1956 a külföldi diplomaták szemével
Diplomáciai lépések és állásfoglalások
Feljegyzés
Srða Prica külügyminiszter-helyettes Ridelberger, belgrádi amerikai nagykövettel
1956. október 26-án folytatott megbeszéléséről
Sürgős megbeszélést kér a magyarországi helyzettel kapcsolatban.
1. Dullestól1 üzenetet kapott, amelyet az Elnökkel2 vagy Koca Poviccsal3 kellene közölnie, de mivel ők Brionin4 tartózkodnak, velem ismerteti. Az ismertetés előtt bevezetésképpen hangsúlyozza, hogy mennyire helyes volt az értékelésünk a kelet-európai folyamatok méreteiről és azok hatásáról. Tito és Koca Popovics elemzései, valamint a tőlem hallottak, pontosnak bizonyultak.
Dulles üzenetében első helyen hangsúlyozza, üdvözli a magyar nép azon kívánságát, hogy a szovjet dominanciától nagyobb önállóságra tegyen szert. A széles demokratikus mozgalom egyben kifejezi a Szovjetunió alárendeltsége elleni érzelmek mélységét. Ugyanakkor a szovjet fegyveres erőknek a civil lakosság elleni bevetése kifejezésre juttatja azt a szándékot, hogy meddig képesek az oroszok elmenni dominanciájuk megőrzése érdekében. Ők el sem tudják képzelni, hogy tudja a civil lakosság megvédeni magát a tankokkal szemben. Mit lehetne tenni a vérontás csökkentése érdekében? Egyidejűleg hatni kellene az új kormányra, hogy ne alkalmazzon megtorlást a zavargásokban részt vevő lakosság ellen. Készek bátorítani az új magyar kormányt, hogy ebbe az irányba hasson. Úgy véli, ebbe az irányba közösen tehetnénk bizonyos lépéseket, s e célból felhasználhatnánk meglévő befolyásunkat a Szovjetunióra.
Azt válaszoltam, hogy helyesnek tartom a magyarországi helyzet lecsillapítására irányuló törekvést. Éppen ennek érdekében kívülről semmilyen lépést nem szabad megtenni. Az utóbbi események, különösképpen Nagy és Kádár nyilatkozatai5 arra irányulnak, hogy az új kormány abban az irányba akar haladni, amit maga Dulles is ezen üzenetében kívánatosnak tart. A megtorlás elkerüléséért, az ország minél gyorsabb demokratizálódásáért, a szovjet egységek kivonásáért szálltak síkra. Úgy ítélem meg, hogy mindezek ellenére a demokratizálódási folyamat nemcsak Magyarországon, de a Szovjetunióban sem áll meg, és csak a külső beavatkozás az, amely tovább bonyolítaná, és mérhetetlenül megnehezítené a helyzetet. Természetesen közölni fogom kormányommal az üzenetet, de meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen álláspontot fogad el. Ridelberger megkérdi, hogy kormányunk a magyarországi eseményekkel kapcsolatban kiad-e valamilyen közleményt, mivel azok végül is történelmi jelentőségűek, s azokat nem lehet elhallgatni. Felhívom a figyelmét azokra a válaszokra, amelyeket képviselőnk6 adott a mai sajtóértekezleten. Ami a kormány nyilatkozatát illeti, úgy vélem, hogy erre egyelőre nem kerül sor. Mindezek mellett az események folyamatban vannak, és sok ügyről nincsenek információink, ezért helyes értékelés még nem adható. Egy ilyen helyzetben közzétett nyilatkozat többet ártana, mint használna.
2. Kormánya tudni szeretné, hogyan vélekedünk majd, ha a kérdés a Biztonsági Tanács elé kerül (a szovjet csapatokok bevetése). Két lehetőség adódik, vagy körlevet adnak ki, vagy határozati javaslatot tesznek. A körlevél a legenyhébb formát jelentené. Ez felhívná a Biztonsági Tanács figyelmét a magyarországi eseményekre, a szovjet csapatok bevetésére, ami sérti az ENSZ alapokmányának rendelkezéseit és a Magyarországgal megkötött békeszerződést, valamint felhívná a Tanács figyelmét arra, hogy tartsa szem előtt a helyzet alakulását stb. A határozati javaslat többé-kevésbé ugyanezt követelné, de ebben az esetben bizonyára létre kellene hozni valamilyen bizottságot, amely esetleg bizonyos intézkedések megtételére tenne javaslatot.
Azt feleltem, hogy kormányom válasza nemleges lesz. Közlöm, hogy nekem úgy tűnik, hogy ezen intézkedések nincsenek összhangban Dulles imént ismertetett üzenetével. Az ilyen lépések megnehezítenék a kialakuló demokratizálódási folyamatot. A lengyelországi események megmutatták, hogy egyedül maguk a nemzetek képesek és tudják, hogyan kell megoldaniuk fejlődésük kérdéseit, és rendezni viszonyukat más országokkal. A problémák nemzetközi szintre emelése negatív eredménnyel járna. Kormányom válasza, mint említettem, nemleges lesz, s erre vélhetően más érveket is felsorakoztat majd, mindazok mellett, amelyekről szóltam.
Ridelberger megkísérelt vitába szállni, állandóan kiemelte, hogy ők megértik a helyzetünket, tekintettel a Szovjetunióval való jó kapcsolatainkra, nem kívánnak bennünket kellemetlen helyzetbe hozni, megértik azt az aggodalmunkat, hogy minél óvatosabban akarunk reagálni az érzékeny helyzetre stb. Elmondja, hogy furcsa lenne, ha mindezt hallgatás övezné, míg Szuez esetében a kérdést a Biztonsági Tanács elé vitték, jóllehet csak erő alkalmazásáról volt szó. Kitérek a két eset közötti lényeges különbségre. Majd közlöm, hogy nem lenne jó a Szovjetunóival a viszonyt kiélezni, amelynek úgyszintén számot kell vetnie az új helyzet alakulásával stb. Ridelberger a végén elmondja, ha ők nem is lépnének fel az ENSZ-ben, nehezen képzelhető el, hogy valamely más ország ezt nem teszi meg.
