Oroszország becsületének védelmében a társadalom a törvénytelenségeket is eltűri
Népszabadság * Nyilas Gergely * 2006. október 14.
Két nap múlva elfelejtik ezt a gyilkosságot, ahogy a többit is – fakadt ki Anna Politkovszkaja temetésén újságírók előtt az Echo Moszkvi orosz rádió főszerkesztője, Alekszej Venyegyiktov. Bár nagy visszhangot keltett a Csecsenföldről publikáló újságírónő múlt heti meggyilkolása, az orosz társadalom hamar napirendre tért fölötte. Ahogy ez történt a moszkvai terrortámadások, túszdrámák és Beszlan után is.
Az általános vélemény már most az, hogy a felbujtót nem fogják megtalálni – legfeljebb a gyilkosság tettesét, holtan – és ezen nem változtat az sem, hogy németországi látogatásán az orosz elnök ígéretet tett az ügy felderítésére. (Vlagyimir Putyin csak a gyilkosság negyedik napján nyilatkozott a történtekről.)
– Megölték, hát, biztosan zavart valakit – rántja meg a vállát az újságárusnő, a Novaja Gazeta Politkovszkajának szentelt különkiadását nézegetve. Hogy ki – a Kreml, vagy az általa támogatott csecsen kormányfő, Ramzan Kadirov, esetleg szélsőjobboldali csoport vagy magányos gyilkos – arra nem válaszol. Nem a mi dolgunk, mondja. A társadalomnak az a része, amelyik szerint a Kreml áll az ügy mögött, az is inkább lemondóan legyint, mondván ezekről az ügyekről úgyis annyi derül ki, amennyi a vezetés érdekében áll. Egy jelentős résznek nincs véleménye a gyilkosságról – egynek tekinti a sok közül – egy harmadik csoport pedig egyetért vele. Ők azok, akik szerint a „terrorizmus elleni harc” jegyében minden megengedett, és azok a cikkek, amelyek fényt derítenek az orosz haderő észak-kaukázusi bűncselekményeire, szót emelnek az emberi jogokért, csak ártanak ennek a harcnak, ártanak Oroszország hírnevének, még akkor is, ha igazak.
Ha igaznak vélik egyáltalán: sokan nyugati bérencnek tekintették Politkovszkaját, aki hazugságaival destabilizálni akarta a társadalmat. Sőt – és ez már az állami Pervij Kanal tévécsatornájában is elhangzott -, halálával is csak ezt teszi. A Kremlhez lojális sajtó többször felvetette, hogy a gyilkosság mögött valójában Kreml- és Putyin-ellenes erők állnak, akik ezzel akarják diszkreditálni az orosz vezetést, igazolni, hogy az nem tűri meg a sajtószabadságot. (Konkrétan Leonyid Nyevzlint, a Yukos orosz olajvállalat egykori tulajdonosának, a nyolcéves börtönbüntetését töltő Mihail Hodorkovszkijnak külföldre távozott egykori üzlettársát vádolják a terv kiötlésével.) Igaz, Putyin úgy nyilatkozott, hogy Politkovszkaja írásainak hatása elhanyagolható volt, így nem világos, hogy a Kreml-párti sajtó szerint hogyan lehet destabilizálni az országot egy „jelentéktelen” újságíró halálával.
Nyevzlin megvádolása azonban remekül illeszkedik az erősödő antiszemita és idegenellenes társadalmi hangulathoz, amelyet a grúz-orosz konfliktus is tovább erősített. A Grúziával és az Oroszországban élő grúz állampolgárokkal szembeni akciókat – kitoloncolásukat, vállalkozásaik bezárását, áruik kitiltását az orosz piacokról – alapvetően kedvezően fogadta a társadalom. (Részben mert ez az illegális bevándorlás és a szervezett bűnözés elleni harcot is jelenti, igaz csak annyiban, hogy a „grúz” helyett más bűnszövetkezetek veszik át a helyüket.)
A recept tehát adott a népszerűség megőrzésére: a rend és biztonság, Oroszország becsülete védelme érdekében az orosz társadalom sok mindent hajlandó elnézni a vezetésnek. Akár Politkovszkaját is.
