Kozák Csaba
Engel Tevan, a kortárs
Tárlat
Az Újlipótvárosi Klub-galéria világos, felső terében több mint háromtucatnyi grafika fogadja a látogatót, válogatást adva Engel Tevan István (1936-1996) munkáiból. Ez a kicsi galéria beelőzőtt, hiszen a művész reprezentatív életmű-kiállítása majd csak novemberben lesz látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az itt bemutatott, több mint háromtucatnyi grafika legtöbbje fekete-fehér ceruzarajz, de van köztük barna papírra készült tus, sőt egy akvarellt is felfedezhetünk. A középre zárt, tisztán rendezett bemutató képein kronológiáról nem beszélhetünk, mivel többségük nem datált. A kisméretű képekhez, sorozatokhoz közel kell mennünk, hogy beleélhessük magunkat a művész teremtette mesebeli/színpadszerű világba. Igaz ugyan, hogy Engel Tevan rengeteg könyvillusztrációt készített a hazai és a világirodalom jeleseinek műveihez, de amikor megbízás nélkül dolgozott, akkor is a Gutenberg-galaxis vonzásában élt, a literatúra inspirálta. A tárlat olyan rajzokkal indít, melyeket a művész még gyerekként csinált. A bordó paszpartun, üveg alatt kilenc olyan rajz látható, amiket négy-öt évesen készített, kettőnek a sarkába anya/apa oda is firkantotta, hogy „4 és fél éves”. Már itt látszik, hogy az emberi aktivitás megjelenítése volt a célja, bár ezt ars poeticaként még meg sem tudta fogalmazni. Egy bácsi kertet ás, egy gyermek kerékpározik, pajtásaival életlen kardokkal katonásdit játszik, törpék-manók, disznóhadsereg tűnik fel a képeken, lovas vitézek száguldanak, egy automobil maga előtt hajtja a libákat. Miből lesz a cserebogár: már itt is szerepelnek azok a csoportos-tömbösített figurák, melyek végigkísérik pályafutását. A holokausztot gyermekként megjárt művész munkáinak alanya és tárgya mindig is az ember volt, a maga nemességében, gonoszságában és esendőségében. Sokszor a játékosság, a báj, a humor és a groteszk megközelítés is megjelenik művein. Bulgakov illusztrációján, a Molière úr élete című grafikáján a három emberalak páraszerű ködben alkot egységet, a piramisszerű kompozíció statikusságát a más-más irányba néző tekintetek törik meg, a nyugalmi helyzetet a tintatartóból éppen kiemelt penna mozgatja meg. Lesage A sánta ördögén a szarvakkal felfegyverzett diaboló hátulról száll a derengő hold fényében alkotó, oly sokszor megrajzolt hosszú orrú, kalapos figura vállára, míg Gottfried Keller Spiegel, a kandúrja érzékletesen mesél, elszakad az eredeti történettől, nem ábrázol, nem megjelenít, hanem átír, újrafogalmaz. Engel Tevan úgy volt alkalmazott grafikus, hogy nem alkalmazkodott, hanem saját értelmezését adva teremtette meg képi világát. Képi világában van, hogy a figurák és tárgyak testét monokróm fehérben hagyja meg, míg a motívumokat határozott kontúrokkal kivitelezi, másutt viszont leheletfinoman, árnyaltan rajzol, satíroz, vonalaz, a grafitport a papírba dörzsöli és visszatörli. Katona József Miért nem tud a magyar játékszíni mesterség a saját lábára állni? kérdésére frappáns választ adott: a publikum gyűrűjében tébláboló két maszkos figura egyike falábon/gólyalábon tipeg, mozdulna előre, de béklyóitól nem tud. A nagybőgős, trombitás Utcai zenészek sejtelmes arcai a Színészek szomorú, megtört bohócaira rímelnek, míg a Bűvész egy másik világba kalauzol: úgy csal mosolyt a közönség arcára, hogy kövér, tüskehajú szereplőnk nyuszit varázsol elő egy kalapból. A főfalon találhatjuk Biblia-illusztrációt, Dávid király történetét, a Szóliták Lóthot, és a József adót szed műveket. Az imádkozó, szárnyaló és gyászoló figurák csoportjának az Ószövetségből vett jelenetei valójában a saját történetének, magánmitológiájának átiratai, ahogy az Ázril-rajzok, a Hásszid történetek a kelet-európai zsidó világ, a Stetl megjelenítése is a zsidóüldözés, a gyermekkor árnyképeinek kivetítései. A túlélés, a „van tovább” igenlése tükröződik Noéján, ahol csontjukig csupaszított gerincek és vicsorgó farkaslények kíséretében Noé a bárka biztonságába tereli az állatokat. Itt van pár látványos E. T. A. Hoffmann- és Krúdy-illusztráció. Női aktok, a korábban még nem kiállított krokik is szerepelnek a tárlaton. A ceruza-filc-toll munkák a rajzolás magabiztosságáról vallanak, bár nem tartoznak az uvre fő vonulatához.
Engel Tevan munkásságát rengetegen kell hogy ismerjék közkedvelt újévi rézkarckártyáinak sorozatán keresztül. Az illusztrációt művészetté emelte. Jutott eszembe az Art (az Adózás rendjéről szóló törvény), de az igazi Kunst az, hogy számviteli szempontból kortárs művésznek csak az tekinthető, aki a tárgyév első napján még élt. Engel Tevan István tíz éve halott. Nekem mégis kortárs.
(Engel Tevan István emlékkiállítása október 13-ig tekinthető meg az Újlipótvárosi Klub-galériában.)
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 40. szám