A beszélgetés során említést tett a lengyelországi eseményekről, megdicsérte Gomulka7 beszámolóját, és azt az eljárást, ahogyan a vezetés az egész ügyet kezelte. Kiemelte még, megértik, hogy Lengyelország nem kívánja megszakítani a Szovjetunióval a kapcsolatot, és nem szorgalmazták a szovjet csapatkivonást. Nem is kívánják, hogy Lengyelország a Szovjetunióval megszakítsa a barátságot stb.”
*
Távirat
Küldi New York
Szám: Titkos 350. szám (Azonnal)
Dátum: 1956. október 27.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK8
Kocának.9 A Biztonsági Tanács ülését vasárnap10 3 órakor tartja. Némely hír szerint a nyugatiak arra fognak törekedni, hogy már az első ülésen megszavazzák a szovjet intervenciót elítélő határozatot.
Semmit sem tudunk a krími11, valamint a Gerővel folytatott belgrádi megbeszélésekről,12 a magyarországi eseményeket pedig csak az amerikai sajtón keresztül kísérhetjük figyelemmel. Nekünk úgy tűnik, hogy a helyzetből veszteség nélkül csak úgy tudunk kikeveredni, ha szigorúan következetesek maradunk, megőrizve konstruktív szerepünket. Nem hunyhatunk szemet a nyugatiakat vezérlő indítékok felett, úgyszintén azon tény felett sem, miszerint idegen csapatokat használtak fel egy, a függetlenségért küzdő ország belügyének tekintendő kérdés rendezésekor. Bár nem állnak rendelkezésünkre alapvető indítékok, az lenne az elvszerű, ha a napirendre tűzésének bejegyzését megszavazzuk, egyúttal viszont elhatárolódunk az ENSZ-et propagandacélokra, a hidegháború felélesztésére vagy sajátos intervencióra való felhasználására irányuló szándékoktól. Úgy véljük, hogy bölcs dolog lenne, ha a szovjetek nem elleneznék a bejegyzését.
A másik lehetőség szerint ki kellene jelenteni, hogy a nyugati lépés nem a helyzet javításához vezet, és károsnak tekinthető. A szovjet beavatkozástól való elhatárolódás, egyben a nyugati törekvések elvetése és a bejegyzés elleni szavazás lenne a követendő.
Tekintettel arra, hogy nem ismerünk bizonyos alapvető indítékokat, minél részletesebb utasítást kérünk, nemcsak a napirendre tűzést illetően, hanem a teljes méretű állásfoglalásunk tekintetében is.
Brilej13
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGA
Távirat
Küldi New York
Szám: Titkos 351. szám
Dátum: 1956. X. 28.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
Kocának. Az ülés első értékelése. Álláspontunkkal az önök 81. számú kapcsolata előzőleg értesítette Szoboljevet14 és a magyarokat. Szoboljev arra kért, támogassuk javaslatát, hogy a bejegyzést követően halasszák el a kérdés feletti vitát azzal a magyarázattal, hogy további információk szükségesek, és hogy Magyarország egy külön megbízottat küld ki.15 Én ígéretet tettem erre. A javaslattételnél Szoboljev csak a kiegészítő információk szükségességét említette. Mivel a javaslat megtételére Szoboljev nagyon is hidegháborús beszédét követően került sor, úgy véltem, hogy tartózkodnom kell, hogy ez által ne csökkentsem állásfoglalásunk hatását.
Állásfoglalásunkat több küldöttség nagyon pozitívan fogadta. A nyugati országok némelyike (Franciaország) pozitívnak ítéli, különösképpen azért, mert rámutat a magyar kormány jogára, és elvet minden külső beavatkozást.
Szoboljev az egész ügyet a Nyugat szervezkedésének és a támogatását élvező földalatti fasiszta elemek akciójaként állította be. A nyugati akció célja egyedül a kapitalizmus visszaállítása stb. A nyugatiak azon fáradoztak, hogy mindenképpen mérsékelt magatartást tanúsítsanak.
A tagság többi része támogatta a nyugati kezdeményezést. A további vitát bizonyos időre elhalasztották, amelyről az elnök dönt. A határozatra és annak tartalmára vonatkozó nyugati szándék még ismeretlen. A tarthatatlan szovjet állásfoglalás részletes értékelése következik.
Brilej
*
II. Főosztály
Szám: 417998
Feljegyzés
J. Zemljak osztályvezető elvtárs Hayman16, Nagy-Britannia nagykövetségének ügyvezetőjével
1956. október 27-én folytatott megbeszélésről
Saját kérésére keresett fel. 25 percig tartózkodott.
Hayman érdeklődött afelől, miként látjuk a legutóbbi lengyelországi és magyarországi eseményeket. Kiemeli Magyarország iránti különös érdeklődését. A beszélgetés végén külön kérdésként felveti, hogy vajon miként fognak kihatni a lengyelországi és a magyarországi változások a Szovjetunióval kialakult viszonyunkra, leszögezve, hogy véleménye szerint azok negatívan befolyásolják majd kapcsolatainkat.
Közöltem, hogy Jugoszlávia üdvözli a lengyelországi változásokat, és szimpátiával kíséri az adott országnak a szocialista viszonyok konszolidációjára tett erőfeszítéseit. Meg vagyunk győződve, ez azt jelenti, hogy egészséges alapokra helyezik viszonyukat a Szovjetunióhoz. Meggyőződésemet fejezem ki, hogy a Gomulka vezette új lengyel vezetés hatalmát már eléggé megszilárdította, és hogy Lengyelországban nem merülnek fel nehézségek. Gomulka tisztában volt azzal, hogy mit kíván elérni, ezért a belső változást és a Szovjetunióval való viszony rendezését sürgető néptömegek élére állt. Arra a felvetésére mi a véleményünk Hruscsov17, Molotov18 és a többiek varsói intervenciós kísérletéről,19 közöltem, hogy magától érthető, hogy mi az ilyen kísérleteket károsnak tartjuk, és úgy véljük, hogy a kölcsönös viszonyokban kárt okozhatnak. A Nyugatot illetően úgy vélem, hogy távol kell tartania magát minden olyan kísérlettől, amely a lengyelországi helyzet súlyosbodásához vezet, illetve gyanakvást vált ki a Szovjetunióban. Ez egy olyan folyamat, amely időt és körültekintést igényel. Érhető azonban az is, hogy Lengyelország új vezetőségének lehetősége lesz szélesíteni kapcsolatait a Nyugattal, de ez a Nyugattól, valamint azon képességétől függ, hogy az ne minősüljön tolakodásnak.
