Új csillag született, vagyis hogy egészen pontosan fogalmazzak, újjászületett egy csillag a zsidó ifjúsági szervezetek egén: a Hanoar Hacioni. Immáron közel egy éve jómagam is oszlopos tagja vagyok – ha írhatom ily büszkességgel és magabiztossággal – a Hanoarnak.
Azelőtt nem jártam cionista szervezetbe, így amikor megtudtam, hogy éledezőben van valami új, nem voltam rest és elkezdtem lejárni szombatonként a Bálint ház piciny, ámde annál otthonosabb alagsori (nem ledegradáló a jelző, ezt szeretném leszögezni) helyiségébe. Érdekes és szórakoztató peulák során vehettem részt, majd egy idő után én magam is azzal foglalatoskodtam, miután hazatértem a bétszéferből, hogy na, akkor szombatra mit is csináljunk a chanihoknak, az újdonsült, és a „bejáratott” gyerkőcöknek.
Természetesen megtartottuk ünnepeinket, gyertyát gyújtottunk Szombaton, gyümölcsöt csipegettünk Tu Bisvátkor, mézes almát majszoltunk Ros Hásánákor, valamint volt, hogy közösen masíroztunk el a zsinagógába is.
Olykor könnyed témát boncolgattunk, amin mindenki csak derülni tudott, voltak azonban mély filozófiai kérdések is, amikből olykor-olykor nagy vita kerekedett, és előfordult, hogy vérre menő küzdelem alakult ki egy-egy problematikus kérdés miatt, de mindennek van előnye, hiszen a vitakultúrát is valahol el kell kezdeni megtanulni, nem igaz?
Nagyon jóleső érzés volt látni egy-egy beszélgetés, előadás, vagy filmnézés után, hogy kivirult arccal, felszabadulva, új élményekkel gazdagodva indulnak szépen haza „gyermekeink”. Máskor pedig mélyen elgondolkodva, arcukon halovány fájdalommal egy Holocaust-megemlékezés után…
Minden hónap utolsó szombatját kineveztük Szombat Esti Láznak, amikor is ettünk, ittunk, vigadtunk, és ott aztán volt ereszd el a hajamat…persze ennek minden pozitívumával együtt…hihetetlen feszültség a csocsóasztalnál, mély elkeseredettség egy elvesztett ping-pong meccs után, kifejezett düh a nasi illetéktelen személy általi megdézsmálása miatt, vagy a kellemes elpilledés a babzsákokon, olykor mély álomba merülés ugyanezeken.
Sátorral – sok-sok közös élmény után – mi is kivonultunk a Millenáris Parkba Jom Haacmautkor, Izrael függetlenségének ünnepén, ahol pólót festettünk, gyöngyöt fűztünk az aprótalpúakkal, és olykor nagyokat beszélgettünk, eszmét cseréltünk az idősebb korosztállyal. A május végén megrendezésre került Maccabi Sportnapon is képviseltettük magunkat, ha csúnyán szeretnék fogalmazni, azt is írhatnám, hogy természetesen mi is kint fonnyadtunk a sátrunkban, de ez is felejthetetlen élmény volt, hiszen toborozhattunk fiatalokat, gyerekeket, és persze nem utolsó sorban a peulákon a sok ücsörgéssel felszedett kilóinkat pillanatok alatt ledobáltuk egy-egy vérfagyasztóan izgalmas focimeccsen – mint szurkolók.
Mivel a Hanoar kiemelt szerepet szán a művészeteknek, a tehetségkutatásnak, a Bálint Házban megrendezésre került egy képzőművészeti kiállítás is, ahol zsidó fiatalok munkáiban gyönyörködhettünk; rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, számos kapcsolatot sikerült kiépítenünk, és szeretnénk nem csak a képzőművészetben, hanem akár zenében is hasonló rendezvényt szervezni. Tervünk felvenni a kapcsolatot neves művészekkel, így bepillantani a művészet”színfalai” mögé, és előadásokat, beszélgetéseket létrehozni; nyitottá tenni mindenkit a világban levő érdekesebbnél érdekesebb dolgokra, mint például a fotózásra, a színház világára… arra, hogy adott esetben ne csak szavakkal tudják magukat kifejezni.
Legaktuálisabb eseményünk a közeljövőben az egyes sorszámmal ellátott táborunk, méghozzá az őszi, amelyet Balatonszéplakon szervez(t)ünk, ugyanis amikor Önök, Ti ezeket a sorokat olvassá(to)k, mi már valószínűleg újra Budapesten leszünk, hátunk mögött 3 kemény, megrázó, ám a maga nemében frenetikus sikerű táborban eltöltött nappal. Remélem, más médiumokon keresztül is értesülni fognak a kedves érdeklődők a táborról, de ha nagyon kíváncsiak arra, miről is maradtak le porontyaik, akkor október 14-én jöjjenek el a Bálint Házba, és nézzék meg velünk együtt a táborban készült videót, amit 18:00 órakor fogunk elindítani a távirányítón található play gombbal.
Hogy miért is jó egy ilyen szervezetben lenni? Erre persze mindenki mást válaszol, de a legfontosabb dolog, én azt hiszem, tartozni valahova; a diaszpórában a fiatalság feladata elsősorban nem hagyni kialudni azt a lángot, amit egyszer már majdnem sikerült teljesen kioltani, ami összeköt minket, az a zsidóságunk és a legfontosabb az lenne, hogy ezt mindenki ugyanúgy érezze és eszerint élne, cselekedne az életében.
A mi feladatunk ezt erősíteni, és ezért várunk mindenkit, a pici gyerekektől egészen az érett ifjakig, leányokig, hogy legyenek részesei a Hanoarnak, hogy majd jó szívvel gondoljanak a fiatalkorukra, ha egy kis részére is, hogy el tudják mesélni majd az utódaiknak, hogy nem hagyták elveszni a lángot….
Mauskopf Zsófia
madrichaâº
