Túlzott lenne ugyan a hagyományos értelemben vett szélsőjobboldal előretöréséről beszélni, hiszen az újfasiszták térnyerése nem jellemző Európában, ám az kétségtelen tény, hogy az idegengyűlölő tanokat hirdető pártok egyre népszerűbbek a kontinensen. Különösen aggasztó a szélsőjobb Közép-Európában való mind erőteljesebb megjelenése. De egyes nyugati államokban is megfigyelhető e jelenség: a vasárnapi belga önkormányzati választáson remekül szerepelt például a Flamand Blokk. Tény ugyanakkor, hogy Európában mást és mást jelent a szélsőjobb fogalma.
Nyugat-Európában elsősorban azokat a pártokat sorolják a szélsőjobbhoz, amelyek kifejezetten bevándorlásellenes, idegengyűlölő szemléletet sugároznak. Az antiszemitizmus azonban általában nem mondható el e pártokról. Miközben például Jean-Marie Le Pentől, a francia Nemzeti Front elnökétől nem állnak távol a New-York-Tel-Aviv tengely „áskálódására” utaló megjegyzések, a Flamand Blokk nem antiszemita: radikálisan muzulmánellenes.
NÉMETORSZÁGBAN a fasizmus bukása óta eltelt évtizedekben a szélsőjobboldalnak számos pártja volt, de különösebb politikai súlyra egyik sem tudott szert tenni. A jelenleg is létezők közül a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) a legrégibb és legjelentősebb.
Az NPD a lehető legszokványosabb szélsőjobboldali-neonáci párt. Az 1964-ben Hannoverben alapított szervezet a nem német származásúak – különösen a harmadik világból érkezettek – kiutasítását, a németek minden szempontból való előnyben részesítését szorgalmazza, különösen a munkához jutás terén. Antikapitalista, de gazdag vállakozók támogatják, antiszemita, bár ezt az érvényben lévő törvények miatt csak módjával hangoztatja. A NATO-ból és az Európai Unióból való kilépést követeli és a német márka újbóli bevezetését. „Természetesen” a halálbüntetés újbóli bevezetése mellett van, fellép az „egyoldalú történelmi bűnbánat” vagyis a német fasizmus borzalmainak megbélyegzése ellen. Az egyoldalúság emlegetésébe persze belefért, hogy képviselői a szász parlamentben nem voltak hajlandók egyperces néma felállással tiszteletet adni a második világháború összes áldozatának és csak az 1945-ös drezdai bombázás német halottairól kívántak volna megemlékezni. (Hogy a háborút a náci Németország kezdte, azt nem emlegetik.)
Az NPD jól szervezett párt: van külön női, diák- és ifjúsági szervezete – ennek tagjai nyíltan a Wehrmachtot és a Waffen SS-t tekintik példaképüknek. Története során már többször sikerült bejutnia tartományi parlamentekbe. Jelenleg a szászországi és a mecklenburg-előpomerániai törvényhozásban képviselteti magát és tanácsosai vannak öt berlini kerületben is. A Szövetségi Gyűlésbe még sohasem jutott be, de ezt a következő választásokra célul tűzte ki. Legutóbbi mecklenburg-előpomerániai sikere után ismét felvetődött, hogy a pártot – a demokratikus rendszert nyíltan elvető nézetei miatt – be kellene tiltani. Ezzel már 2003-ban is próbálkoztak, ám az erre irányuló kérést az alkotmánybíróság elutasította. Kiderült ugyanis, hogy az NPD tele volt az Alkotmányvédelmi Hivatal beépített embereivel, akik a törvényellenes pártprogram kidolgozásában is részt vettek.
Jóllehet, FRANCIAORSZÁGBAN már most mindenki a jövő évi elnökválasztásra figyel, s arra, valóban Nicolas Sarkozy vív-e majd ádáz küzdelmet a szocialista Ségolene Royal-lal, távolról sem mellékes, miként szerepel a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen, aki a legutóbbi elnökválasztáson második lett. Nem valószínű ugyan, hogy megismétli akkori szereplését, de az azért mindenképpen figyelemre méltó: népszerűsége meghaladja a 18 százalékot, ami az utóbbi tíz év legjobb eredménye. (2001 júniusában az elnökválasztás előtt egy évvel 9 százalékon állt!!) Hogy lehet ennyire népszerű a 78 éves politikus? Sokan még ma is úgy vélik, ő az egyedüli, aki hatékony választ tud adni a bevándorlás problémájára. Másszóval kiutasítaná az országból a menekülteket, s szigorítaná az állampolgárság megszerzésének feltételeit. Az idegengűlöletre építő populizmusa mellett a politikai elittel szembeni támadásai is kedvező visszhangra találnak egyes – főleg szegényebb – rétegek körében. Bár 36 százalék szerint jövőre is bejut a második fordulóba, erre várhatóan ezért nem kerül sor, mert Sarkozy a kampányban valószínűleg ugyancsak igen szigorú törvényeket szorgalmaz majd a bevándorlókkal kapcsolatban.
