Közös nevező a vérszívásTegnap volt október tizenöt. Hatvankét éve vette át a hatalmat a magyar politikai életben a vámpírok tanítványainak egy csapata. Az iskolában a „nyilasok” elnevezés alatt tanulnak róluk, de ez csak egyike számos fedőnevüknek. Mivel leglényegesebb tevékenységük a vér ontása volt, ma már sokak számára világos, hogy ők valójában igazi vámpírok. Nem Drakula a moziból.
Egyedül a vér áll érdeklődésük középpontjában. A hazáért végzett szolgálat a lényeg – mondják. Sokan azt gondolták, hogy ezzel jóindulatukat és humanizmusukat hangsúlyozzák. Erről szó sincs: csak vámpírosztagok vér- és becsületteljesítményéről van szó. Aki több életet(vért) szív fel magába, az a jobb hazafi: ez a vámpíretika. Hónapokig garázdálkodtak Magyarországon. Mára már maffiájuk nagy részét sikerült felszámolni.
Bár az utóbbi években egyre többen a próbálják őket becsületes, Budapestet védő, a magyarságért élő-haló, néha túl sokat gyilkoló, szeretetreméltó emberekként beállítani. Sokan az úgynevezett nyilasok (valójában: vámpírok) zászlóját lengetik ön- és történelemfeledten. Ezt a jelképet árpádsávos zászlónak hívják (1944-45-ben – és előtte – a Nyilaskeresztes Párt fő szimbóluma volt). Nekik is írom ezt a kis emlékeztetőt. Ezek a halál és a pusztulás jelképei. Az úgynevezett nyilasok ugyan éltek-haltak hazájukért, de ennek egyetlen oka a friss vér utáni vágy volt, és nem az emberbaráti szeretet.
Soha nem jöhetnek vissza Magyarországra. Bár vannak akik újra beiratkoztak a Vámpír Egyetemre, egyelőre csak tanulnak, reméljük nem sikerül ledoktorálniuk haláltanból.
