Mark Foley floridai képviselő botránya miatt elúszhat a republikánusok esélye 2008-as elnökválasztási győzelemre
Népszabadság * Horváth Gábor * 2006. október 14.
Mark Foley Bush elnökkel Floridában egy 2004 augusztusában készült felvételen Kép: REUTERS – Larry Downing Amerika (vagy az ember?) egyik legvisszataszítóbb vonása a mások nemi élete iránti beteges érdeklődés. Az elmúlt években odáig jutottunk, hogy kislányunk előtt többször le kellett kevernünk a híreket. A tévék fényes nappal, a legváratlanabb pillanatokban kezdenek arról beszélni, milyen nyomokat találtak Michael Jackson alsónadrágjában, egészen pontosan mit csináltak aberrált felnőttek egyes elrabolt, majd megölt kislányokkal, vagy kinek a spermája volt a híres kosárlabdázót nemi erőszakkal vádoló szállodai hostesz bugyijában. A hétéves gyereknek most éppen azt nem szeretnénk elmagyarázni, kicsoda az ősz bácsi, akinek a képét folyton fiatal fiukéval egyszerre mutatják, és aki miatt mindenki komoran csóválja a fejét.
Amerika jó két hete azon csámcsog, hogyan szerzett magának fiatal fiúszeretőket Mark Foley. A floridai republikánus képviselő, akinek „szakterülete” éppen a gyermekeknek a szexuális bűnözőktől való védelme volt, a pajzánnál kicsit szókimondóbb e-maileket és számítógépes üzeneteket küldözgetett kongresszusi „page”-eknek. A szó eredetileg lapot, cetlit, apródot, ez esetben kézbesítőt jelent. A kongresszusi „page” programban egyszerre mintegy száz, legalább tizenhat esztendős, harmadik évfolyamos gimnazista vesz részt, aki kora reggel jár iskolába, majd utána egész nap a Capitoliumban, illetve a képviselői irodaházakban dolgozik. Nem a mostani eset, hogy a page-ek szexbotrány középpontjába kerültek. 1983-ban egy demokrata honatya egy tizenhét esztendős fiúval, republikánus kollégája pedig egy ugyanolyan fiatal lánnyal létesített szexuális kapcsolatot. Előbbi ráadásul visszautasította a bocsánatkérést. Mind a korra, mind a pártra jellemző, hogy bár a képviselőket a kongresszus megfeddte, a demokrata párti Gerry Studd lett az első nyíltan homoszexuális képviselő, és a massachusettsi választók még hatszor visszaküldték Washingtonba.
Most azonban más idők járnak. George W. Bush és a Republikánus Párt nem kis részben a családcentrikus keresztény szavazók támogatásának köszönheti a hatalmat. A helyzet nagyon hasonlít az angolul „tökéletes viharnak” nevezett jelenségre, amikor, mint a magyar mondja, „minden összejön”. Irak radikalizálta a demokrata párti ellenzék híveit, az ingadozó „közepet” a népszerűtlen háborún kívül a túl magas benzinár sodorta a liberálisokhoz, míg saját törzsválasztóik közül Foley miatt sokan elbizonytalanodtak. Márpedig ha az utóbbiak november 7-én a kongresszusi választásokon otthon maradnak, akkor olyan republikánusok is elveszíthetik a körzetüket, akik eddig biztonságban érezték magukat.
A 435 tagú képviselőházban tizenöt, a 100 fős szenátusban hat mandátum billentené át a mérleget – utóbbinak azonban csak egyharmadát választják most újra, így ott a kormánypárt még reménykedhet. A Gallup múlt hét végén készült felmérése szerint a demokraták jelenleg 59:36-ra vezetnek, vagyis a megkérdezettek közül 23 százalékkal többen mondják, hogy saját körzetükben a liberális jelöltre fognak szavazni. A részvételüket biztosra mondók között is 47:25 az arány. A demokraták a hetvenes évek óta nem álltak ilyen jól egy időközi választás előtt, míg a republikánusok legalább tizenöt éve nem „élveztek” ennyire alacsony támogatottságot.
Utóbbiakat háromszorosan is sújtotta a Foley-ügy. Már önmagában a fiatal fiúk molesztálása is visszaütött. A képviselőház etikai bizottságán kívül az FBI és Florida is vizsgálatot indított – jóllehet 14 év fölött általában már nem büntetik a mindkét fél beleegyezésével létrejött szexuális kapcsolatot. Eddig egyetlen egy „page” állt elő azzal, hogy tényleges viszonyt folytatott Foley-val, ám a kérdéses időpontban a fiú már 22 éves volt. A képviselő azonban egyértelműen visszaélt befolyásával, álláslehetőségekkel és más kedvezményekkel próbálta elcsábítani a kiszemelt fiúkat.