Ami Magyarországot illeti, a helyzet sokkal bonyolultabb. Nem rendelkezünk elég adattal ahhoz, hogy egy részletekbe menő értékelést adhassunk, de az a véleményem, hogy egészséges alapokra helyezi a viszony rendezését a Szovjetunióval.
Magyarországon lényegében ugyanazon problémáról van szó, mint Lengyelországban, azaz a széles néptömegek változást sürgető lépeseiről. A különbség azonban abban rejlik, hogy míg a lengyel vezetés tudta, hogy mit akar, addig a magyar – ahogy arra a hírekből következtetni tudtunk – sokat tétlenkedett, és állandóan késlekedett, amely elvezetett a budapesti sajnálatos eseményekig. Érhető, hogy a népi tüntetésekbe beleavatkoztak a reakciós egyének, akik a helyzetet saját céljaikra kívánják kihasználni. Meggyőződésemet fejezem ki, hogy Nagy Imre ma alakult kormánya20 új programjával csillapítani tudja a helyzetet.
Ami a Szovjetunióval kialakított kapcsolatokat illeti, ahogy ez előtte ismeretes, azok az idén aláírt dokumentumokon és a jó szándékon alapulnak, amelyek ugyanakkor nem zárják ki a nézetek különbözőségét.
A Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió közötti kapcsolatoknak az egyenlőség új elvén alapuló rendezése csak hozzájárulhat a békés egymás mellett élés elvének helyes alkalmazásához és ezzel egyidejűleg a világbéke megszilárdításához.
Hayman a megbeszélés végén kinyilvánítja azon óhaját, hogy még a hét folyamán fogadja őt Prica elvtárs, akivel ezekről a kérdésekről megbeszélést kíván folytatni.
J. Zemljak
*
II. Főosztály
Titkos szám: 417999
Feljegyzés
J. Zemljak osztályvezető elvtárs Des Garetsszal, a francia nagykövetség ügyvivőjével
1956. október 29-én folytatott megbeszélésről
Udvariassági látogatást tett.
Félóráig tartózkodott.
Elmondja, hogy decemberben ő is távozik posztjáról, mivel az új nagykövet most készíti fel leendő belgrádi munkacsoportját. Nem tudja még, hova rendelik. Jugoszláviáról beszélgetünk, és közli, hogy nem ismeri kellőképpen az országot, és sajnálja, hogy ilyen gyorsan távoznia kell.
A végén a magyarországi eseményekről cserélünk véleményt. Különös érdeklődést nem tanúsít irántuk, csak a tragikus eseményekről és jelentős szerepükről mond általános megállapításokat. Nem bocsátkozik elemzésbe. Két kérdés érdekli: milyen lépéseket tettünk a magyar-jugoszláv határon, valamint a Külügyi Titkárságból utazott-e valaki Budapestre. Közlöm vele, hogy a határhelyzetről nincsenek értesüléseim, de meg vagyok győződve arról, hogy semmilyen különleges intézkedések nem történtek; Budapestre újságíróink mentek.
J. Zemljak
*
JSZNK KM
Küldi: Delhi
Szám: 994
Dátum 1956. X. 29.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁG
Menon21 kijelentette, hogy a lengyelországi és magyarországi események belügynek tekintendők. Nehru22 kijelentette, hogy tartózkodni kell kommentárok adásától. PSP23 határozatot fogadott el arról, hogy a kormány tiltakozzon az oroszoknál a hadsereg bevetése miatt. Az indiai kommentárok megegyeznek abban, hogy a lengyelországi helyzet lecsillapodásához a „titoista vezetés” kinevezése vezetett, míg a magyarországi lázadás rámutat egy erős kommunistaellenes fellépésre mint olyanra. Az orosz csapatok beavatkozást elítélik, de a Nyugat akcióit is, akik saját számlájukra a „zavarosban kívánnak halászni”, és nem a magyar nép helyzetének jobbítására törekszenek.
Crnobrnja
*
Titkos szám: 418016
Feljegyzés
Srda Prica külügyminiszter-helyettes Walter Wodak, ausztriai nagykövettel 1956. október 29-én folytatott megbeszélésről
Sürgősségi alapon – csak 5 percre – keresett fel.
Átadta az osztrák kormánynak a Szovjetunió kormányához intézett felhívását a magyarországi események kapcsán, amelyben „a fájdalmas együttérzését” juttatja kifejezésre a véres események miatt, és kérik a szovjet kormányt, hogy lépjen fel a harci cselekmények és a vérontás megszűnése érdekében.
Kérdi, hogy kormányának tudomására hozhatja-e, hogy mi is ebben az irányban teszünk lépéseket.
Közlöm vele, hogy természetesen mi is, lehetőségeinkhez mérten, ebben az irányban kívánunk hatni, de úgy ítéljük meg, hogy a magyar népre és a magyar kormányra kell rábízni a helyzet rendezését, amely az utóbbi hírek szerint elfogadja a nép követeléseit, és minden lehetősége megvan a nyugalom megteremtésére, a helyzet rendezésére, valamint az országnak a demokratizálódás útjára való vezetésére. Egyúttal azzal a magyarázattal egészítem ki, hogy a Biztonsági Tanácsban miért is tartózkodtunk a szavazástól, mivel az számára világossá teszi a kérdésben elfoglalt álláspontunkat.
Prica
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGA
Távirat
Küldi: Washington
Szám: 956
Dátum: 1956. október 29.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
A rádió és a tévé röviden tudósított arról, hogy a Biztonsági Tanácsban Jugoszlávia tartózkodott. A sajtó nem kommentálja az eseményeket, kivéve a NYT24 vezércikke, amely kiemeli: az oroszoknak nincsenek barátaik. „Amit elérhettek, abból Jugoszlávia tartózkodása bizonyult a legjobbnak.”
Magyarországgal kapcsolatban a NYT e hó 28-án beszámolt Hruscsov Titónak az érdekszférákra való felosztására tett jaltai „ajánlatáról”. A NYT mai számában közli, hogy a magyarországi események megmutatták, hogy „a titoizmus nem tekinthető kielégítőnek”. Felhívnám a figyelmet Resztonov mai cikkére. Az USA hivatalos köreinek állásfoglalását kritizálja, akik azt hitték, hogy a kelet-európai országok ifjúsága olyannyira kommunista rendszerellenes lesz, hogy – a félig független országok titói szövetségén túl – minden más jobbítási szándék hiábavalónak bizonyul. Közli, hogy az USA-nak felül kell vizsgálnia a nemzeti mozgalmak iránti álláspontját. A Scripos Howard vezércikkében felveti a kérdést „hol találja majd magát Tito” az ENSZ-ben. A külföldi újságírók a Biztonsági Tanácsban elfogadott álláspontunkat mérsékeltnek és helyzetünkből adódóan érthetőnek ítélik meg.
