A világ ötvenhat országából érkeznek uralkodók, állam- és kormányfők, illetve miniszterek az október 23-i budapesti ünnepségekre. A bizonytalan Kossuth téri helyzet ellenére a magyar fővárosba látogat több neves nyugati vezető, legfelsőbb szinten képviselteti magát az Európai Bizottság és a NATO, az 56-os menekülteknek oly sok segítséget nyújtó Ausztriából jelen lesz Fischer államfő mellett Schüssel kancellár. De Európa legutóbbi népfelkelésének hőse, a narancsszínű forradalom vezéralakja, Viktor Juscsenko is itt lesz. Az alábbi lista messze nem teljes, a végleges névsort várhatóan ma hozzák nyilvánosságra.
Budapestre odafigyel majd a világ jövő hétfőn, október 23-án. Csupán 1994-ben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1994-es csúcstalálkozóján járt ennél több magas rangú állami vezető a magyar fővárosban. Az 1956-os forradalom ötvenedik születésnapján megrendezendő ünnepségek minden bizonnyal a külföldi lapok címoldalaira kerülnek.
I. János Károly spanyol király
Spanyolország uralkodója az egyik legnépszerűbb koronás fő napjainkban. A 68 éves I. János Károly pedig igazi „sötét lóként” került Spanyolország élére. A polgárháború kitörésekor száműzetésbe kényszerült Don Juan fiát, XIII. Alfonz unokáját Francisco Franco uralkodói nevelésben részesítette, 1969-ben Spanyolország hercegévé és a generalisszimus örökösévé nyilvánították. Kevesen gondolták volna akkor, hogy a fasiszta diktátor halála után két nappal felesketett I. János Károly a demokratikus átalakulás segítője, az alkotmányos rend védelmezője, igazi modern, felvilágosult uralkodó lesz. Kulcsfontosságú volt fellépése, amikor 1981 februárjában durva támadást intéztek a Cortes és a konszolidálódó spanyol demokrácia ellen Tejero ezredes csendőrei. Az uralkodó díszegyenruhát öltött, beszédet mondott a televízióban és visszaparancsolta a puccsot tervező katonákat a kaszárnyákba. I. János Károly azóta is mindig megtalálja a hangot alattvalóival. Határozottan kiállt a terrorizmus ellen, s igyekezett megnyugtani a lakosságot a 2004. március 11-i madridi al-Kaida csapás után. I. János Károly tavaly év végén ünnepelte trónra lépésének 30. évfordulóját. Egy akkori felmérés szerint Spanyolország lakosságának 77,5 százaléka úgy véli, Juan Carlos jó uralkodó. A spanyol király és felesége többször vendégeskedett Magyarországon.
V. Harald norvég király
V. Harald atyja halálát követően 1991 januárjában foglalta el a norvég trónt. A 69 éves király a német eredetű Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg uralkodóház sarja. Anyai ágon Josephine de Beauharnais-tól, Bonaparte Napóleon első feleségétől származik. V. Harald az első olyan norvég uralkodó 1370 óta, aki a skandináv országban látta meg a napvilágot. Mottója: Mindent Norvégiáért (Alt for Norge). Harald a második világháború idején néhány hónapot Svédországban töltött, később az Egyesült Államok fővárosában tartózkodott, végül 1945 júniusában tért vissza hazájába. Itt befejezte tanulmányait a norvég katonai akadémián. Az uralkodó 1968-ban kötött házasságot a polgári származású Sonja Haraldsennel. Két gyermekük született. Időközben négy unokája született.
Megrögzött tengerjáróként több olimpián is képviselte hazáját különböző vitorlás versenyszámokban. Az 1964-es tokiói játékokon a király hordozta a norvég lobogót. 1987-ben világbajnok lett egyszemélyes vitorlásával.
Hors Köhler német államelnök
Horst Köhler Kelet-Európába látogatva olyan területre lép, amelyhez – hogy stílusosak legyünk – már „von Haus aus” van némi affinitása. A német államelnök ugyanis 1943-ban a mai Lengyelország területén született. Családja azonban még ennél is keletebbről származik, olyan vidékről, amely napjainkban a Moldovai Köztársaság része. Az eredetileg földművelő telepes család vándorlása a háború befejeztével sem ér véget: Lengyelországból a későbbi NDK területére menekül, majd – 1953-ban – még nyugatabbra, az NSZK-ba.
