2006.10.12., 2006. évfolyam, 41. szám
forrás: 168óra
Paradigmaváltás zajlik. A nyolcvanas évek végéig ideológiai viták határozták meg az európai politikatörténetet. A rendszerváltás után a felzárkózás gazdasági, pragmatikus kérdései váltak fontossá. Mostanában azonban ismét előtérbe kerültek a morális, vallási ideák. Csakhogy nálunk az elmaradottság nemcsak gazdasági, hanem ideológiai is: hatvan évvel ezelőtti eszmék jelentek meg újra. Ezt jelzik a Kossuth téren lengedező árpádsávos, turulmadaras zászlók. Mindenki tudja, miről is van szó, a legkevésbé ősmagyar szimbólumokról.
Az úgynevezett „mérvadó értelmiség” egy része felelőtlenül viselkedik. A köztársasági elnökre mint „az ország legfőbb erkölcsi tekintélyére” hivatkozva morális vitákat folytatnak. Arról értekeznek, melyik tábor vezére hazudott nagyobbat, miközben meg sem említik a Kossuth téren történteket. Még a köztársasági elnök is békés tüntetőkről beszél. Holott a téren zsidónak vélt politikusok és közszereplők nevét olvassák fel, a tömegben fekete egyenruhás alakok láthatók, és a „békés tüntetők” azt skandálják: „Gyurcsányt a Dunába, a többit meg utána!”
Orbán Viktor a pénteki beszédében azt mondta: soha nem volt ilyen történelmi, erkölcsi válság. Úgy látszik, elfelejtette a 20. századot. „Történelmi időket élünk, s történelmi változások előtt állunk” – mondta. Pedig tudhatná: minden diktátor a történelem középpontjába helyezi önmagát, hangoztatja, hogy ő alakítja a történelmet. Küldetése pedig az, hogy a „felborult erkölcsi rendet” helyreállítsa. A diktátor önmagát erkölcsi abszolútumként tünteti fel. Ebből következően az igazán démoni, tartuffe-i az egészben az, hogy aki hozzá képest másként mer gondolkodni, maga a testet öltött gonosz, az erkölcsi rend ellensége.
A szélsőjobb előretörését nem volna szabad azzal bagatellizálni, hogy az utcai zavargásokban csak kevesen vettek részt. Hiszen a mögöttük álló tömeg számára szép lassan komilfóvá váltak a jelképeik és a fertelmes szónoklataik. Egészen friss felmérés szerint a lakosság 11,6 százaléka helyezi el magát a skálán a szélsőjobb mezejében. Elképesztően megnőtt a számuk. Vajon szavazataik melyik parlamenti oldalt erősítik?
Orbán – oldalán Semjén Zsolttal, a KDNP elnökével – a beszédét János evangéliumából vett idézettel zárta: „Az igazság szabaddá tesz.” Mintha valláserkölcsi jelmezben próbálnának a tömegekre hatni. De ez sem új a történelemben. Hányszor hallottuk már elvakult diktátoroktól, például Szálasitól, hogy vallásos tudat nélkül nincs biztos erkölcsiség, a felekezetnélküliség a bűn forrása. Nem kéne azzal nyugtatnunk magunkat: a nemzetközi környezet biztonságos, úgyis megvédenek bennünket. A németeknél az egyesítés pillanatától erősödik a szélsőjobb, csakúgy, mint az osztrákoknál, és ugyanez történt Szlovákiában, Lengyelországban is. A magyar értelmiségnek, történészeknek, szociológusoknak, pszichológusoknak, szociálpolitikával foglalkozóknak Európára tekintve kellene elemezniük ezt a jelenséget, s azt, hogy mi vezetett idáig.