Mates
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGÁNAK
Távirat
Küldi: New York
Szám: Titkos 356
Dátum: 1956. október 29.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
A 351.25 itteni kiegészítése. Szoboljev a tegnapi ülés megkezdése előtt kormánya nevében kérte támogatásunkat a kérdés napirendre való felvételével szemben, és ha azt mégis elfogadnák, akkor támogassuk a megtárgyalás elhalasztására tett javaslatukat. Egy időben tájékoztattuk a kapott utasításokról. Szaboljev felszólalása durva és teljes egészében sztálinistának tekinthető, még csak figyelembe sem vette az utóbbi néhány évben bekövetkezett változást, megvádolva a Nyugatot folyamatos felforgató tevékenységéért és a mostani „ellenforradalmi lázadás megszervezéséért Magyarország legális kormánya ellen”.
A magyarországi eseményeket újfasiszta és ellenforradalmi akciónak, népellenes kalandnak és hasonlónak minősíti. A nyugatiak erőfölényük tudatában mérsékelt magatartást tanúsítottak.
Fellépésünket a továbbiakban is elvszerűnek, kiegyensúlyozottnak és helyénvalónak értelmezik. Pozitívan értelmezi India, Indonézia, Pakisztán, Irán, az arabok, a latin-amerikaiak, a csehek, a lengyelek és a főtitkár. A britek és az amerikaiak tartózkodásunkkal elégedettek, hangsúlyozzák, hogy a Nyugatnak valamit kezdeményeznie kellett, megértenek bennünket, és arra kérnek, hogy értsük meg mi is őket. Negatív magyarázatok eddig nem hangzottak el, némely személytől eltekintve, akik azt kívánják, hogy többet szóljunk az idegen csapatokról.
A nyugatiak egyeztetnek a Biztonsági Tanács következő ülésének összehívását illetően, ami a vita folytatását jelenti a közgyűlésen. A kapott anyagok és az önök értékelését figyelembe véve, szándékunk szerint a vitában a magyarországi küldöttek után, röviden szólalunk fel. Kérjük esetleges utasításaikat.
Brilej
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGA
Távirat
Küldi: Róma
Szám: 619
Dátum: 1956. október 29.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
Spano mondta Soldaticnak, hogy a KB-ban26 Magyarország miatt nagyon aggódnak és az értékelés még zavaros, de úgy ítélik meg, hogy a magyar vezetés a hibás, mivel késlekedett a demokratizálással és későn döbbent rá, mit kell tennie, egyúttal a szovjet csapatok beavatkozását mindenképpen el kellett volna kerülni, mivel annak nemzetközi téren nagyon káros következményei lesznek.
S. ismét előhozakodott azzal a kérdéssel, hogy Jugoszlávia miért nem lép fel az események csillapítása érdekében, ugyanis Tito hatással lehetne Kádárra és a felkelőkre, akik között habár vannak ellenforradalmárok, de többségüket mégis munkások, egyetemisták és katonák alkotják.
Cernej
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁG
Távirat
Küldi: Varsó
Szám: 597
Dátum: 1956. október 30.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
A magyarországi események kapcsán a szovjetellenes hangulat egész Lengyelországban óriási méreteket ölt. A nép különbözőképpen fejezi ki a magyarok iránti szimpátiáját, és az okozott tragédiáért az oroszokat teszi felelőssé. A pártszervezetek csak nagy nehézségek közepette tudják visszatartani a munkástömegeket, amelyek tüntetésekkel kívánják a szovjet beavatkozás miatti elégedetlenségüket kinyilvánítani. A magyar követséget különböző küldöttségek keresik fel, kifejezve szolidaritásukat az új magyar kormány programja iránt. A Zeran autógyár munkásai gyűlést szerveztek, amelyen magyar újságírók27 szólaltak fel. Úgyszintén az itteni Magyar Intézet előtt az egyetemi hallgatók díszőrséget szerveztek, a kirakatot virággal díszítették fel és kiírták a jelszót: „DICSŐSÉG A SZABADSÁGÉRT HALT HŐSÖKNEK”. A szakszervezetek gyűjtést szerveznek, amely nagy visszhangra talált; több ezer önkéntes véradó jelentkezett. Gomulka a magyarokhoz intézett felhívását a nép megelégedéssel fogadta.
A sajtó és a rádió nagy figyelmet szentel ezeknek az eseményeknek, nevezetesen a pesti tudósításoknak, hasonlóképpen az elmúlt vasárnaptól mostanáig megjelenő kommentároknak. A szovjet intervenció miatt nyilvánvalóvá vált az elégedetlenség, és a vérontásért az oroszok felelősségét emelik ki. A sajtó közli a különböző magyarországi szervezeteknek az orosz egységek Magyarországról való kivonását követelő határozatait, ezeket mind megjelenteti.
M. Milatovic28
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGA
Távirat
Küldi: Moszkva (Sürgős)
Szám: 949
Dátum: 1956. október 31.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
A Kremlben tegnap tartott fogadáson Boldoczki29 magyar nagykövet, a román, a vietnami és az albán tanácsadó jelenlétében hosszasan megköszönte Tito elnöknek a magyar KB-hoz intézett levelét.30 Megismételte, hogy az nagyban hozzájárul majd a helyzet csillapításához. Szükségesnek mutatkozott, mivel az elnök elvtárs a magyar népnél nagy tekintélynek örvend.
Elmondta, hogy az eltelt időszak alatt a magyar-jugoszláv határ mentén a helyzet relatíve nyugodt volt, s nem került sor határincidensekre. Félelmének adott hangot az Ausztriából diverzáns feladattal jövő emigráns banditák betörése miatt. A jelenlévők helyeselték azt, amit a levélről elmondott. Az albán, szemmel láthatóan, mindezt formálisan tette. Mivel nem forszíroztam a beszélgetést, az az érzésem támadt, hogy Boldoczki a szovjet elnöki asztal közelében kellemetlenül érezte magát társaságomban.
