Szeptember végén a The Times arról tudósított, hogy egy brit régész a jeruzsálemi Templom közel kétezer éve elveszettnek hitt kincseinek a nyomára bukkant. (Megkerültek a jeruzsálemi Szentély kincsei? Hetek, 2006. szeptember 29.) A londoni lap írása szerint Sean Kingsley oxfordi kutató arra a következtetésre jutott, hogy a menóra és a zsidó Szentély más szent tárgyai a történelem során visszakerültek a Szentföldre, és a mai Palesztin Hatóság ellenőrzése alatt álló területen, egy görög ortodox kolostor közelében rejtőzhetnek. Sean Kingsley Magyarországon először a Heteknek mondta el, miért gondolja azt, hogy a Templom kincseit Betlehem közelében kell keresni.
Manapság népszerűek a kincsek után kutató régészprofesszorok. Ön is Indiana Jones és Robert Langdon nyomdokain jár?
– Régész vagyok, nem kincsvadász. Nem vagyok teológus sem, realista tudósnak tartom magam. Tudom, hogy a közvéleményt élénken foglalkoztatják az elveszettnek hitt kincsek, mint a Grál-kehely legendája vagy akár a frigyláda. A jeruzsálemi Templom kincsei azonban az évszázadok során valahogy elkerülték az emberek figyelmét. Pedig a frigyláda közel kétezer-hatszáz éve elveszett már, a Grál-kehely meg a középkori folklór találmánya csupán. A jeruzsálemi Templomból elhurcolt tárgyak, az aranymenóra, a szent kenyerek asztala és az ezüstkürtök – amelyeknek a képe Rómában Titus hadvezér diadalívén látható – azonban olyan tárgyak, amelyekről biztosan tudjuk, hogy túlélték az ókort.
Még ma is léteznek?
– Igen, biztos vagyok benne. Ezek a legértékesebb bibliai kincsek, amelyeknek a történetét és sorsát reálisan lehet és érdemes is kutatni. Ezért vágtam én is bele ebbe a tízéves kutatásba.
A könyvéből kiderül, hogy személyesen nem látta a jeruzsálemi kincseket. Nem is tartja fontosnak, hogy nyilvánosság elé kerüljenek?
– A menórát és a többi tárgyat a 7. század óta senki sem látta. Ugyanakkor az általam feltárt történelmi dokumentumok és ókori iratok alapján személyes meggyőződésem, hogy a Templom kincsei a Szentföldön vannak, a mai Palesztin Hatóság irányítása alatt álló területen, a júdeai sivatag szélén. Humanista tudósként azonban azzal is számolok, hogy ezek a tárgyak – amelyek birtoklásáért a múltban már annyi vér folyt – ma is hatalmas konfliktusforrást jelentenek, különösen az izraeliek és a palesztinok között. Beláthatatlan veszéllyel járna, ha hirtelen előbukkannának.
Hol kezdte a kutatást?
– A könyvemben a templomi tárgyak sorsát követem nyomon, onnan, hogy Titus római hadvezér légiói magukkal hurcolták a kincseket. Vespasianus, aki váratlanul, nemesi háttér nélkül lett császár, szerette volna egy világraszóló katonai győzelemmel elfeledtetni azt, hogy családtagjai eredeti foglalkozásuk szerint állatkereskedők voltak. A zsidóság egyik legnagyobb tragédiája, Jeruzsálem és a Templom lerombolása mögött ez a dinasztiaalapítási propagandacél, valamint a birodalmi költségvetés hatalmas adóssága húzódott meg. Néró véres uralmát követően Róma anarchiába süllyedt. Ezért indította útnak Vespasianus fia, Titus vezetésével a légiókat Jeruzsálem ellen. A zsidó Templom kincseinek, az épületet borító díszítéseknek a súlya – nem számítva magában a szentélyben álló szent tárgyakat – ötven tonna arany és ezüst volt. A császár ebből a zsákmányból mai áron legalább kétszázmillió font (nyolcszázmilliárd forint) külön bevételhez jutott, amelyből fel tudta építeni a Colosseumot. Az ókori Róma, amelyet ma ismerünk, a jeruzsálemi Templom i. sz. 70-ben történt kifosztásából épült. A zsákmány legnagyobb részét beolvasztották, és készpénzzé tették, a menórát és a szentély legfontosabb tárgyait azonban Róma győzelmének a jeleként az újonnan épített Béke templomába helyezték el, hogy mindenki láthassa: a Birodalom legyőzte a zsidók istenét is. A zsidók számára a Szentély tárgyai az Örökkévalóval fennálló kapcsolatot fejezték ki, nemcsak vallási, hanem politikai és gazdasági értelemben is. Például a drágakövekkel ékesített aranyasztal, amelyen a szent kenyerek álltak, azt fejezte ki, hogy ezeken keresztül Isten napról napra megáldja a föld termését. A tiszta ezüstből készült trombitákat arra készítették, hogy a Messiás megjelenését köszöntsék velük. Nagy győzelem volt ez, mert Rómának igazából csak két tartomány tudott tartósan ellenállni: Júdea és Britannia. Két olyan nép, amelyben a vallás különleges erőt képviselt. (folytatás)
