Szomorú aktualitása van az MTV két hétvégi műsorának. 2006. szeptember 1-jén elhunyt Faludy György, majd szeptember 23-án Pege Aladár.
m1: In memoriam Pege Aladár (október 21-én, szombaton, 18 órakor) 2 ember – Vámos Miklós műsora HOBO és PEGE ALADÁR világa „Amióta van szerencsém tévéműsorokat készíteni, a legrémületesebb élmény az, amikor valaki – később – meghal. Olyan, mintha egy vasajtó dördülve becsapódna. Tucatnyian mentek el a beszélgetőtársaim közül, velük tehát újabb Lehetetlen vagy 2 EMBER már nem készülhet. A legutolsó gyászeset: Pege Aladár. Ha most megnézném páros beszélgetésünket (Hobó volt a harmadik fél), áthelyeződnének a hangsúlyok. Félek ettől, de vágyom is rá” – fogalmazta meg gondolatait Vámos Miklós. Miért választja valaki a hangszerek közül a nagybőgőt? Miért énekel, aki valójában nagyvárosi költő? Mennyit nyom a latban a származás a művészi pályán? Mikor kell életkora miatt visszavonulnia egy művésznek? Megérti-e egymást a nyugdíjas korú jazz-zenész és a tinik bálványa, a rocker. (Vezető szerkesztő: Szolnoki András.) Eltemették a nagybőgő Paganinijét 2006. október 03. 16:08 Forrás: uno.hu Október 3-án kedden délután kettőkor kísérték utolsó útjára a Fiumei úti temetőben Pege Aladárt. A Kossuth-és Liszt-díjas nagybőgő-művész, zeneszerző, dzsesszmuzsikus szeptember 23-án hunyt el. A család, barátok, zenésztársak és rajongók kísérték utolsó útjára Pege Aladárt. A muzsikusok zenével búcsúztatták a nagybőgő virtuózát. Pege Aladár ravatalánál az Oktatási és Kulturális tárca nevében Schneider Márta szakállamtitkár mondott búcsúbeszédet. Az államtitkár „csendes legendának” nevezte Pege Aladárt, aki ritkán szólalt meg, mivel mindig a nagybőgője beszélt helyette. Schneider Márta hangsúlyozta: Pege Aladárról nem mondhatjuk, hogy nincs többé, mivel zenéje tovább hat ránk. „A nagybőgő nem hallgatott el.” Pege Aladárt virtuozitása miatt sokan csak „Pegenininek” hívták. A dzsessz világranglistán évek óta az elsők között tartották számon. Ő az a zenész, aki szinte minden magyar és külföldi díjat megkapott. Mindegy volt, hogy mit játszott, klasszikus zenét, dzsesszt, blues-t, swinget, minden hang, ami a hangszeréből kijött, magával ragadta közönségét. A barátok és művésztársak közül Benkó Sándor, Turczi István József, Kézdy György mondott búcsúbeszédet a nagybőgő-művész temetésén. Pege Aladár sírjánál Kérer Imre katolikus pap mondott áldást. Pege Aladár idén januárban koncerttel ünnepelte karrierje ötvenéves jubileumát. Hatvanhetedik születésnapját azonban nem érhette meg, két hete eltávozott a nagybőgő Paganinije. m2: Faludy György, költő (október 22-én, vasárnap 21.25-kor Magyar portréfilm Fényképezte: Pap Ferenc. Zene: Selmeczi György. Rendező: Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza. „Faludy Györgynek hívnak. Magyar író és költő vagyok. 1910-ben Pesten születtem. A berlini, a grazi, a bécsi és a párizsi egyetemekre jártam. Egyetemek után hazakerültem, meglehetősen ismert író lettem. 1938-ban emigráltam Párizsba, onnét Marokkón át az Egyesült Államokba kerültem, annak hadseregében szolgáltam a második világháború alatt. 1946-ban hazajöttem Magyarországra. 50-ben hamis vádak alapján letartóztattak. A hírhedt recski táborba kerültem. 53-ban szabadultam, 1956-ban másodszor emigráltam, azóta Angliában, Máltában, Firenzében, az Egyesült Államokban és Kanadában élek. Egyetemi tanár voltam és vagyok most is. Előadásokat tartok, könyveimből, írásaimból élek.” – nyilatkozta az 1987-ben készült portréfilm kapcsán Faludy György. A nemrégiben elhunyt író-költő előtt ezzel a filmmel tiszteleg a Magyar Televízió. (Szerkesztő: Pölöskey István.) Az Utolsó Ember – Meghalt Faludy György 2006.09.02 14:47 Forrás: woyzeck rovata (woyzeck.virtus.hu) Ültessetek fejem fölé egy árva kis szilvafát s mellemre pázsitot, de a kék ég szerelméért ne drága márványtömböt vagy gőgös gránitot. Élete során sehol nem fért meg. Mindenhonnan menekült, hisz minden diktatúrát – legyen az fasiszta vagy kommunista – ellenségének, az emberiség ellenségének tekintette. Hitt Villonban, a humanizmusban, az emberi szeretetben, magában, bennem és tebenned is. A kalandozó, polgárpukkasztó költő fővárosi polgári családban született 1910. szeptember 22-én. Tanulmányait a fasori evangélikus gimnáziumban