Közép-Európában viszont valóban aggasztó jelenségeket figyelhetünk meg. Magyarországot különösen érzékenyen érinti, hogy SZLOVÁKIÁBAN Robert Fico nyáron bevette kormányába a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Pártot. Ezután rohamosan romlott a magyar-szlovák viszony. Az egyik internetes portálon olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken magyar zászlót égettek. Állítólag egy magyar lányt is megvertek nemzetiségéért, ezt azonban nem sikerült bizonyítani. Persze ez utóbbi eset abból a szempontból mellékes, hogy a két ország viszonyának romlása sajnos nehezen visszafordítható folyamatnak látszik. Azáltal ugyanis, hogy kormányra kerültek az ultranacionalisták, nyilvánvaló: ezzel a legszélsőségesebb, a testi erőszaktól sem visszariadó csoportok is igazolva érzik magukat, s még jobban felbátorítja őket a további akciókra.
Mivel Robert Fico kormánya az SNS-re van utalva, Fico nem hajlandó elhatárolódni Slota szélsőséges kijelentéseitől. Az SNS előretörésében – ne feledjük: négy éve még be sem került a törvényhozásba – a Mikulás Dzurinda fémjelezte kormány reformjainak is szerepük volt. Mert bár a makrogazdasági mutatók jelentősen javultak, az emberek nem tapasztalták a saját bőrükön életszínvonaluk emelkedését. Ez pedig a populista, szélsőséges pártoknak kedvezett. Összességében megállapítható: Szlovákiában a szélsőjobb folgalma összekapcsolódik a magyarellenességgel.
Nemzetközi színtéren ugyancsak aggodalmat keltett, hogy a legnagyobb új uniós tagállam, LENGYELORSZÁG kormányába idén májusban bekerülhetett a szélsőjobboldali Lengyel Családok Ligája (LPR), a baloldali populista Önvédelem párttal együtt, mivel a kisebbségben kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) csak így tudta elkerülni az előrehozott választásokat. Mindkét radikális kis párt unióellenességéről volt hírhedt, igaz, kormánytagságuk óta valamelyest mérsékelték a Brüsszel-ellenes retorikát.
Diáktüntetések robbantak ki Varsóban, amikor kiderült, hogy a szélsőséges jelképekkel operáló Roman Giertych miniszterelnök-helyettesi és oktatási miniszteri posztot kaphatott a Kaczynski fivérek kormányában. Giertych pártja a két háború közötti klerikális, nacionalista, antiszemita „Nemzeti Demokrácia” tömörülés örökösének vallja magát, a pártelnök nagyapja a nemzeti demokraták ideológusa volt. Giertych 1989 után újjáélesztette a párt ifjúsági szervezetét, az Összlengyel Ifjúság tagjai hitlerista karlendítéssel köszöntik egymást, rohamosztagaik megjelennek a baloldaliak rendezvényein, a melegfelvonulásokon. A több kis nacionalista pártból összehozott szélsőjobb tömörülés élvezi a nagybefolyású Radio Maryja támogatását. Az LPR megdöbbentően magas, 15 százalékos támogatást kapott a 2004-es európai parlamenti választáson, nyolc százalék körül szerepelt a 2001-es és a 2005-ös parlamenti voksoláson. Igaz, a friss felmérések szerint ha előrehozott választásokat tartanának, a Liga nem lépné át a parlamenti küszöböt, nem kerülne be a szejmbe.
Skandináviában a szélsőjobboldaliság bevándorló- és iszlámellenességet jelent. Legnagyobb politikai befolyással rendelkező képviselője DÁNIÁBAN a Néppárt (Dansk Folkeparti), amely Pia Kjaersgaard vezetésével 13,2 százalékot szerezve a harmadik legerősebb párt lett a tavalyi parlamenti választásokon. A DF ugyan nincs kormányon, de kívülről támogatja Anders Fogh Rasmussen liberális-konzervatív kabinetjét. A párt ifjúsági szervezete a közelmúltban nemzetközi botrányt robbantott ki. Hétfő óta nem érhető el az internetről az a Mohamed prófétát gúnyoló videó, amelyet a DF fiatal aktivistái készítettek egymás közti versengésükről, ki tudja jobban kigúnyolni a prófétát. A felvételt pénteken a dán közszolgálati televízió is bemutatta, több lap is beszámolt róla. A videó sokkal megalázóbb, mint az a szintén a prófétát gúnyoló 12 karikatúra, amelyet először egy évvel ezelőtt a Jyllands-Posten című dán lap, majd a világ számos más médiuma bemutatott. A DF egyik tagja szerint a felvételről azonosítható két fiatal jelenleg bujkál, bár Martin Rosengaard Knudsen szerint nem provokáció volt a céljuk. „Ez nem arra példa, hogyan lehet valami provokatív, hanem arra, milyen a jelenlegi helyzet a dán politikában” – fogalmazott.
