Népszabadság * Kácsor Zsolt * 2006. október 16.
Zarándokok a máriapócsi görög katolikus kegytemplomnál Kép: MTI – Oláh Tibor Az ország legnépszerűbb és legnagyobb tömegeket vonzó vallási kegyhelyei közül kettő is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, mégpedig nem is messze egymástól: a görög katolikus kegytemplom Máriapócson, illetve a híres csodarabbi, Taub Izsák sírja Nagykállóban.
Máriapócs már háromszáz éve Magyarország egyik leghíresebb búcsújáró helye, amely hírnevét az itteni Szűz Mária festmény többszöri könnyezésének köszönheti. Az eredeti kép már nem itt, hanem Bécsben található, de a másolata, illetve a kép tiszteletére fölépített díszes barokk bazilika igazi látványosság. Máriapócs mindig is jelentős vallási központ volt: a bazilita szerzetesek 1749-ben telepedtek le itt és építették föl rendházukat, amely a hazai görög katolikus művelődés és iskoláztatás cenrumává fejlődött. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportok az egész évben folyamatosan látogatják, de nagybúcsúja egy esztendőben háromszor van: Szent Illés napján július 20-án, Nagyboldogasszony napján augusztus 15-én és Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án. A zarándokokat igény szerint fogadják, körbevezetik, megoldható az étkezés, szállás és a lelki programok előzetes leszervezése is.
A látogatók körében népszerű a Hungaricum Vendégház, ahol ajándékbolt, eMagyarország Pont, állandó és időszaki kiállítások, a pihenőparkban sporteszközök, szalonnasütő, bográcsozó- és grillezőhely, a tetőtérben kényelmes és olcsó szálláslehetőség várja a vendégeket. Máriapócson érdemes ellátogatni a 13 hektáros szabadidőparkba is, ahol csónakázni és horgászni is lehet. Itt tör föl Keresztelő Szent János kútja, amelynek vizét idén augusztusban hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. A kútból csaknem ezer méter mélyből 52 fokos termálvíz tör föl, amely elsősorban mozgásszervi betegek ellátásában alkalmazható.
Nagykálló legnevezetesebb látványossága a hászid zsidók kegyhelye, a XVIII. században itt élt Taub Izsák rabbi, talmudtudós sírja. A második világháború előtt Magyarország észak-keleti vidékein Zempléntől a Nyírségig sok ezer hászid – jellegzetes öltözetet viselő, kaftános, prémkalapos, pajeszos, nagyszakállú, buzgón vallásos – zsidó élt. A magyarországi hászidizmus megalapítója, Taub Izsák a nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő haszid rabbik között is igen népszerű és kedvelt ember volt, akinek a sírjához ma is évente több ezren zarándokolnak el a világ minden tájáról, hogy kívánságaikat zsidó szokás szerint kis cédulákra írva elhelyezzék a síremléknél. Azt mondják, hogy Taub Izsákot különleges férfiú volt, aki kinn élt a mezőn, egyszerű pásztorok és juhászok között, tanította őket, s velük együtt furulyázott. Neki tulajdonítják az ismert nótát, amely így kezdődik: „Szól a kakas már, majd megvirrad már, zöld erdőben, sík mezőben, sétál egy madár”. Az 1829-ben elhunyt rabbi sátortetős sírboltja a Nagybalkányi úton található a régi temetőben. A sírkő feliratát ő maga fogalmazta: „Itt nyugszik rebbe Eizik, Nagykálló szent községének rabbija. Becsületes zsidó volt. Meghalt 70 éves korában, ádár hó 7-én, 5589-ben”.
Ha már Nagykállóban vagyunk, a csodarabbi sírján kívül érdemes ellátogatni az úgynevezett „Inségdombra” is, amely egy tizenkét méter magas homokdomb kilátóval. A nevét onnan kapta, hogy amikor a kállói szegény emberek egy aszály után a földesuruktól, Kállay Ferenctől kértek kölcsöngabonát. A földesúr csak azzal a feltétellel adott kölcsön, ha a kamat fejében dombot emelnek neki, és a tetejére kilátót ácsolnak. Volt olyan szegény ember, aki szakajtóval, köténnyel hordta a dombhoz a földet – ezért nevezték el azt Ínségdombnak.
