A lakosság jövőbe vetett hitét és annak legfontosabb megnyilvánulási formáját, a gyermekvállalási hajlandóságot nagymértékben befolyásolja a természeti környezet állapota. Ezért nagyon fontos cél, hogy törekedjünk arra, hogy mérsékeljük a természeti katasztrófák kialakulását. Az egyik leggyakoribb természeti katasztrófa az aszály, amely egyaránt tönkreteheti a növényzetet, az állatvilágot, de jelentős károkat okozhat az embereknek is.
2003 augusztusában hatalmas aszály pusztított Európa több részén is. Az aszály miatt kialakuló hőségben csak Franciaországban 15000 ember halt meg. Az áldozatok többsége városlakó volt. A városokban a mesterséges környezet és a koncentrált energia felhasználás miatt a levegő hőmérséklete gyakran meghaladja a vidéki levegő hőmérsékletét. Sokkal kevesebb ember halt volna meg a francia településeken, ha a hőséget hűsítő esők mérsékelték volna. Az aszály a szárazság nem csak hőhullámokat eredményezhet. Kaliforniától Ausztráliáig szerte a világon egyre gyakoribbak a kiszáradó erdőket elpusztító erdőtüzek. Sőt, az aszály lokálisan tönkreteheti a mezőgazdasági termést, illetve az állattenyésztést is, sok millió ember életét veszélyeztetve. A vízhiány a jövőben egyre nagyobb károkat fog okozni. Az ENSZ népesedési alapja az UNPF szerint 2025-re a Föld népességének majdnem 2/3 részének nem fog jutni elegendő iható víz.
ESŐCSINÁLÓ MÓDSZEREK GYAKORLATBAN ÉS ELMÉLETBEN
A vízhiány csökkentését célozza a mesterséges esőkeltés, amelynek egyik lehetséges módszere az, hogy esőcseppek kialakulása érdekében kondenzációs magvakat, pl. ezüst-jodid kristályokat juttatnak a légkör magas relatív páratartalmú rétegeibe . A China Radio International magyar nyelvű honlapján 2004-05-04 dátummal közzétett „Szárazság és Esőcsinálás” című tanulmány adatai szerint csak Kínában több, mint 3800 rakétavetőt, 7000 körüli gépágyút, és sok-sok repülőgépet használtak fel az időjárás szabályozásához, mindenekelőtt csapadékképzéshez. Ebben a munkában 35 ezer ember vett részt, melynek eredményeképpen 1995-2003 között 210 milliárd köbméter vizet csináltak Kína különböző részein mesterséges módszerekkel! A kondenzációs magvak légkörbe juttatásával történő esőkeltés hiányossága az, hogy nem alkalmazható azokon a területeken, ahol a levegő relatív páratartalma alacsony.
A levegő relatív páratartalmának növelését célozza az a tervezet, amelyet a National Geographic magyar nyelvű honlapján 2005. augusztus 9. dátummal található „Esőcsinálás mesterséges hőszigetekkel” című cikk mutat be. A tervezet szerint a földfelszínt sötét színű fóliával vonnák be akár több négyzetkilométeres területen. A fólia fölött intenzíven felmelegedne a levegő, akár 30-40 Celsius fokra is. A felmelegedő levegő felszáll a magasba, ahol lehűl, melynek következtében a levegő relatív páratartalma növekszik. Természetes körülmények között a zivatarfelhők is így alakulnak ki.
Idézek a cikkből: „A hőszigetek eredeti gondolata Léon Brenig brüsszeli fizikustól származik, hozzá csatlakozott aztán a spanyol Jesús Vigo Aguiar, a Salamancai Egyetemről. A két kutató máris együttműködik egy speciális fóliákat gyártó izraeli céggel, az Acktarral. Az Acktar termékeit eddig csak az űrkutatásban és a napelem gyártásban használták fel. Most tehát egy új, ígéretesnek tűnő piac nyílhat meg a cég számára is. Az Acktar első embere, Zvi Finkelstein nem véletlenül lelkesedik: „egy ilyen létesítmény felhőket csinál, és oda viszi az esőt, ahol arra a legnagyobb szükség van”.
A leírt számomra is szimpatikus eljárásnak véleményem szerint több hiányossága is van. Nem lehet alkalmazni sűrűn beépített városokban, ugyanis ha a házakat bevonnánk sötét fóliával, akkor a városokban még melegebb lenne, mint korábban. Az így kialakuló hőhullámokban még több ember halna meg, mint napjainkban. A fóliával nem lehet beborítani az erdőket, ezért az erdőtüzeket sem lehet megelőzni segítségével. Kínai vagy indiai rizsföldeket sem lehet fóliával beborítani, hiszen tönkre menne a fólia alatt a termés. További hiányosság az, hogy azokon a területeken, ahol a levegő relatív páratartalma alacsony pl.: Szaharában a vízgőz kicsapódásához szükséges kondenzációs szint magasan van. Ezért sajnos nem biztos, hogy a feláramló levegő eléri ezt a magasságot. A kritika ellenére a leírt eljárás nagyon fontos pozitív tulajdonságának tartom azt, hogy a feláramlás létrehozásához szükséges energiát napenergia felhasználásával biztosítja.
