A roma vezető és a szociológus Olaszliszka után
Varró Szilvia 2006. október 21. 10:11
„Amikor a trabantos fejbe lövi a kamionost, akkor a trabantosok egyesületét senki sem szólítja föl, hogy ítélje el a bűntettet” – érvel Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője amellett, hogy Olaszliszka nem „cigányügy”. Örkény Antal szociológus szerint egy érintett közösség vezetője nem mondhatja, hogy neki itt nincs dolga. Interjúalanyaink borúlátók.
– Mi történt Olaszliszkán?
Örkény Antal: Tragikus félreértés, ha etnikai keretbe helyezzük a bűncselekményt. Ami eddig az esetről kiderült, az nem igazolja az etnikai indíttatást. A tanárt bizonyára nem azért kezdték bántalmazni, mert nem roma, hanem a gyerek elgázolása miatt. Ez az esemény váltotta ki az indulatokat és ezt a szörnyű reakciót.
– Ha romával történik meg ez a tragédia, nem lehet, hogy az értelmiség egy része úgy vélné: bizonyára a származása miatt történt?
ÖA: Ha roma vezeti az autót, feltehetően ugyanez történt volna vele. Nem értelmezhetjük etnikai gyökerű cselekményként a történteket azért sem, mert ez a reakció a romák körében nem mondható tipikusnak.
– Ön korábban azt mondta, a roma vezetőknek fokozott felelősségük van az ügyben. Ha ez nem roma kérdés, hogy jönnek ide a roma vezetők?
ÖA: Aladárral ott van köztünk vita, hogy egy közösség vezetője, amely közösség egyik tagja érintett az ügyben, nem mondhatja, hogy neki itt nincs dolga. A roma vezetőknek itt plusz felelősségük van, hiszen a történtek a saját közösségükre vetülnek vissza, bármennyire is megvetjük a diskurzust, amely kialakult, és tovább élezi a cigány-nem cigány ellentétet. Ha egy görög kisebbségi vagy zsidó elkövető van, akkor az adott közösségnek és vezetőinek kell valamit mondaniuk.
– Mondjuk Tasnádi Péterről? Mire gondol?
ÖA: A magyar cigányság egy részének teljes társadalmi kirekesztettségére és elfogadhatatlan szociális helyzetére. A szociológia a szociális körülményekben keresi a magyarázatot, a szegregációban, a társadalmi normákban, amelyek az underclassban nem működnek. Ez nem cigányügy, de ebbe a rétegbe sajnos a romák egy jelentős csoportja beletartozik. Ezért kell nektek megnyilvánulnotok.
Egy közösség vezetője nem mondhatja, hogy nincs dolga (Fotó: Járdány Bence)
– Ha nem cigányügy, akkor nem elég annyit mondani: az igazságszolgáltatás teszi a dolgát?
ÖA: Nem elég, hiszen ha nincs integráltság, akkor a hatóság sem létezik már. Az egyik hírben volt szó arról, hogy amíg az öreg cigányok éltek a faluban, ők kontroll alatt tartották a közösséget. Ma Magyarországon általában elszabadultak és kontrollálhatatlanná váltak az indulatok, és ebbe a sorba illeszkedik ez az esemény is. A cigányság vezetői között konszenzusra lenne szükség, hogy mi a teendő ezekkel a társadalomból kieső emberekkel, és közösen kellene kitalálni a megoldásokat. Remélem, hogy a kritikám nem bántó?
Horváth Aladár: Nem, de ez butaság. A közösségvezető, családapa első érzése a fájdalom, az áldozat családjával való együttérzés. Én is ott ülhettem volna a kocsiban a lányaimmal. A történet önmagától van, nincs magyarázat.
ÖA: Ha bármely országban gyakoribbá válik a lincselés, nem érdemes keresni az okokat?
HA: Ez a szociológusok dolga, nekik kell megmagyarázniuk a társadalomnak, melyek a mozgatók. Ha elfogadnám a tézisedet, akkor feltételeznem kellene, hogy naponta öt-hatszáz hasonló eset fordul elő, hiszen legalább ennyi nyomortelep van. Ezzel azt üzenném a többségnek: ne menjetek cigánytelepre, mert meglincselnek. Sok cigány ember él ilyen helyzetben, mégse lincsel. Nagyon sok emberünk nyomorog, mégse követ el bűncselekményeket.
Sok cigány él ilyen helyzetben, mégse lincsel (Fotó: Járdány Bence)
Minden párhuzam sántít, de amikor a trabantos fejbe lövi a kamionost, akkor a trabantosok egyesületét senki sem szólítja föl, hogy ítélje el a bűntettet. És természetesen nem követelte senki, hogy a miniszterelnök kérjen elnézést a többi autóstól. Három hónapja egy olaszliszkai (mellesleg nem roma) meggyilkolt két embert, az egyik cigány volt. Egyetlen cigány sem támadt rá a nem cigányokra. Amikor meghalt a kecskeméti roma fiú, nem mondtuk, hogy az összes rendőrrel szemben retorziót kéne alkalmazni.
– De azt mondták, hogy a fiú halálának köze volt származásához. Vagyis elemezték a helyzetet. Ez nem kettős mérce?