Boldoczki arra kért, hogy adjam át neki a levél teljes szövegét, mivel még nem kapta meg Pestről. Hasonló érdeklődést tanúsítottak a többiek is. Sajnos a követség nincs abban a helyzetben, hogy ilyen és hasonló kéréseknek eleget tegyen. Kár hogy a Tájékoztatási Főosztály nem küldi meg az ilyen iratokat, továbbá az államminiszter, a Külügyminisztérium szóvivőjének a sajtókonferencián tett fontosabb nyilatkozatainak távirati változatát. Kérem, hogy a jövőben ezt ne hagyják figyelmen kívül, mert ennek nincsenek anyagi kihatásai. A belgrádi rádió adásait zavarják, és emiatt nem tudjuk rendesen fogni.
Bozovic
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGÁNAK
Távirat
Küldi: Peking
Szám: 259
Dátum: 1956. október 31.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
A magyar nagykövetségről segítségért fordultak hozzánk a magyarországi helyzetről szóló híreket illetően. Belgrádi nagykövetségükkel telefonösszeköttetést kérnek, mivel kormányuktól még nincsenek utasításaik.
A beszélgetést kérő követségi munkatársak határozottan támogatják kormányuknak a szovjet csapatkivonásra, valamint a felkelőkkel folytatandó tárgyalások alapján a helyzet békés rendezésére tett erőfeszítéseit. Értesítést kaptak arról, hogy a kormány az ENSZ-ből visszahívta a képviselőjét, és üdvözlik, hogy a Biztonsági Tanács a szovjet csapatkivonást napirendre tűzte, valamint Nagy nyilatkozatát, miszerint nem ő kérte a szovjet csapatok intervencióját.
A nagykövetet korábban mint reakcióst visszahívták, mivel sztálinista, és haza készülődik. A tanácsos hiányzik, a követség ügyeit a másodtitkár intézi. Azt tanácsoltuk nekik, hogy a kormányprogram alapján nagyobb aktivitást fejtsenek ki.
A kínaiak egyetértenek azzal, hogy a szovjet csapatok jelenléte bonyolítja a magyarországi helyzetet. Egyetértenek abban, hogy tarthatatlan és pontatlan az az állítás, mely szerint a felkelők a Nyugat és a reakció ügynökei volnának. Úgyszintén kiemelik, hogy az új kormánynak nyújtott támogatásunk és a lengyel támogatás jelentős, és jól jött. Mindezekből azonban semmit sem tettek közzé, sem híreket vagy hasonlókat, amelyeket a TASSZ továbbít, de nem is kívánnak nyilvánosan állást foglalni, azzal a kifogással élve, hogy nincsenek megbízható információk, valójában azért, mert nem biztosak a dolgok kimenetelét illetően.
Sürgős és állandó információkat kérek közvetlenül és a TANJUG-on keresztül.
Popovic31
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁG
Távirat
Küldi: Prága
Szám: 472
Dátum: 1956. október 30.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁG
A mai csehszlovák sajtóra az alábbi jellemző:
1. A magyarországi eseményeket továbbra is úgy ítélik meg, hogy azok „szervezett ellenforradalmi banditák támadásai”. Kiemelik, hogy a puccsot „az imperialista erők szervezték meg”, és hogy „az ellenforradalmat a Horthy-hadsereg tapasztalt tisztjei vezették”. A sajtó nem említette a „Szabad Nép”-nek a moszkvai „Pravda”-hoz intézett válaszát.32
2. A sajtó nem jelentette meg, de meg sem említette Tito elnöknek a JKSZ KB nevében az MDP KB-hoz küldött levelét.
3. Ismét rámutatnak azoknak a vitáknak a káros voltára, amelyeket a csehszlovák értelmiség a XX. kongresszus óta folytat, kiemelve, hogy harcolni kell, jobban, mint bármikor az értelmiség egy részének a dolgozó néptől való elhatárolására irányuló kísérletekkel szemben.
Nikezic33
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGA
Távirat
Küldi: Varsó
Szám: 603
Dátum: 1956. november 1.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
Az újságírókkal kialakított kontaktusaink során szemünkre vetik, hogy túl későn érkezett a Magyarországgal kapcsolatos világos álláspontunk. Úgy vélik, hogy az oroszoknál nem tettünk meg mindent és a megfelelő időben, hogy rámutassunk, milyen veszélybe sodorják a magyarországi szocialista vívmányokat, valamint, hogy nyíltan el kellett volna ítélni az orosz intervenciót. A magyarországi helyzetet nagyon nehéznek ítélik meg, és azt mondják, hogy az egyetlen, amit ma még tenni lehet, az a Magyarországnak nyújtandó minél nagyobb segítség, ily módon elejét lehetne venni a reakciós egyének nagyobb befolyásának.
Hogy bizonyos fokú tartózkodás figyelhető meg irányunkba, az abból a tényből is kitűnik, hogy Tito elvtárs Nagynak küldött üzenetét rövidített formában és egyáltalán nem fő helyen tette közzé a Lengyel Távirati Iroda.
M. Milatovic
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁG
Távirat
Küldi: B. Pest
Szám: 565
Dátum: 1956. november 2. (Azonnal)
KÜLÜGYI TITKÁRSÁG
Willmann34 lengyel nagykövettel folytattam beszélgetést:
1. Tegnap este engem követően őt is bekérették Nagyhoz, és kérték, hogy Gomulka lépjen közbe. (A lengyel után ugyanilyen céllal a kínait is berendelték.)
Azonnal jelentette telefonon az üzenetet Czyrankiewicznek35 azzal a kiegészítéssel, hogy Kolotov szovjet tanácsadó közölte vele, a magyar kormány jegyzékében szereplő újabb szovjet csapatok érkezéséről szóló állítások nem valósak, és hogy csapatösszevonásról van szó a sebesültek, a szovjet családok és szakértők Magyarországról való távozásának biztosítása céljából.
Elmondta, hogy a telefonkapcsolata gyenge, és hogy (11 óráig) nem kapott értesítést arról, hogy kormánya milyen intézkedéseket tett. Tud arról, hogy a lengyel kormány este ülésezett.
