„A forradalomhoz vezető út külön tényezője a mély erkölcsi válság, amely egyre inkább nyílt legitimációs válsághoz vezetett. A Rákosi-csoport ellen folytatott politikai harc egyik döntő tényezője volt a terrorista diktatúra bűneinek, a törvénytelenségeknek a leleplezése, amely párosul a belső ellenzékivé váló kommunista értelmiség önvizsgálatával, saját felelősségének elismerésével és a jóvátétel igényével… A párt tagjainak az kínál kiutat az erkölcsi válságból, ha egy alapos megtisztulási folyamat mellett tesznek hitet és a dolgozó nép szolgálatát nem ideológiai tételként hangoztatják, hanem komolyan is veszik. Ez magyarázza, miként lehetséges, hogy kommunisták nagy számban vettek részt a sztálinizmus elleni mozgalomban.” (Írja Út a forradalomhoz című cikkében Lipp Zoltán a Népszabadság október 21-ei számában.)
„A velünk szomszédos uniós országban, Ausztriában éppenséggel a zsidó holokauszt tagadása bűncselekmény, három évre jogerősen el is ítéltek egy brit történészt (David Irwingről, az ismert holokauszt-tagadóról van szó – a szerk.), aki kétségeit fejezte ki a hat évtizeddel ezelőtt történtekkel kapcsolatosan… Időközben az ember eltűnődik, egyáltalában kinek jutott eszébe, hogy bárkit is börtönbe zárjanak, rendőrökkel zargassanak csak azért, mert könyvben vagy újságban, társaságban, esetleg a kocsmapulton egyik-másik krónika hitelességét megkérdőjelezik. Ha tagadom a szarajevói merénylet tényét, akkor jót nevetnek rajtam, ha kérdéseket teszek fel az örmény vagy a zsidó holokausztról, börtönben találhatom magam.” (Írja Kétfajta szenvedés című cikkében Szentesi Zöldi László a Magyar Nemzet október 21-ei számában.)
Népszava
