Beck Tamás, e-mail
Görgey Géza nyugodtan megkérdezhetné „az árpádsáv alatt gajdolókat”, hogy hányszor voltak már templomban, majdnem mindegy, hogy sokszor-e vagy sem (Napóleonok a pályán, MH, okt. 13.). Először is, akik kereszténynek vallják magukat politikai értelemben, nem erkölcsi sajátosságaikat illetően jelentenek ki valamit. A Horthy-korszakban megtanulhattuk, hogy a keresztény számukra azt jelenti: nem zsidó.
Sokkal nagyobb baj, hogy jó ideje már a templomban sem lehet mást hallani, mint a Kossuth téren szónoklók mondatait finomított formában. Szentbeszédek alkalmával hetek óta másról sincs szó, mint a hazugság fertelmes bűnének ostorozásáról. (És mindenki érti, mire célozgatnak ezzel.) A magukat kereszténynek valló sajtótermékek pedig nyíltan kiállnak a Kossuth téri tüntetők mellett. Látható hát, hogy az egyház nem tanult a középkorban elkövetett hibáiból, továbbra is a társadalom vezető rétegeiben igyekszik kiterjeszteni a befolyását. A törvényhozáson keresztül törne dominanciára (az Opus Dei nevű szervezet szellemiségének megfelelően) egy jobboldali párt segítségével. (Nem mellékesen, ez a párt saját jól felfogott érdekében igencsak adakozó, ha a történelmi egyházakról van szó.) Hiteltelenedéshez vezető szarvashiba nagy múltú intézmények esetében.
