Míg Romániában nagyban folyik a kommunista közelmúlt borzalmainak feldolgozása és a bűnösök felelősségre vonása, nem kap elegendő teret a távolabbi múltnak, a romániai holokausztnak a feltárása – vallja a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) keddi számában Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője.
Egykori bukaresti fasizmusA szerző kedvezőnek ítéli, hogy három évvel ezelőtt Románia hivatalosan elismerte a holokausztot. Az Elie Wiesel által elnökölt történészbizottság megalakulására annak idején még Ion Iliescu adta áldását államelnökként, a mindenkori román kormány támogatja a munkájukat, a politikusok egyhangúan elítélik az elő-előbukkanó antiszemita megnyilvánulásokat. Október 9-ét kinevezték a holokauszt emléknapjává, országszerte megemlékezéseket tartanak, gyertyákat gyújtanak, beszédeket mondanak. „Zsidóellenesség pedig – mondhatni – csak mértékkel van mifelénk, bár erről lehetne vitatkozni” – írja a szerkesztő.
A szerző ugyanakkor rossznak tartja, hogy „Romániában nem jutott el az emberek tudatáig: a holokauszt itt történt, köztük, köztünk. Nem (csak) Auschwitzban, Birkenauban, Buchenwaldban, Ravensbrückben vagy Bergen-Belsenben, hanem Iasi-ban, Dorohoiban, Bukarestben, Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmáron, Marosvásárhelyen is”.
A közvélemény – szerencsére – immár egyre többet foglalkozik a kommunizmus áldozataival, a közéleti szereplők vagy az abból visszavonultak szekusmúltjának feltárása elkezdődött, és – bár vitatható kritériumok alapján – egyre nagyobb intenzitással folyik.
„Ugyanakkor – miközben buzgón emlékezünk a holokauszt áldozataira – nem esik szó a hóhérokról, a kollaboránsokról. A kommunista diktatúra idején történteket vizsgáló testület, a CNSAS a figyelem középpontjában van, a holokausztbizottságról viszont semmit nem hallani – írja Salamon Márton László, aki szerint nemcsak a kommunista közelmúlt borzalmainak feldolgozására és a bűnösök felelősségre vonására van szükség, hanem arra is, hogy Romániában foglalkozzanak ugyanúgy a távolibb – ha lehet, még borzalmasabb – múlttal is.
(MTI)