Az ifjú Köhler az egyetemen gazdaságtant és politológiát tanul. 1981-ben belép a CDU-ba, majd elkezdődik pénzügyminisztériumi karrierje. Hamarosan kulcsfontosságú szerepeket vállal: egyike azoknak, akik Németország nevében kitárgyalják a maastrichti szerződést, akik megállapodnak (akkor még) szovjet tárgyalófeleikkel, mennyit fizessen Németország Oroszországnak a szovjet erők kivonulásáért, akik megalkusznak az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel arról, mennyi készpénz kifizetése fejében maradhat ki Németország az első öbölháborúból. Köhler ügyesen tárgyal, így aztán 2000-ben őt, a kereszténydemokratát jelölték a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatói posztjára, mégpedig a szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder javaslatára. Négy évvel később már Angela Merkel CDU-elnök patronálja: a CSU és az FDP egyetértésével őt jelöli szövetségi államelnöknek. Köhlert megválasztják s tisztségét azóta megelégedésre tölti be. Állásfoglalásaiban kiállt a gazdasági reformok, a tudomány és a képzés-oktatás fejlesztése mellett, illetve az eutanazia ellen. Emlékezetes marad beszéde, melyet az izraeli parlament előtt mondott, vállalva a zsidósággal szembeni német felelősséget és élesen elítélve mindenféle antiszemitizmust.
Václav Klaus cseh köztársasági elnök
Václav Klaus köztársasági elnök hazája legnépszerűbb politikusai közé tartozik. Amikor 2003 márciusában a parlament két háza az ország első emberévé választotta, hazája egyik legismertebb politikusai közé tartozott. Ettől függetlenül nem volt könnyű dolga, hiszen a legendás Václav Havel örökébe kellett lépnie. Klaus egyébként 1996-tól volt miniszterelnök, ám oártja, az ODS a vártnál kisebb arányban nyert, ráadásul hazájának súlyos gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie, így 1997 őszén távoznia kellett a kormányfői bársonyszékből: párttársai buktatták meg, amit manapság – Gavrilo Princip tett nyomán – „szarajevói gyilkosságként” emlegetnek, hiszen Klaus épp a boszniai fővárosban járt látogatáson. Pártja vereséget szenvedett az 1998-as választáson. Az úgynevezett „ellenzéki szerződés” keretében az ODS ellenzékből támogatta a választáson győztes szociáldemokratákat. Négy évre rá a jobboldali párt ismételten vereséget szenvedett, ami Klaus pártelnöki székébe került: az ODS tiszteletbeli elnökévé tették meg. Ezután azonban nemhogy nem tűnt el a politika süllyesztőjében, hazája legfőbb közjogi méltósága lett. Tevékenységével sokak rokonszenvét elnyerte, ám arroganciája sokakat taszít hazájában. Euroszkeptikus kijelentése Csehország határain kívül is vihart kavartak. Klaus mindent elkövet azért, hogy egyfajta harmadik erőt képezzen a két nagy párt, az ODS és a szociáldemokraták mellett. Jó eséllyel pályázik arra, hogy jövőre újra államfővé válasszák.
Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnök
Államfőként másodszor érkezik hazánkba Lech Kaczynski, aki Sólyom Lászlóval együtt október 24-én védnöke lesz a budapesti lengyel nagykövetség által szervezett 1956-os emlékkoncertnek. Az 1949-ben született Kaczynski-ikrek meghatározó szerepet játszanak Lengyelország életében, hiszen Jaroslaw, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke jelenleg a varsói kormányfő. Kettejüket az államelnök bal arcán látható anyajegyről lehet megkülönböztetni. Gyereksztárként lettek ismertek egy 1962-es mozifilmben. Lech Kaczynski jogi diplomát szerzett. A hetvenes években testvérével együtt az ellenzéki Szolidaritás aktivistája volt, a szervezet legalizálása után Lech Walesa tanácsadójaként működött, részt vett az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon. volt képviselő, felsőházi elnök, igazságügyi miniszter és legfőbb ügyész. Walesa köztársasági elnöksége idején összekülönböztek egymással, s elváltak útjaik. A Kaczynski-fivérek 2001-ben alapították meg a Jog és Igazságosság pártot, Lech Kaczynski 2002-ben Varsó polgármestere lett, 2005-ben indult az elnökválasztáson, s a második fordulóban legyőzte ellenfelét, a Polgári Platform jelöltjét, Donald Tuskot. Diadaluk akkor lett teljes, amikor a PiS alakíthatott kormányt, igaz, a kisebbségi kabinet, amelyet idén nyár óta ikertestvére vezet, nehéz kompromisszumok árán tudja csak elkerülni az előrehozott választásokat.
Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök
Ivan Gasparovicot 2004 júniusában választották meg szlovák államfővé. 1968-ban belépett a csehszlovák kommunista pártba. Támogatta Alexander Dubcek reformjait, ezért a Varsói Szerződés Csapatainak Csehszlovákiába való bevonulása után kizárták a pártból. A rendszerváltás előtt évtizedeken át büntetőjogot tanított a Comenius egyetemen. A bársonyos forradalmat követően Václav Havel főügyésszé tette meg. Szlovákia 1993-as önállóvá válását követően visszatért az egyetem jogi karára. Ő is részt vett a szlovák alkotmány kidolgozásában. Még 1992-ben belépett a Vladimír Meciar-fémjelezte Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomba, a HZDS-be. A szlovák parlament elnökeként a Meciar-féle rezsim egyik vzető figurája volt. 1998-2002 között a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság tagjaként ténykedett. 2002-ben aztán kilépett a HZDS-ből, s megalapította a HZD-t. Többször kelt ki volt „kenyéradója” ellen. 2004 augusztusában választották meg államfőnek – Eduard Kukan utódaként. Elnökként igyekszik megfékezni Robert Fico miniszterelnököt.
Viktor Juscsenko ukrán államfő
Viktor Juscsenko ukrán elnök rendkívül változatos pályát mondhat magáénak, amelyet megannyi dráma övezett. Az 1954-es születésű politikus a rendszerváltás előtt, majd utána is a bankszakmában dolgozott. Hazája függetlenné válását követően a kijevi Nemzeti Banknál tevékenykedett, nagy szerepe volt az ukrán nemzeti valuta, a hrivnya bevezetésében. Leonyid Kucsma elnök 1999-ben váratlanul tette meg miniszterelnöknek. Kormányzása alatt jelentős gazdasági sikereket ért el országa. 2001-ben azonban kormánya megbukott: a törvényhozás nagy többséggel szavazta meg a kabinettel szembeni bizalmatlansági indítványt. A kommunisták a túlzottnak tartották a gazdasági reformokat. 2004 végén a rendszerváltást sürgető erők támogatásával indult az elnökválasztáson, ám a meghamisított hivatalos eredmények ellenfele, Viktor Janukovics győzelmét jelezték. Az emberek erre az utcára vonultak. A narancsszínű forradalom Leonyid Kucsma rendszerének bukását hozta. Az elnökké választott Juscsenko a rendszerváltás jelképévé vált. Azóta számos nehézséggel kellett megküzdenie. A súlyos gazdasági helyzet miatt ugyanis sokan csalódtak a narancsszínű forradalomban. A rendszerváltás erői között sincs meg a régi összhang.
