnygázfüstbe burkolózó rendőrsorfal a Rákóczi út első mellékutcájának vonalában, a közepén vízágyú tornyosul. Az Astoria felől felvonuló kék ruhásokkal szemben néhány ezer tüntető, a harciasabb néhány tucatnyi fiatal minden éghető, égő vagy kemény dolgot igyekszik a rendőrökre dobálni. A rendszertelenül érkező könnygázgránát-találatokra az elöl lévők gyors menekülésbe kezdenek, majd lassan újra elfoglalják a frontvonalat. Állóháború. Gumilövedéket nem látunk, de terjed a hír, hogy többeket eltaláltak. Néha egy-egy mentőautó fúrja át magát a tömegen, majd egy óriási Harley érkezik, taps és ujjongás a jutalma. Konszolidált, jól öltözött fiatalok mindenütt, csak elöl küzdenek huligánok. Valaki betör egy kirakatüveget, azonnal megrohanják. „MSZP-s provokátor vagy, lejáratsz minket” – zúg a tömeg, aztán hagyják menekülni a tettest. Eközben mások zavartalanul szednek szét táblákat, kukákat, korlátokat, és dobálják a frontvonal felé. Úgy tűnik, a barikádépítés követelte rombolást megengedik az íratlan szabályok. Az efféle tüntetéseken skandált, jól ismert jelszavak közé egy új is keveredik: „Mocskos zsidók.”
Fél tizenegy: megkezdődik a tömegoszlatás. Hirtelen pánikszerű menekülésbe kezdenek a tüntetők, amikor a rendőrök rohamot indítanak. Lovasok száguldanak feléjük, villámgyorsan pörögnek az események, perceken belül már háromfelé vágták a tömeget: a Keleti, a Népszínház utca és az Oktogon felé indulók közül utóbbiakhoz csatlakozunk. A Blaha üres. Újabb barikádépítésbe fognak a szélsőségesek, egy arab étkezde utcai frontját szedik szét, dobják a sínekre és gyújtják fel. Valaki a többieket tanítja, hogyan kell a zöld szemeteseket megkaparintani. A recept: először szemből, spiccel izomból felpöccintjük a tetejét, majd oldalról lerúgjuk. A szorgalmas gyakorlatozásnak tucatnyi kuka látja kárát, a haladók padokat hordanak a körútra. Sűrűk a könnygázos lovas rohamok: a tüntetők a lábukat szedik, a környékbeli kocsmárosok a székeiket és asztalaikat. Érdemes figyelni a körúton autózók arcát, amikor felfogják: éppen egy vízágyús rendőrsorfal felé hajtanak. Ötven perc alatt a Nyugatinál vagyunk, tíz-húsz ember kivételével mindenki lemorzsolódott a mellékutcákban. A teret több száz rohamrendőr veszi birtokba, elcsendesedik a környék.
Éjfél: csak a Ferenciek tere békétlen. A Nyugatitól az Astoriáig már járható az út, egy-egy barikád jelzi az egy-két órával ezelőtti eseményeket. A Múzeum körúton száz rendőr pihen. A Ferenciek terén háború dúl, ám a híd szinte üres, így a budai hídfőnél motorosok építenek barikádot. Közlekedési terelőtábla és a hídról letört zászlórudak alkotják a torlasz gerincét. A chopperesek közé robogósok, pizzafutárok vegyülnek, u
u Izraelből és Szlovákiából „bérelt” rohamrendőrökről, a harcok két halálos áldozatáról terjednek hírek.
Fél kettő: jönnek a rendőrök. A budai lehajtónál gyülekező nyolc-tíz motoros hirtelen elhúz. „Háromszáz rendőr jön Budáról” – hangzik a figyelmeztetés. Néhány perc múlva valóban többtucatnyi mikrobusz, rendőrautó és busz, két vízágyú, valamint a mellettük menetelő több száz rendőr indul meg a hídra, az utat hókotró töri nekik. Pest felől véreset köpő, fejüket fájlaló fiatalok jönnek. Üresnek tűnik a hídfő környéke, amikor rendőrök indulnak felém. „Takarodj” – ordítják, s bár sárga fényvisszaverő mellényt, jól látható sajtóigazolványt viselek, emellett a kezemet is felteszem, és ismételgetem: „Megyek, sajtó vagyok”, ötven centiről ketten fújnak arcon gázspray-vel „anyád a sajtó” felkiáltással.
Rovó Attila
