2006.10.12., 2006. évfolyam, 41. szám
forrás: 168óra
Nézve a helyzetet: túl vagyunk egy bizalmi szavazáson, bár a rendszerváltás óta már korábban is szükség lett volna ilyen voksolásra. Az ellenzék pedig „lejárt dologgal” kísérletezik. A Fidesz s főképp Orbán Viktor úgy tesz, mintha egy kipukkant léggömböt próbálna felfújni. A léggömb a tavaszi választáskor durrant ki: nem Orbán Viktor került hatalomra.
Ahogy látom: jelenleg nevetséges „repríz” zajlik. Az ellenzék egyik szárnya „56-os forradalmat játszik, a másik nyers hatalmi harcot. Történelmileg persze minden lázadásban az értelmiség a „rendező”: irányt szab, koreografál, adott esetben uszít. A mostani „rendezők”: egy volt színházi rendező, egy volt építész és egy volt képzőművész. Persze 1848-ban Petőfi Sándorék is a francia forradalom szereplőit utánozták. S bár a történetírás mostohán kezeli a tényt, tudjuk: néhány nappal március 15-e után előbb Pozsonyban, aztán Pesten zsidóellenes tüntetések voltak. Ezeket a polgári réteg, kereskedők, iparosok szervezték, az akkori értelmiség. A régmúltból rengeteg protestakcióról tudunk, de át kell értékelni azt a paradigmát, miszerint a spontán kirobbant tömegakciók előremozdítják a történelmi változásokat, és a rombolás építő folyamat kezdete lehet.
A francia forradalom 200. évfordulója kapcsán a történettudományban világosan megfogalmazódott: azok a pozitívumok, amelyeket ma a francia forradalomhoz kötünk, már az ancien régime-ben kialakultak, s a terrorba torkolló forradalom elvesztette erkölcsi legitimációját. A történelmi változásokat tekintve tehát nem lehet a forradalmat „pozitív előremozdítóként” emlegetni. Nehéz ezzel szembesülni itthon, mert a magyar történelem 1848 szentségére, 1956 sérthetetlen nimbuszára épül. Nem akarom ezt „ledönteni”, de tudnunk kell: még a pozitív értelemben vett szabadságharcnak is voltak olyan kísérőjelenségei, amelyek csak rombolást hoztak. Ráadásul most puszta utcai rombolásról van szó, a tüntetők csak romantikus önigazolásból hivatkoznak „56-ra. Ugyanakkor ezek a tüntetések kevésbé rendítik meg az alkotmányos rendet, mint annak idején a taxissztrájk.