Tarja Halonen finn államfő
Tarja Halonen 2000. március elseje óta Finnország első női elnöke. Idén január végén újraválasztották, így a magas közjogi tisztséget 2012-ig töltheti be. Az 1943 karácsonyán született Halonen 28 évesen lépett be a szociáldemokrata pártba, miután elvégezte e jogi egyetemet. A politikus asszony 1987-től államfői megbízatásáig számos poszton bizonyította rátermettségét. Először a szociális és egészségügyi, ezt követően a skandináv együttműködési, majd az igazságügyi miniszteri tisztséget töltötte be. 1995-től a finn diplomáciát irányította, bevezetve hazáját az Európai Unióba. 1999. második fél évében Finnország adta az unió soros elnökségét. Jogi tanulmányai megkezdésétől fogva élénken foglalkoztatták az emberi jogi, különösképpen a kisebbségügyi kérdések, köztük a homoszexuálisok ügye. A 2000-es elnökválasztási kampányban nem vált éppen előnyére ez utóbbi elkötelezettsége, főleg annak fényében, hogy akkoriban egy gyermekes anyaként még nem kötött házasságot élettársával. Ráadásul meglehetősen népszerű és befolyásos politikusokkal kellett megküzdenie. Általános meglepetésre mégis megnyerte az elnökválasztást – a második fordulóban csekély különbséggel. Elnöki hivatalba lépésével egyidőben lépett hatályba a finn alkotmány változása, amelynek értelmében jócskán csökkent az államfő jogköre. Ennek következtében a törvényi környezet már nem adott lehetőséget Halonen számára, hogy a bel-, és külpolitikát olyan mértékben befolyásolja, mint elődei. Az elnök asszony második ciklusa alatt is meglehetős népszerűségnek örvend északi rokonainknál.
Heinz Fischer osztrák államelnök és Wolfgang Schüssel osztrák kancellár
A két politikus nem egészen egykorú – Fischer 1938-ban született, Schüssel pedig 1945-ben – pályafutásuk nagyjából mégis párhuzamosan zajlott. Néha egymás mellett, néha pedig egymás ellenében, hiszen olyan két, különböző irányzatú pártban futottak be karriert, amely hol együtt kormányzott, hol pedig egymás ellenfele volt. Fischer az Osztrák Szociáldemokrata Pártban (SPÖ) vált ismertté, Schüssel pedig a jobbközép Néppártban (ÖVP).
Ifjú éveikben mindketten jogot tanultak – Fischer ezen felül politológiát is. A szociáldemokrata politikus volt az innsbrucki egyetem professzora is, de később végleg átnyergelt a politikára. 1975-ben már az SPÖ frakcióvezetője, később a tudományos ügyek minisztere, 1990-től parlamenti elnök, majd – pártja 2002-es gyengébb választási szereplése nyomán – alelnök. 2004 áprilisában választják meg a második Osztrák Köztársaság nyolcadik államelnökévé. Fischerről tudni lehet még, hogy lelkes hegymászó és sokáig ő volt az Osztrák Természetbarátok Egyesületének elnöke. Személyisége elég száraz, hogy ne mondjuk, bürokratikus, az újságíróknak nehezükre esik feltünést keltő nyilatkozatokat kicsalni belőle.
Egészen más mentalitást képvisel Schüssel. Ő mindig tud mondani valamit, amit az újságírók „feltupírozhatnak”. Javára írják közvetlenségét s azt, hogy kancellársága idején is szerény, barátságos maradt. (Igen kemény szavakat tudott azonban használni azokkal szemben, akikkel vitába keveredett.) Schüssel „gazdasági vonalon” haladt előre: volt az Osztrák Gazdasági Szövetség főtitkára, parlamenti képviselő, gazdasági, majd külügyminiszter. 1995-től pártelnök. 2000-ben szinte az egész világot maga ellen haragította, amikor a szélsőjobboldali FPÖ-vel, Haider pártjával lépett koalícióra.