A konzervatívokat másodszor az sújtotta, hogy rövid idő alatt kiderült: több képviselő, illetve az irodáikban dolgozó munkatárs tudott Foley hosszú éveken át tartó tevékenységéről, ám nem tettek semmit. Az egyetlen nyíltan homoszexuális republikánus képviselő, Jim Kolbe 2000-ben személyesen figyelmeztette kollégáját. A legnagyobb bajban Dennis Hastert házelnök van, akinek nemcsak az ellenzék követeli a lemondását, de a korábban biztos bázisának tekintett keresztény szervezetek egy része is. Ha a republikánusok elveszítik az alsóházat, akkor szinte mindegy is, de Hastert sorsa akkor is megpecsételődni látszik, ha pártja valamilyen csoda folytán mégis megőrizne valamit a többségből. Az ügyet legalább a választások utánig halogatni próbáló politikus rövid időn belül a második idő előtt „elhasználódott” republikánus nagyágyú. Tom DeLay többségi frakcióvezető néhány hónapja kampányfinanszírozási vétségek miatt kényszerült lemondani.
A harmadik, egyelőre még robbanásra váró akna, amelyet a sajtó a Foley-botrány kapcsán fedezett fel, a titkoltan homoszexuális politikusok és capitoliumi munkatársak nagy száma. Az a paradox helyzet állt elő, hogy egy sor homoszexuális dolgozott azon a republikánus kampánystratégián, amelynek kulcseleme volt az egyneműek házassági tilalmának alkotmányba foglalására vonatkozó (egyébként teljesítetlen és teljesíthetetlen) ígéret. Az interneten máris kering egy több mint húsz névből álló lista, amely meleg és leszbikus republikánus szenátorok, képviselők, illetve tanácsadók neveit tartalmazza. (A liberális szavazókat ilyesmivel aligha lehetne kihozni a sodrukból. Két éve például New Jersey demokrata kormányzójáról derült ki, hogy csak melegségét eltitkolandó nősült meg, házassága alatt végig férfiakkal csalta az állítólag mit sem sejtő asszonyt. Ám nem ezért kényszerült lemondásra, hanem mert szeretőjét, egy izraeli férfit akarta kinevezni a terrorelhárításért felelős vezető posztjára.) A keresztény jobboldalon ellenben most egyesek összeesküvést kiáltanak, és a homoszexuálisoknak a pártból való kiseprűzését követelik. Ez egy régi vita része, miszerint a Republikánus Párt „nagy sátor legyen”, amelyben mindenki menedéket talál, aki a konzervatív értékeknek legalább egy részét osztja, avagy a vegytiszta vallásos jobboldal gyülekezőhelye, ahová csak a „tökéletesek” nyerhetnek bebocsátást.
Washingtonban már régóta nem téma, hogy ki melyik nemhez vonzódik. A napokban Laura Bush és Condoleezza Rice is jelen volt az USA AIDS-ügyekkel foglalkozó új nagykövetének kinevezésekor. A First Lady és a külügyminiszter oldalán büszkén mosolygott a meleg diplomata férfi élettársa. Ám sok, a keresztény értékeket napi politikai mércének tekintő szavazónak mindez megdöbbentő újdonság. Márpedig, ha a mostani botrány végső szakadáshoz vezet a párt vallásos és libertariánus szárnya között, akkor a republikánusok nem csak a mostani választást veszíthetik el, de 2008-ban a Fehér Házra is keresztet vethetnek.
A vészhelyzetbe került jobboldalon a politikusok egyelőre a közvetlenül a hajók süllyedése előtt szokásos „mindenki mentse magát, ahogy tudja” parancsot követik. Igyekeznek minél távolabb evickélni Hasterttől (és persze Bushtól is), nehogy az örvény őket is magával szippantsa. A kampánystratégák a jól bevált trükkhöz folyamodnak, és igyekeznek azonnal támadásba átmenni. Foley persze védhetetlen, Hastertet azonban azzal mentegetik, hogy a botrány időzítése a demokraták és valami kifürkészhetetlen ok miatt személyesen Soros György (azaz pestiesen szólva a „biciklisták”) aknamunkája.
Pedig az ügyet kirobbantó ABC televízió riportere esküszik rá, hogy csak egyéb munkái felhalmozódása miatt hagyta őszre a nyáron megkapott „furcsa”, ám nem teljesen egyértelmű üzenetváltásokat. Amikor azonban néhányat feltett az internetre, mintha zsilipet húztak volna fel, sorra kapta az egyre újabb és egyre zaftosabb részleteket. Amerika, különösen a titkos érzelmeit elfojtó része, egyszerűen nem tud ellenállni a szex iránti érdeklődésének. Ahelyett, hogy csinálnák, arra kíváncsiak, hogy mások hogyan csinálják.
Washington, 2006. október