A dán külügyminisztérium felszólította állampolgárait, lehetőleg ne utazzanak a Közel-Keletre, mivel a felvétel tiltakozáshullámot indított el az iszlám világban, többek között a palesztin területeken, Szaúd-Arábiában, Libanonban, Irakban, Iránban, Szíriában, Törökországban, Indonéziában, Egyiptomban és Jordániában – jelentette az MTI. Felhívták a dánok figyelmét arra is, hogyha mégis ezen országok valamelyikébe mennek, tisztában kell lenniük a közhangulattal, ami a helytől és időponttól függően folyamatosan változhat.
A dán miniszterelnök még vasárnap közleményt adott ki, melyben bírálja a szélsőséges párt aktivistáit. „Élesen elítélem a Dán Néppárt fiatal aktivistáinak viselkedését. Ízléstelenségük nem tükrözi a dán nép felfogását, a fiatal dánok véleményét az iszlámról” – közölte a kormányfő, aki üdvözölte, hogy az ország összes pártjának fiataljai elítélték a videót.
SVÉDORSZÁGBAN a „legjelentősebb” szélsőjobboldali párt a Nemzeti Demokraták pártja (Nationaldemokraterna). A pártot 2001-ben alapították, egyedül Södertälje városában rendelkezik két önkormányzati képviselői mandátummal. Nationell Idag (Nemzeti ma) című lapjában ennek ellenére lelkesen büszkélkedik nemzetközi kapcsolataival, a Flamand Érdek pártjával, Le Pen Nemzeti Frontjával, a Lega Norddal. A Svéd Szocialista Munkáspárt (tulajdonképpen nemzetiszocialista párt) „fénykorában” Svéd Egység (SS) néven egyesült a Svéd Párttal. A politikai formáció roppant szerény támogatottságát mutatja, hogy az 1991-es választásokon mintegy száz szavazatot sikerült összegyűjtenie.
FINNORSZÁGBAN 2002-ben hat euroszkeptikus szervezet alapította meg az Erők a finnországi változásért (Muutosvoimat Suomi) elnevezésű pártot. A politikai formáció célja a skandináv ország kiléptetése az EU-ból. A 2003-as választásokon a szavazatok 0,4 százalékát szerezték meg, így nem jutottak be a parlamentbe. Ezt követően a szélsőjobboldaliakból és ultrakommunistákból verbuválódott párt feloszlott. A Finn Nép Kék-fehérje (Suomen Kansan Sinivalkoiset) elnevezésű szélsőjobboldali párt kizárólag Turku városában tudhat magáénak önkormányzati képviseletet. A párt neve az ország nemzeti lobogójának színeire utal.
A balti államokban mindenekelőtt az oroszok ellen irányul a szélsőjobboldal dühe. Az egykori SS egyenruhájába öltözött férfiak nosztalgiával emlékeznek a második világháborús német előrenyomulásra, amelynek köszönhetően országaik annak idején felszabadultak a szovjet megszállás alól. Litvániában az oroszgyűlölet mellett tapasztalható a lengyelellenesség is. Radikálisan jobboldalinak volt nevezhető még az időközben feloszlott lett nemzeti-konzervatív LNNK párt is, amely az 1993-as parlamenti választásokon a szavazatok 13,4 százalékát szerezte meg.
A balti országokban is léteznek neonáci, Vér és Becsület (Blood and Honour) csoportok, amelyek elsősorban LITVÁNIÁBAN rendeznek koncerteket német, balti, sőt lengyel „elvtársaikkal”. A térségben külön színfolt a jelentős arányú – meglehetősen jogfosztott – oroszajkú kisebbség szláv újfasisztáinak fellépése, akik a Baltikum országainak ismételt Oroszországhoz csatolását követelik. Alájuk Vlagyimir Zsirinovszkij szélsőséges orosz politikus adja a lovat, mondván: a 900 ezer észtnek untig elég lenne Tallinn városállama.
Elekes Éva, Herczeg Dóra, Kepecs Ferenc, Rónay Tamás, Semjén Adrián