HA: Azt mondtuk, hogy a rendőr minimum szakszerűtlen volt, és ennek semmilyen jogkövetkezménye nem volt. Szóba hoztad az öregek tekintélyét: így a vajdarendszert is vissza lehetne állítani. Nem azt, hanem a közösségek belső kohézióját, és pozitív értékvilágát kell újrateremteni. Önbíráskodás szerintem ott alakul ki, ahol a hatóságok nem teszik a dolgukat, és a polgárok nem bíznak bennük, ezért önbíráskodnak.
ÖA: Világjelenség, hogy a társadalmi leszakadás és kirekesztődés végállomása, amikor megszűnik az integráció: Bronxba már nem megy be a rendőr sem. Épp ebben kellene nektek (is) aktív szerepet játszani, hogy ezeknek a közösségeknek az intézményes dezintegráltsága megszűnjön.
HA: Néhányan vagyunk, akik a miskolci gettóügy óta azon dolgozunk, hogy ne legyenek faji zavargások ebben az országban, több mint száz súlyos konfliktus kezelésében vettem részt, és eddig egyetlen pofon sem csattant el, míg sok-sok értelmiségi, politikus vagy éppen köztisztviselő páholyból nézi az eseményeket.
– Eszkalálódhat-e a helyzet? Jönnek-e hasonló események?
ÖA: Az esetszámok alapján nem ezt látom; a médiának most ilyen ciklusa van, majd lesz másik. Rossz hír viszont, hogy javulás se várható, inkább mindenki elfogadja, hogy ilyenek a viszonyok.
HA: Én nem vagyok ennyire nyugodt. A mostani, néhol nyilas propaganda, amely a szélsőjobb újságjaiban, internetes fórumokon folyik, magában hordja azt a veszélyt, hogy bárhol bármikor történhet valami, ami visszafordíthatatlan folyamatokat indít el. „87-ben Miskolcon láttam először, milyen a tömeghisztéria, amikor a rendőrök a szkinhed-veszéllyel riogattak: a kohászati művekben az emberek bajonettet meg szúróeszközöket készítettek maguknak, mert egyik nap az volt a hír, hogy a bőrfejűek a diósgyőri strandon víz alá nyomtak egy gyereket, másnap Ózdon vágták le egy cigány ember fejét – ezek a történetek önálló, irracionális életre keltek. Ez most is elindult.
ÖA: A magyar társadalom ma indulati társadalommá vált, ami a cigányok helyzetét annyiban érintheti, hogy az indulatok velük szemben a legerősebbek. Ha az agresszió megmarad, az indulatokat robbanthat ki, ami ellenindulatokat vált ki a másik oldalon, és akkor eszkalálódhat a helyzet. De először a magyar társadalmat kell nyugvópontra hozni; nem pusztán a cigány-magyar viszony a gyújtóbomba, hanem egyre inkább az egész társadalmi viszonylatrendszer.
A helyzet eszkalálódhat (Fotó: Járdány Bence)
– Mennyire mutatja Olaszliszka esete azt, hogy a helyi szinten elváltak egymástól többség és kisebbség dolgai? Mi várható?
HA: A kölcsönös félelem és az elkülönítés-elkülönülés igénye erősödni fog. Nyílt, világos kommunikációra van szükség: a közös bajokat együtt kell megoldanunk, a törvény mindenkire egyaránt vonatkozik, és a magyar állam feladata, hogy megteremtse a bizalmat intézményrendszerével szemben.
– Mivel indokolják, hogy hirtelen számos hasonló esetről hallunk?
ÖA: Ennek semmi köze Olaszliszkához, sőt, még a romák és nem romák viszonyának a változásához sem, hanem a média logikájával függ össze. Ha van egy történet, szükségszerűen meg kell teremteni a sztori múltját. Annál izgalmasabb, minél többet tesznek hozzá. A jelen tálalás drámaian mutatja a magyar média viszonyát környezetéhez.
HA: A legdrámaibb fejleménynek azt tartom, hogy a szélsőjobboldal interpretációja összecsúszik a mértékadó médiumok elemzéseivel. Nemcsak Bayer Zsolt írását tartom felháborítónak (akire a korai Kövér még azt mondta volna: „próbanáci”), hanem a TV2 reggeli műsorainak hangvételét, vagy a Magyar Hírlapot is, amely címlapon hozta, hogy „Meghalt egy magyar, na és?”. Akarva-akaratlanul egy őrült, primitív mondat felelősségét kivetítik az összes cigány közösségre.
– Az is van abban a cikkben, hogy az elütött kislány testvérét négy éve halálra gázolták. És ha ennek van köze ahhoz, mi történt most? Ha ez egyfajta visszavágás volt?
HA: A balesetek áldozatai úgy érzik, hogy a gázolók nem kapják meg méltó büntetésüket. Mikóházán, ahol szintén nem volt lincselés, az autót ittasan vezető fiatalember egy 11 éves kisfiút gázolt halálra, és egy év 8 hónappal megúszta, holott már a második gyereket ütötte el. Mindez lélektani lőporos hordóként van jelen a mindennapi konfliktusokban.
ÖA: De ez igaz a nagypolitikára, például a Kossuth térre is: szemben áll egymással két fél, és igaz a magyar társadalomra is, ahol a megosztottság uralja az emberi viszonyokat. Van egy súlyosan előítéletes társadalom, benne a romákkal – és a két fél persze nem egyenrangú, és nem egyformán kiszolgáltatott.
