Másfél évtizede nem ütött meg olyan éles hangot egy államfő a hivatalban lévő miniszterelnökkel szemben, mint Sólyom László Gyurcsány Ferenccel kapcsolatosan, a kormányfő balatonőszödi beszédének kiszivárgása után. A választókat megtévesztő s ezért morális válság előidézésével vádolt miniszterelnök azonban csak két héttel később, a felelősségét feszegető harmadik elnöki szózat – s nem mellékesen egy súlyos választási vereség – után volt hajlandó kiejteni a száján azt a szót, hogy „bocsánat”. Az időhúzás mégsem volt teljesen hiábavaló: ma már valamivel többet lehet érzékelni abból, mit is jelent Sólyomnak a Védegylettől kölcsönvett jelszava: „Lehet más a politika!”
Az államfő az elmúlt hetekben voltaképpen megakadályozta azt, hogy a hírhedtté vált Gyurcsány-szöveg egymással homlokegyenest ellentétes értelmezést nyerjen az ellenzéki és a kormánypárti oldalon. A pártok logikáját elutasítva, az elnök minden választópolgár számára közérthető nyelven, az erkölcs fogalomrendszere alapján értékelte a kormányfő szavait. Az egykori alkotmánybíró egy idő után nem tartóztatta meg magát az „ítélethozataltól” sem. „A felháborodás jogos volt” – állapította meg a múlt vasárnapi választás után az államfő, hozzátéve, a beszéd mélységesen megrázta Magyarországot. Sólyom szuverén értékelést igyekezett adni a békés utcai demonstrációknak is. „A szervezetlen, felháborodásában magára hagyott tömegben könnyen támogatásra találtak a tüntetés eredeti okán kívüli, nemegyszer az alkotmánnyal összeegyeztethetetlen jelszavak és felhívások” – fogalmazott az elnök alighanem a zsidónak vélt politikusok Kossuth téren ismertetett listájára is utalva.
Nem csak Gyurcsánnyal szemben engedte meg magának egyébként Sólyom az egyenes beszédet. Az elnök gyorsan és világosan kimondta azt is, hogy ami szeptember 18-án éjszaka történt a Magyar Televízió (MTV) székházánál, az közönséges bűncselekmény-sorozat volt, ami ellen a „legszigorúbban” fel kell lépni. A békés tüntetőknek az alkotmányon túllépő – ideiglenes kormány felállítására, illetve alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására irányuló – követeléseit ugyancsak hamar elhárította, habár az egyik petíciót a jobboldal prominens személyisége, a Sólyom elnökké jelölését annak idején aláírásával is támogató Makovecz Imre juttatta el a Sándor-palotába. Elutasított mindenféle forradalmi pátoszt az államfő a tévészékház ostromával kapcsolatosan is. Felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy az erőszakos zavargást bárki párhuzamba állítsa 1956-tal.
Mádl Ferenc köztársasági elnököt mandátuma első hónapjaiban (2000-2001-ben) a balközép ellenzék egy része folyamatosan azzal ostromolta, valljon színt a parlamenti demokráciát korlátozó kormányzati törekvések ügyében. Sólyom most, még kritikusabb helyzetben, nem késlekedett álláspontját világossá tenni. Az államfő múlt vasárnapi szózatát ennek ellenére az elnöki hivatalhoz méltatlannak minősítette Sólyom tavalyi riválisa, a legmagasabb közjogi tisztséget viselő MSZP-s politikus, Szili Katalin házelnök.
Az erkölcsi imperativuszokat megfogalmazó államfőnek az elmúlt hetekben orra alá dörgölték azt is, hogy ő maga sem makulátlan eljárás végén nyerte el tavaly júniusban hivatalát. Az elnök megválasztásának tisztaságát nem először kérdőjelezik meg, noha Sólyom tavaly augusztusban a Magyar Hírlapban jelezte: nem kívánt elnök lenni azon az áron, hogy korlátozzák a képviselőket megillető titkos választás jogát. (Más kérdés, hogy a Fidesz frakciójában ennek ellenére ellenőrizték egymás szavazatait egyes honatyák.)
A konzervatív-liberális államfő patikamérlegen adagolt kritikai megjegyzéseiből az elmúlt hetekben jutott a nagyobb ellenzéki pártnak is. „Bizonytalanságot kelt, ha (olyan) jogi fogalmakat nem jogi értelemben használnak, mint a népszavazásét” – üzente például a Sándor-palota az önkormányzati választások estéjén Orbán Viktornak. Az MTV ostromának másnapján pedig az elnök nemcsak arról beszélt, hogy „elfogadhatatlan a cinikus kitérés alapvető morális kérdések elől”, hanem arról is, hogy „ugyanilyen elfogadhatatlan az alkotmányos határokat áttörő cselekmények akár burkolt igazolása is”.
Az események végül is az elnök által kívánatosnak tartott koreográfiát követték. A kormányfő hazudozásait és trükkjeit feltáró beszédet a szocialistáknak nem sikerült maradéktalanul átstilizálniuk a múlttal való kíméletlen szembenézés történelmi dokumentumává. Gyurcsány rákényszerült, hogy előadásának stílusáért és egyes tartalmi elemeiért a parlamentben megkövesse a választókat. „Semmit nem szabad elkenni” – fogalmazta meg egyik elnöki axiómáját az elmúlt hetekben több alkalommal is Sólyom, akinek fellépése nyomán eggyel talán kevesebb ok van ezután azt állítani, hogy ez egy következmények nélküli ország.
BABUS ENDRE