2. Közölte velem, hogy a LEMP KB levelet intézett a párttagokhoz és az állampolgárokhoz, amely szerint változatlanul szükség van a szovjet egységek lengyelországi tartózkodására, a Szovjetuniónak a Kelet-Németországban állomásozó szovjet csapatokkal való kapcsolattartása biztosítása érdekében. Amenynyiben a lengyel kormány ezt maga tudja biztosítani, akkor lehet felvetni a szovjet csapatok Lengyelországból történő kivonásának kérdését.
A levélben továbbá szó van a Magyarország iránt tanúsított szimpátiáról, s a magyaroknak joguk van ahhoz, hogy a szocialista országok közötti egyenrangú kapcsolatok kiépítését kérjék, hogy harcuk igazságos, ám ezzel egy időben a fenyegető káosz is tapasztalható, némely esetben pedig fasiszta elemek is felütötték a fejüket.
Hozzátette, hogy Lengyelországban Magyarország melletti megmozdulásokra és tüntetésekre került sor, s hogy ezzel kapcsolatban a KB felhívást tett közzé azok megszüntetésére.
3. A tegnapi nap során Willmann magához kérette Szántót36 és Lukácsot,37 felrótta nekik, hogy sokat késlekednek a párt szervezésével. Azt tanácsolta nekik, hogy szervezzenek új pártot, és a párt vezetésébe teljesen tiszta múltú és nem kompromittálódott kommunistákat vonjanak be, valamint támaszkodjanak a forradalom adta új erőkre (forradalmi bizottságok, munkástanácsok).
A helyzet értékelésének tekintetében Willmann teljes mértékben egyetért velünk.
4. W. szintén úgy véli, hogy Nagy elsiette az intézkedéseket, de azt állítja, hogy épp ezek konszolidálták a kormány helyzetét. Nagyon helyénvalónak tartja, hogy a magyar elvtársaknak azt tanácsoltuk, maradjanak, amennyire lehet, a tárgyalások szintjén.
5. A szovjet válaszban, amelyet Andropov38 tegnap adott át a magyar kormánynak, az alábbi szerepel:
a) A szovjet kormány megismételte a szovjet nyilatkozatban39 kifejtett téziseit.
b) A szovjet egységek, a szovjet nyilatkozatból adódó feladatok teljesítése céljából csapatösszevonást és átcsoportosítást hajtanak végre.
c) A szovjet kormány egyetért azzal, hogy a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kívánásról azonnal meg kell kezdeni a tárgyalásokat, és kéri a magyar kormányt, hogy tegyen javaslatot a tárgyalások helyszínére és a küldöttség összetételére.
W. elmondta, hogy a legrosszabb a b) pont, mivel nem ad választ a magyar fél kérésére, nevezetesen arra, hogy érkeznek-e Magyarországra új szovjet erők vagy sem, ami a vitás kérdés alapját képezi.
W. úgy véli, hogy a helyzet már rendeződik, s jó hogy, nem került sor összetűzésre, reméli, fennáll a lehetősége a helyzet tárgyalások révén való rendezésének.
Soldatiæ40
*
A JSZNK KÜLÜGYI TITKÁRSÁGA
Távirat
Küldi: Budapest
Szám: 570
Dátum: 1956. XI. 2.
KÜLÜGYI TITKÁRSÁGNAK
Meglátogatott Gáspár41, a szakszervezet42 volt elnöke. Eléggé demoralizált volt, mint a MDP volt vezetőinek többsége. Burkoltan megkérdezte, hogy ő és a szakszervezet többi vezetője kaphatnának-e JSZNK-tól menedékjogot, ha az ellenforradalom győzne. Véleményem szerint ez volt látogatásának fő célja. Elmondta, hogy a vezetőségben kíván maradni alelnöki tisztségben, míg az elnöki tisztet a szociáldemokrata Vas43 tölti be, aki nemrég szabadult a börtönből.
A szocdemek most a szakszervezetekben tevékenykednek, de még hivatalosan nem foglalták el helyüket. Állásfoglalásukat az alábbiaktól teszik függővé:
a) a helyzet további alakulásától, amennyiben az még inkább jobboldali irányba fordul, akkor a szakszervezeteket sorsukra hagyják.
b) A Kéthly Annától44 kapott instrukcióktól, amelyeket a Szocialista Internacionálé képviselőivel folytatott bécsi konzultációt követően magával hoz.
Tény viszont, hogy a szakszervezetek az MDP-vel ellentétben nem estek szét, és aktivizálódni kezdtek. Gáspár közölte, intézkedéseket tesznek minél több munkás felfegyverzésére, mivel a katolikusok és a kisgazdák aktivizálódásában nagy veszélyt látnak. Egészségügyi szállítmányok és élelmiszerek küldését kéri tőlünk.
Megkíséreltem rá hatni, hogy politikailag aktivizálódjanak, és minél gyorsabban lépjenek kapcsolatba elsősorban főként az ipari munkásokkal és az új munkástanácsokkal.
A kompromittálódott pártvezetőknél a pánikhangulat megnyilvánulásait tapasztaltuk, akik a szovjet csapatok fegyveres intervenciójában látják az egyedüli lehetséges megoldást.
Soldatic
*
Titkos szám: 418383
Feljegyzés
Dobrivoj Vidic külügyminiszter-helyettes Grjaznovval45, a belgrádi szovjet nagykövetség tanácsosával 1956. november 3-án folytatott megbeszélésről
Saját kérésére érkezett.
1. Átadta Bulganyin46 Nehruhoz intézett levelének szövegét. Elolvastam. Közlöm, a sajtóból nem értesültem arról, hogy a bandungi-országok47 értekezletére sor kerülne. Az ENSZ-ben a szavazás során viszont bebizonyosodott, hogy az agresszió teljes mértékben vereséget szenvedett. A kérdés az, hogyan lehet a katonai hadműveleteket megállítani. Grjaznovnak nincs mondanivalója, így én elhallgatok.
2. Érdeklődöm, hogy mi van Magyarországon. Azt válaszolja, hogy ott már a kapitalizmus restaurációjára került sor, fasiszta féktelenség uralkodik, visszatértek a burzsoá pártok. A fasisztákat48 nem bántották, mivel ott nem volt forradalom, mint Jugoszláviában. Tervszerűen kihasználták a tömegek elégedetlenségét, Rajk temetését butaság volt megrendezni, az hangulatot teremtett és az a reakció számára a közhangulat főpróbáját jelentette. Sem Kádár, sem Nagy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s a dolgok nem rendeződtek olyan sikeresen, mint Lengyelországban. Nagy megmenthette volna a helyzetet, ha nem tett volna egymás után engedményeket.