Schüssel ma csak ügyvezető kancellár, mivel pártja az október elsejei választásokon alulmaradt az SPÖ-vel szemben. Ő vezeti az ÖVP delegációját azokon a tárgyalásokon, melyeken egy szociáldemokrata-néppárti nagykoalíció megalakításáról van szó. A dolgok jelenlegi állása szerint immár nem lehet kancellár, azt pedig nem tartják valószínűnek, hogy a szociáldemokrata kormányfő mellett megelégedne a másodhegedűs szerepével. Karrierjének következő állomása talán az Európai Unió valamelyik vezető tisztsége lesz.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke
Az Európai Bizottság portugál nemzetiségű elnökének olykor még ma is a szemére hányják, hogy politikai karrierjét a maóisták között kezdte. A szélsőbaloldali mozgalomtól hosszú út vezetett a jobboldalig, amelynek legnagyobb pártjához, a konzervatív irányultságú Szociáldemokrata Párthoz 26 évesen, 1980-ban csatlakozott. José Manuel Barroso különböző kormányzati pozíciókat töltött be, mielőtt 2002 áprilisában Portugália kormányfőjévé választották. Hivatalba lépését követően sokan támadták az elszabadult költségvetési hiány lefaragását célzó megszorító intézkedései miatt, no meg azért is, mert teljes mellszélességgel támogatta az Irak elleni amerikai inváziót. Barroso a 2004-es európai parlamenti választásokon többséget szerzett konzervatívok választottjaként, nevető harmadikként került ki a leköszönő európai bizottsági elnök, Romano Prodi székéért folyó harcból, miután a jelöltek és önjelöltek egyike sem ért célba. A jogász végzettségű politikusnak 2004 novemberi hivatalba lépését követően kellett szembesülnie az Európai Unió történetének egyik legsúlyosabb válságával, az alkotmányos szerződés bukásával. A kudarcot az európai versenyképesség erősítését és a munkahelyteremtést szolgáló, a fogyasztók érdekeit szem előtt tartó, a polgárok biztonságérzetét növelő, látványos kezdeményezésekkel próbálja feledtetni az Európai Bizottság és elnöke, akit „neoliberális” programja miatt nem kevesen bírálnak. Barroso kitűnő szónok és remek kommunikátor, akinek nem okoz gondot, ha anyanyelvén kívül franciául, angolul vagy spanyolul kell érvelnie az európai összefogás mellett.
Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára
Nagy elődök – Manfred Wörner, Javier Solana, George Robertson – követőjeként 2004 januárjában nevezték ki a NATO főtitkárává az akkori holland külügyminisztert. Jaap de Hoop Scheffer 1948-ban született, a Leideni Egyetemen végzett. Nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott, diplomamunkáját a második világháború utáni európai katonai jelenlétről írta. Maga is szolgált a holland hadseregben, majd hivatásos diplomataként több poszton dolgozott. Nem újoncként került az Észak-atlanti Szövetség élére, hiszen 1978-tól 1980-ig már szolgált a brüsszeli holland NATO-misszión. Politikai pályafutását előbb a D”66, majd a kereszténydemokrata CDA soraiban az 1980-as évek elején kezdte, pártja külügyi szóvivője lett, majd egy ideig pártjának vezetője lett. Utóda, Jan Peter Balkenende a 2002-es választások után a külügyminiszteri posztot kínálta fel számára, 2003-ban „tréningezett” az EBESZ soros elnökeként, s onnan már egyenes út vezetett a holland mellett angolul, németül és franciául is folyékonyan beszélő, széleskörű diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező politikus számára a NATO élére. A 11. főtitkár olyan szövetséget vett át, amelynek nagy kihívásokkal kell szembenéznie, nem utolsósorban az afganisztáni szerepvállalással. A NATO nagyra becsüli a magyarok részvételét az afganisztáni misszióban.