végezte, ott is érettségizett. Ezután a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1934-től jelentek meg Villon átköltései a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain. Ez ragyogó lehetőséget biztosított számára olyan gondolatok közlésére, amelyet akkoriban másképp nem lehetett volna nyilvánosságra hozni. Így történt végül, hogy a Villon-balladák a költő saját költségén, magánkiadásban jelentek meg. Még az is kétséges volt, hogy a kiadásra kölcsönkért pénzt egyáltalán vissza tudja majd fizetni, de hamar megnyugodott, mert az ezer példányban kiadott kötetet három nap alatt szétkapkodták, azóta körülbelül negyven kiadás látott napvilágot. A kezdeti siker meg is határozta pályáját. A Villon-balladák hihetetlen népszerűsége sok szembefordult költőtársat eredményezett, az egy évvel később megjelent kötet, a Pompeji strázsán pedig a Villon-átköltések árnyékában maradt. Faludy zsidó származása és politikai nézetei miatt 1938-ban elhagyta Magyarországot., ugyanis sokakkal ellentétben ő nagyon hamar megértette, hogy merre tartanak az események. A történelem sajnos őt igazolta. Itthon maradt húgát a Dunába lőtték, a Villon-balladákat könyvmáglyán égették el a nyilasok. Először Párizsban tartózkodott, de a német megszállás miatt onnan is távozni kényszerült. Algérián keresztül jutott el az Egyesült Államokba, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Három évig az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban tért haza, s a Népszava szerkesztőségében helyezkedett el. 1947-ben még megjelenhetett az Őszi harmat után című verseskötete, és a Villon-balladák 14. kiadása. Mivel az új rendszer is ellenségének tekintette, hamarosan egyetlen kötete sem jelenhetett meg. 1949-ben hamis vádakkal elítélték, és három évre a recski büntetőtáborba zárták. A Recsken írt versei először Münchenben jelentek meg 1983-ban, Börtönversek 1949-1952 címen. Szabadulása után fordításokból élt. 1956-ban Nyugatra menekült, s Londonban telepedett le. Ott 1957-től az Irodalmi Újságot szerkesztette. Londoni tartózkodása alatt 1960-61-ben angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, amely az 1962-es londoni kiadás után magyarul először 1987-ben az AB Független Kiadónál jelent meg kalózkiadásban. 1963-1967 között Firenzében, majd Máltán élt. 1967-ben Torontóba költözött. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadásokat, az Ötágú síp és a Magyarok Világlapja szerkesztőjeként dolgozott. 1980-ban New York-ban jelentek meg összegyűjtött versei. Időközben Magyarországon a Kádár-korszakban még a nevét sem lehetett leírni, az Országos Széchényi Könyvtárban még a katalógusból is kiszedték a könyvei céduláit. 1988 novemberében másodszor is hazatelepült. A korábban csak szamizdatban megjelent művei a rendszerváltás után végre legálisan is napvilágot láthattak. Faludy a kilencvenes években is több új verseskötettel jelentkezett (200 szonett, 100 könnyű szonett), továbbá számos fordításkötete is megjelent. 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1994 után élete java részét otthon töltötte, kávézgatott, olvasgatott, szeretett. Egyengette egynéhány fiatal költő útját. Köztük saját fiaként vigyázott Orbán János Dénesre, akivel gyönyörű költői ligetekben, paráznaszagú, dohos szobákban leltek egymás testvéri költészetüknek hasonlóságára. Egy kis Faludy a fiatal székelyben maradt nekünk. S amíg lesz magyar nyelv, magyar ember, addig világítani fog a csillaga. Utolsó útja szeptember 9-én, 16 órakor lesz Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. Abban a városban, ahonnan elüldözték többen is, most megpihen. Búcsút intünk Gyuri bácsi… Faludy György: Utóirat, mely temetésemet illeti (részlet) XLVI. Ültessetek fejem fölé egy árva kis szilvafát s mellemre pázsitot, de a kék ég szerelméért ne drága márványtömböt vagy gőgös gránitot: rendjeleket s díszsírhelyt sohse kértem, s bár hóhérkézben lengett életem: az úgynevezett úri tisztességhez mégis túl tiszta volt az én nevem. XLVII. S ne törődjetek halotti torommal, jó lesz nektek, ha van, dohos kenyér, s ha nem nagy munka, írjátok korommal vagy kátránnyal egy szürke vagy fehér középnagy kőre, amilyen a réten a lábatok alatt ezer akad: hogy úgy ki és mi volt az életében, ki itt enyészik lenn a föld alatt.