Inkább hallgatom, amit mond, és arra szorítkozom, hogy a szerencsétlenség abból ered, hogy egyáltalán ilyen elégedetlen helyzet alakult ki, kedden még mindent jobbra lehetett volna fordítani, ha nem késlekedtek volna, a kormány nyilatkozata nem tekinthető rossznak, de úgy látom, hogy elég sok a határozatlanság.
Grjaznov úgy véli, mindnyájunknak hozzá kell járulni ahhoz, hogy ne kerülhessen sor a kapitalizmus restaurációjára.
Ezt nem kommentálom.
Dobrivoje Vidic
*
Külügyi Titkárság I. Ügyosztálya
Titkos szám: 418443
1956. november 3.
Feljegyzés
Filip Babic, az I. Főosztály megbízott osztályvezetője Firjubin szovjet nagykövettel 1956. november 2-án folytatott megbeszélésről, amelyet a Komszomol-küldöttség tiszteletére rendezett fogadáson tett, amelyet Milijan Neorcic49 adott.
Firjubin 1956. november 1-jén tért vissza a Szovjetunióból, ahol egész idő alatt az elnök látogatása óta a Krímben tartózkodott. Csak 11 napot nyaralt, a többi időt a külügyminisztériumban töltötte.
1. A magyarországi helyzetről hosszabban beszélgettünk. Elmondja, hogy a helyzet nagyon komoly, kellemetlen és bizonytalan. Tetszik neki a Borbában 56. XI. 2-án „Magyarországi függetlenség” címmel megjelent írása, mivel az kiemeli, hogy Magyarországon a szocialistaellenes erők egyre nagyobb lendületet vesznek és a fejlődést szélsőséges jobboldali irányba kívánják fordítani. Nagy Ferenc50 az emigránsok nagy csoportjával és nyugati tanácsadókkal Bécsben csak a megfelelő pillanatra vár, hogy Budapesten átvegye a hatalmat. Az új szovjet egységek létszámáról érdeklődtem. Nem tagadta azok magyarországi jelenlétét. Feladatuk „a szocializmus” és a szovjet állampolgárok „megvédése”. Azonban a valós magyarázat Firjubin következő felfogásában rejlik: Kérdi, „vajon maguk megengednék-e, hogy országukban hasonló eseményekre sor kerülhessen, mint ami Magyarországon és Lengyelországban történik?”. Megérezve, hogy túl sokat mondott, Firjubin észrevételemre, miszerint Magyarországról van szó, mondatát annyiban korrigálta, a Szovjetunió nem engedheti meg magának, hogy határain „reakciós rezsimek” alakuljanak ki. Lengyelországot többé nem emlegette. Ezt követően azonnal megállapítja, hogy Jugoszláviának sem lenne kellemes, ha a hosszú jugoszláv-magyar határon horthysta-fasiszta rezsim egységei állomásoznának. Ez utóbbi mondatával egyetértettem.
Firjubin szerint a szovjet egységeket a „felfegyverkezett ellenforradalmárok” megtámadták, és azoknak meg kellet magukat védeniük. A jövőben is „határozottan” válaszolnak, „ha valaki elhatározza”, hogy támadást intéz ellenük. Elmondja, hogy a helyzet most némileg más, mivel a szovjet egységek részletes utasítást kaptak. Firjubin elsősorban nagyobb számú szovjet katonaságra gondol, és így az ellenforradalmi erők nem mernek támadást intézni ellenük. Jellemző módon míg Firjubinnal az új katonai kontingensről beszélgettünk, megállapította, hogy a magyarországi ügyek sem zajlanak a Nyugat és Nyugat-Németország közvetlen mesterkedése nélkül, azzal a céllal, hogy Németországot erővel egyesítsék. (Úgy tűnik, hogy a Magyarországon lévő szovjet katonák létszáma és haditechnika mennyisége Magyarország tekintetében túlhaladja a szükségleteket.)
Nagy Imre és Kádár kapcsán Firjubin közli, ők a mostani kormányon lévő régi magyar burzsoá politikusokon keresztül játékszerek a nemzetközi burzsoázia kezében. (Grjaznov egy négyszemközti beszélgetés során a két nevezett személyt a szocializmus árulóinak nevezte.) Firjubin főleg azt kifogásolja, hogy „likvidálták az MDP-t”. Ironikusan és gyűlölettel beszél arról a szándékról, hogy új Szocialista (Kommunista) Párt alakuljon.51 Miközben az olyan óvatos kérdésekre, hogy milyen lépéseket kívánnak tenni, Firjubin nem ad direkt választ, úgy tűnik, az oroszok határozott lépéseket tesznek a reakciós erők sikerének megakadályozására, és Magyarország élére saját embereket helyeznek.
A szovjet csapatok magyarországi kivonulására és a Varsói Szerződésből való kilépésre vonatkozó kérdésre Firjubin közli, hogy ezt a kilenc tagország képviselőinek találkozóján kell megvitatni.
Azokat a kommunista tiszteket és más kommunistákat, akik az ifjúsággal stb. együtt harcoltak a szovjet egységek ellen, Firjubin fasisztáknak nevezi.
Firjubin tud arról, hogy országunkba tisztek és pártmunkások szöknek át, és arról érdeklődik, hogy mit teszünk velük. Azt válaszoltam, hogy tartjuk magunkat a nemzetközi szokásokhoz, és ezzel a problémával közvetlenül a határőrizeti szervek foglalkoznak.