George Pataki, New York állam kormányzója
A Bush-kormányzat képviseletében a magyar származású népszerű kormányzó, George Pataki vesz részt az 1956-os évfordulós megemlékezésen. George W. Bush amerikai elnök idén tavasszal a washingtoni kongresszusban, június végén Budapesten tisztelgett a magyar forradalom előtt. Pataki, a leghosszabb ideje hivatalban lévő amerikai kormányzó 2005 nyarán bejelentette, hogy negyedszer nem indul újra ezért a posztért, s így kampánykötelezettségek nélkül érkezhet Budapestre. Mindez korántsem azt jelenti, hogy Pataki a visszavonulásra készülődne, épp ellenkezőleg, a találgatások szerint 2008-ban az egyik legesélyesebb lehet a Republikánus Párt elnökjelöltségének megszerzésére. A magyar, olasz és ír gyökerekkel rendelkező, már az Egyesült Államokban született, a Yale Egyetemen végzett politikust 1995-ben választották meg első alkalommal New York állam élére, az akkori demokrata kormányzót, Mario Cuomót sikerült kiütnie székéből. Már 1999-ben potenciális elnökjelöltként számoltak vele, s George W. Bush fontolóra vette, hogy felkérje-e alelnökjelöltjének 2000-ben. Pataki kormányzó és Rudy Giuliani, New York város polgármestere éjt nappallá téve dolgozott a 2001. szeptember 11-i terrorcsapás után, s azóta is nagy erőfeszítéseket tesz a manhattani újjáépítés segítésére. A 2004-es republikánus elnökjelölő konvención New Yorkban Pataki mutathatta be az újjáválasztársra készülő Busht. A kormányzó 1995 szeptemberében ötnapos látogatást tett Magyarországon, nagyszülei egykori lakóhelyét, Mátészalkát is felkereste.
Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök
A román politikusok között, akiknek körében annyian „buktak le” szekus múlt vagy leleplezett korrupció miatt, az 1952-ben született Tariceanu számít a legszalonképesebbnek. A politikus, aki ifjúkorában hidrotechnikát, matematikát és informatikát tanult, a rendszerváltás után vállalkozó lett. Politikai pályafutását a Liberális Pártban, a jelenlegi Nemzeti Liberális Párt elődjében kezdte; most ennek az elnöke. A kilencvenes években ipari és kereskedelmi miniszter volt, a legutóbbi kormányváltás óta miniszterelnök. Az erdélyi magyarok a javára írják, hogy következetesen ragaszkodott a kisebbségi törvény elfogadásához, s végül nem rajta múlt, hogy erre nem került sor. Tariceanu szenvedélyes motoros, legutóbb túllépte a megengedett legnagyobb sebességet, ezért balesetet szenvedett és a jogosítványát is bevonták.
Jan Peter Balkenende holland kormányfő
Kerek szemüvege, kisfiús vonásai miatt a háta mögött sokan a holland Harry Potternek nevezik Németalföld miniszterelnökét, akinek jó esélye van arra, hogy honfitársai harmadszor is bizalmat szavazzanak neki és kormányának a november 22-re kitűzött, idő előtti parlamenti választásokon. A kereszténydemokrata Jan Peter Balkenendének eddig nem sikerült kitöltenie négyéves mandátumát, 2002-es hatalomra kerülése óta már kétszer is összeomlott az általa vezetett koalíciós kormány. Utoljára idén júniusban sodorta el a többpárti kabinetet a bevándorlási politikát övező belviszály. Azóta Balkenende átmeneti kormányt vezet, és akár újrázhat is a konzervatív-liberális koalíció élén, ha a szorosnak ígérkező versenyben legyőzi legfőbb riválisát, a baloldali Munkapárt vezetőjét. A protestáns családban fölnőtt, mélyen vallásos holland kormányfőt honfitársai unalmas, szürke vezetőnek tartják, sokan mégis őt szeretnék viszontlátni az ország élén. Balkenendének nem felejtik el a pénztárcájukat féltő hollandok, hogy – nagy áldozatok árán – rendbe tette a gazdaságot, egyensúlyba hozta az államháztartást. Növelte kormánya népszerűségét, hogy keményen föllépett az illegális bevándorlás és a fanatikus iszlám tanok terjesztése ellen. Az idén 50 éves holland kormányfő tíz éve nősült, Amelie lánya 1999-ben született. A visszafogott, tartózkodó politikusról senki sem feltételezné, hogy rajong a gyors autókért és imádja az autóversenyeket.
