Slomo Amar szefárd főrabbi kétéves vizsgálódás után kijelentette: a bivalyhús kóser. A bejelentés után a bivalytenyésztők rabbinátusi pecséttel forgalmazhatják termékeiket.
A bivaly őshonos állat a Szentföldön, a Biblia is említi. A XX. század elején még mintegy ötezer állat élt a becslések szerint az országban, és a Hula-völgy természetvédelmi területen még ma is megtalálhatók.
A kétéves kutatásra azért volt szükség, mert nem csak a bivalyok fogát és patáját kellett megvizsgálni, hanem ellenőrizni kellett azt is, hogy a kasrutot tartó zsidók a múltban is vágtak és fogyasztottak bivalyt. A kérdésre a megnyugtató választ néhány idős jeruzsálemi és bnei braki metsző adta meg.
A bivalytenyésztés akkor indult fejlődésnek világszerte, amikor kiderült, az állatok védettek a marhákat sújtó betegségekkel szemben. Tejük is kiváló minőségű és remek sajtokat készítenek belőle. Izraelben Bicron mosávban kezdtek el leghamarabb foglalkozni velük.