2. Nyílt kérdésemre (azzal a megjegyzéssel, hogy nemrég tért vissza Moszkvából, ahol minden bizonnyal szó volt róla), mit kívánnak tenni a többi kelet-európai országban, hogy a magyarországi eseményekhez hasonlóak ne következzenek be, Firjubin elmondja, elsősorban katonai intézkedéseket tesznek, ezzel kívánnak bármilyen fegyveres zendülést megakadályozni. Ezt követően „a helyzet gyógyítására” kerül sor, azaz az életszínvonal javítására, további demokratizáló intézkedésekre, a bürokratizmus megszüntetésére és hasonlókra. Személyi változásokra is sor kerül, ott, ahol az szükséges. Azt mondtam, hogy úgy vélem, hogy egy ilyen orientáció jó, mivel mindenképpen könnyebb „a betegséget megelőzni, mint gyógyítani”. Ennélfogva megállapítottam, a kelet-európai országok eddigi tapasztalatai azt mutatják, egyes vezető kádereknél erőteljesen jut kifejezésre az a törekvés, hogy az újonnan meghirdetett szellemmel szemben mindent félig és következetlenül végezzenek. Konkrétan, hogy túl sokáig játszanak rossz lapokkal, mint Rákosi, mint Gerő és mások. Firjubin ezzel egyetért, és sajnálkozik amiatt, hogy mindez igaz. Tudomásomra hozza, hogy a magyarországi és a lengyelországi eseményekből komolyabb következtetéseket vonnak le.
3. Az egyiptomi eseményeket illetően (angol-francia-izraeli agresszió) Firjubin azt mondja, az „világméretű kérdésnek” tekintendő, és hogy a dolgok a szovjet határtól messzire történnek. Sajnálja Egyiptomot, és ennyi az egész. Úgy tűnik, hogy a Szovjetunió a propagandában sem kötelezi el magát erősebben. Egyiptom oldalán a francia közvélemény szokatlan passzivitását a hatalmon lévő Szocialista Párt „hagyományos hatásával” magyarázza. Firjubin szerint úgy tűnik, hogy a FKP a kormánynak szintén csak minimális zavarokat okoz.
Filip Babic
Az összes közölt irat Szerbia és Montenegró Külügyminisztériumi Levéltára (A SiCG PA 1956., fond 50, 417818 sz.) alatt található. Szerkesztette Frankovics György.
1 John Forster Dulles 1953-1959 között az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere.
2 Josip Broz Tito 1953-1980 között jugoszláv elnök.
3 1953-1965 között jugoszláv külügyminiszter.
4 Tito elnök rezidenciája.
5 Az október 25-i rádióbeszédekről van szó.
6 Branko Dra¹koviæ a jugoszláv külügyminisztérium sajtóosztályának a vezetője. L. a bevezetőt.
7 Wladyslaw Gomulka 1956-1960 között a LEMP KB első titkára.
8 Külügyminisztérium.
9 Koca Povic.
10 Október 28.
11 Tito szeptember végi, október elejei látogatása. L. a bevezetőt.
12 A Gerő Ernő vezette párt- és kormányküldöttség október 15. és 22. közötti látogatása. L. uo.
13 Joze Brilej 1954-1958 között Jugoszlávia állandó ENSZ-képviselője.
14 Arkagyij A. Szoboljev 1955-1960 a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője.
15 Budapesten követelték Kós Péter állandó ENSZ-képviselő visszahívását, végül a kormány Horváth Imrét küldi ki, aki viszont végül New York helyett Moszkvába érkezett meg.
16 Peter T. Hayman 1955-1958 között követségi tanácsos Belgrádban.
17 Nyikita Sz. Hruscsov 1953-1964 között az SZKP első titkára.
18 Vjacseszlav M. Molotov 1926-1957 között az SZK(b)P (SZKP) PB (Elnökség) tagja.
19 Október 19-én a LEMP KB előzetes szovjet jóváhagyás nélkül Wladyslaw Gomulkát választotta első titkárává. Még az ülés alatt jelentek meg hívatlanul Varsóban Hruscsovék, miközben a szovjet csapatok is megindultak Varsó felé. Az egységes lengyel válasz hatására Hruscsov megegyezett Gomulkával.
20 A második Nagy Imre-kormányról van szó, amelyben helyet kapott (többek között) a kisgazda Kovács Béla és Tildy Zoltán.
21 Krishna Menon 1956-ban indiai tárca nélküli miniszter, a nemzetközi politika meghatározó alakja.
22 Jawaharlal Nehru India miniszterelnöke (1950-1964).
23 Az eredeti szerb rövidítést nem sikerült feloldani – a ford. megjegyzése. Feltehetően az Indiai Nemzeti Kongresszusról, a kormányzópártról van szó.
24 New York Times.
25 L. fentebb.
26 Az Olasz Kommunista Pártról van szó.
27 Polgár Dénes
28 Mita Milatovic 1953-tól Jugoszlávia varsói nagykövete.
29 Boldoczki János 1956-1960 között Magyarország moszkvai nagykövete.
30 Tito október 29-i leveléről van szó. L. a bevezető tanulmányt.
31 Vladimir Popovic 1955-től Jugoszlávia pekingi nagykövete.
32 Október 29-én jelent meg Molnár Miklós Válasz a Pravdának című cikke (lásd Standeisky Éva írását az Irodalmi Ujságról), ami visszautasította a szovjet pártlap értékelését Magyarországról.
33 Marko Nikezic Jugoszlávia prágai nagykövete.
34 Adam Willmann 1955-1956 között Lengyelország budapesti nagykövete.
35 Josef Czyrankiewicz 1954-1970 között lengyel miniszterelnök.
36 Szántó Zoltán az MSZMP Intéző Bizottságának a tagja.
37 Lukács György 1956. október 27. és november 2. között népművelési miniszter.
38 Jurij V. Andropov 1954-1957 között a Szovjetunió budapesti nagykövete.
39 Az október 30-i szovjet kormánynyilatkozatról van szó.
40 Dalibor Soldatic 1953-1956 között Jugoszlávia budapesti követe, illetve nagykövete.
41 Gáspár Sándor
42 A Szakszervezetek Országos Tanácsáról van szó.
43 Vas-Witteg Miklós
44 Kéthly Anna, a Szociáldemokrata Párt elnöke.
45 Fedoszij Ny. Grazjnov 1953-1957 között szovjet tanácsos Belgrádban.
46 Nyikolaj A. Bulganyin 1953-1958 között szovjet miniszterelnök.
47 1955. április 18-24-én tartották értekezletüket Bandungban az ázsiai és afrikai országok. Több ilyen értekezletre nem került sor, hanem 1961-ben már Jugoszlávia aktív részvételével tartották meg az el nem kötelezett államok konferenciáját Belgrádban.
48 1945 után.
49 A Szerb Kommunista Ifjúsági Szövetség elnöke.
50 Nagy Ferenc 1946-1947-ben magyar miniszterelnök.
51 AZ MSZMP október 31-én már megalakult.
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 42. szám
