„A károk felmérhetetlenek. Valóban, a bizalmi szavazással túlestünk a dolog nehezén: a papír szerint helyreállt a rend. De az ár levonultával maradt itt egy s más, amit nem lesz könnyű feldolgozni. A menazséria a Kossuth téren, akiknek szabad ezerrel átrongyolni a piroson, ha motorra ülnek, a fűre hugyozni, ha már nem bírja tovább, számla és Köjál-engedély nélkül árusítani, kicsit zsidózni, fenyegetni. Megvendégelni súlyos bűncselekmények gyanújával körözött személyeket. Ha más csinálja ugyanezt egy kerülettel odébb, elviszik a rendőrök. Aztán itt maradtak velünk a forró napokban kimondott szavak: hogy beteges, illegitim, nem is létezik – így kellene a következő három és fél évben nemhogy szóba állni egymással kormánynak és ellenzéknek, és az ország artikulált beszédre képes, bár nem egyformán gondolkodó polgárainak, de közösen értelmes és méltányos megoldásokat kidolgozni” (írja A zacc a hecc után címmel szerkesztőségi cikkében a Magyar Narancs október 12-i száma.)
Szász