Guy Verhofstadt belga miniszterelnök
Ha nem történik csoda vagy nem változik meg a politikai széljárás, rövidesen véget érhet a belga miniszterelnök páratlanul sikeres politikai pályafutása. Guy Verhofstadt, aki 29 éves korában az ország legfiatalabb pártvezére, 32 évesen a szövetségi kormány miniszterelnök-helyettese lett, és aki 61 éves szünet után, 1999-ben ismét a hatalomba segítette a liberálisokat, pártjával együtt most vesztésre áll. Ha ma tartanák a parlamenti választásokat Belgiumban, Verhofstadt aligha kapna fölhatalmazást a választóktól az ország vezetésére. A miniszterelnök a kormányzásban eltöltött nyolc „koptató” évet okolja a népszerűségvesztésért, és új lendületet ígér a jövő tavaszra tervezett parlamenti voksolásig. A kormányfő eddig kétszer vezette sikerre a liberálisokat, akik a szocialistákkal és korábban a zöldekkel alkottak koalíciót szövetségi szinten. Guy Verhofstadt, mint minden belga politikus, a kompromisszumok embere, akinek az önálló tartományok, a különféle színezetű és nemzetiségű pártok között kell nap mint nap konszenzust teremtenie. Liberális programját ezért sem hajthatta végre maradéktalanul és a többség megelégedésére. A jogi végzettségű miniszterelnök, aki minden nap Gentből jár be a brüsszeli miniszterelnöki hivatalba, 2004-ben francia és német támogatással pályázott az Európai Bizottság elnöki tisztére, ám több kollégája túl föderalistának tartotta, és vétót emelt a jelölése ellen. Verhofstadt magánéletéről keveset tudni, amikor néhány éve egy bulvárlap címlapján megjelent egy elkapott fotó a feleségéről, szinte az egész ország fölhördült: senki sem gondolta, hogy a miniszterelnök, akinek a külsején sokat élcelődnek a belgák, egy feltűnően csinos asszonyt rejteget a kamerák elől.
Angelo Sodano volt vatikáni államtitkár
A Szentszéket Angelo Sodano bíboros képviseli. Bár a főpapnak ma már nincs fontos szerepe a vatikáni hierarchiában, befolyása ma is jelentős. Nem is csoda, hiszen tizenöt éven át szolgálta államtitkárként a Szentszéket. A hatvanas évektől dolgozott a Vatikánban: külkapcsolatokkal foglalkozott. A hetvenes évek második felétől Chilében volt apostoli nuncius. A Pinochet-érában többször ítélte el az emberi jogsértéseket. Akadtak ugyan, akik azzal vádolták, hogy nem határolódott el kellőképpen Pinochet rezsimjétől, a dokumentumok mindezt nem támasztották alá. A legendás Agostino Casaroli bíboros visszalépését követően ő „örökölte” az államtitkári pozíciót. Három évvel később II. János Pál pápa bíborossá nevezte ki. A lengyel származású egyházfő halálát követően ő is a pápaesélyesek közé tartozott. XVI. Benedek – pápává választását követően – megerősítette őt pozíciójában, idén szeptemberben aztán az olasz Tarcisio Bertonét nevezték ki utódának. Jövőre tölti be nyolcvanadik életévét.
Terry Davis, az Európa Tanács főtitkára
A brit munkáspárti politikus 1970-től megszakításokkal 2004-ig volt a londoni alsóház képviselője. Az 1938-ban született Davis történelmet, francia és német nyelvet, irodalmat tanult, jogi diplomát szerzett a London College Egyetemen, majd a Michigani Egyetemen doktorált. A honatyát, aki 12 évig volt az Európa Tanács parlamenti közgyűlése brit delegációjának tagja, öt évig a vezetője, 2004-ben választották meg az Európa Tanács főtitkárává, akkor mondott le parlamenti helyéről. Máig a brit kormányfő tanácsadói testületének tagja.
Az említett politikusokon kívül egyebek mellett Budapestre érkezik Henrik luxemburgi nagyherceg, Moritz Leuenberger svájci elnök, Toomas Hendrik Ilves észt államfő. Oroszországból Szegej Mironov felsőházi elnök vesz részt az ünnepségeken. Franciaországot az előzetesen közölt hírekkel ellentétben Dominique de Villepin kormányfő helyett Philippe Douste-Blazy külügyminiszter képviseli.
Az oldalt írták: Elekes Éva, Halmai Katalin (Brüsszel), Kepecs Ferenc, Rónay Tamás, Semjén Adrián, Szász István