JAVASLAT A MESTERSÉGES FELÁRAMLÁS LÉTESÍTÉSÉRE
A mesterséges feláramlás létrehozásához szerintem egy olyan új módszerre van szükség, amelyet alkalmazni lehet városokban úgy, hogy a városok nem melegednek fel általa. Alkalmazni lehet erdőkben, mezőgazdasági területeken úgy, hogy az ott található növényeket nem kell beborítani. Továbbá fontos cél az is, a feláramlás a légkör magasabb részeibe emelkedjen fel. Véleményem szerint, ha a kitűzött céloknak megfelelő új módszert tudnánk kidolgozni, akkor azt a világ sok helyén lehetne az esőkeltés szempontjából eredményesen alkalmazni.
A kitűzött célt levegőnél könnyebb gázzal töltött sötét színű léggömbök felhasználásával lehet elérni. A léggömböket kötelek felhasználásával a földfelszínhez kell rögzíteni. A léggömbök mérete többféle lehet. Akár akkora, mint egy hőlégballon, vagy akár még nagyobb is. A léggömbök a földfelszínhez képest különböző magasságban is lehetnek, pl.: 100 méter magasan, vagy 500 méter magasan, vagy más magasságban. A léggömbök száma több száz, vagy akár több ezer is lehet, a megkívánt feláramlás mértékének megfelelően. Számításaim szerint nappali órákban derült időben 1 db 20 méter sugarú léggömb a nap energiája segítségével kb. 1 MW energiával fűtené a levegőt. 1000 db ilyen léggömbből összeállított léggömberdő óriási energiájú feláramlást tudna létrehozni, amely akár zivatarfelhőt is létrehozhat. A zivatarfelhő a léggömberdő területénél sokkal nagyobb területet tudna esővel öntözni.
A magasban lebegő léggömböket megtartó kötelek földfelszínhez való rögzítése kevés helyet igényel, ezért ezt a módszert városokban, erdőkben illetve megművelt termőföldeken is alkalmazni lehet. Mivel a léggömbök a talajfelszín fölött 100-500 méter magasan melegítik a levegőt, ezért a talajfelszín közvetlen közelébe nem lesz melegebb miattuk, sőt a léggömbök árnyékolják a felszínt, azért ott még hűvösebb is lesz. Véleményem szerint a léggömbök hatékonyabban hasznosítanák a fény energiáját, mint a felszínt borító fólia, ugyanis reggel, vagy este amikor csak alacsony szögben érkeznek a felszínhez képest a napsugarak, a földfelszín felmelegedése csekély, ezzel szemben a léggömbök oldalára ilyenkor is merőlegesen érkezik a napfénye.
Ugyancsak pozitívum, hogy a felemelkedő levegőt az egymás fölötti léggömbök újból és újból tovább melegítik, ezért a feláramlás sokkal magasabbra tud feljutni. A felsorolt okok miatt úgy gondolom, hogy a sötét léggömbök felhasználásával a feláramlás hatékonyabban létrehozható, mint ha a talajt sötét fóliával vonnánk be.
Úgy gondolom, hogy a jövőben szerte a világon „esőcsináló” vállalkozások fognak működni, amelyek nagyszámú szállítóeszközzel oda szállítják az üres léggömböket, ahová a megrendelő kérik. A kívánt területen felfújják és feleresztik a léggömböket. Lehetséges, hogy a vállalkozok változtatható méretű léggömböt is alkalmazni fognak. Például úgy, hogy levegőnél könnyebb gázzal töltött léggömbbel tartanak egy változtatható méretű másik léggömböt. A másikban levegő van, ebbe egy kompresszor hol benyomja a levegőt, hol kiszívja. Ilyen léggömböket sűrűn beépíttet városokban is alkalmazni lehet, hiszen a szűk utcákon a kisméretű léggömb is elfér, a nagy léggömböt ezzel szemben csak a magasban kell felfújni. A fényelnyelés fokozása céljából elképzelhető olyan módszer is amikor a léggömbökkel sötét színű zászlókat tartanak a magasban. Az „esőcsinálók” a csapadék kialakulásának esélyét tovább növelnék azzal, hogy a sötét léggömb módszert kombinálnánk a kondenzációs magok légkörbe juttatásával. Ha a megrendelőnek már elege van az esőből, akkor a léggömböket lehúzzák, leeresztik és elcsomagolják. Az elcsomagolt léggömböket ezt követően az „esőcsinálók” oda szállítják, ahová a következő megrendelő kéri. A hőlégballonok árát figyelembe véve 1000 db 20 méter sugarú többször is felhasználható léggömb költsége meghaladhatja a 40.000.000 USA $-t. Ez a hatalmas pénz, azonban csekély, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy 2003 augusztusában csak Párizsban naponta 100 ember halt meg. A városi hőség megszüntetése esetén a költségek elemzésénél nem szabad elfelejteni azt, hogy az esőzés miatti lehűlés következtében a városlakóknak kevesebb energiát kell elpazarolni a légkondicionálásra, sőt figyelembe kell venni azt is, hogy az eső kimossa a levegőből a hőség idején feldúsuló káros anyagokat, csökkentve több betegség kialakulásának esélyét is.
Remélem a jövőben a léggömbök ára csökkenni fog, ekkor lehetőség nyílik kiszáradó erdők, illetve termőföldek öntözésére is, így az erdőtüzek illetve az aszálykárok is megelőzhetőek lesznek. Sőt, ha a költségek tovább csökkennének, akkor akár kopár területek is termővé válhatnak. Ismert, hogy szerte a világon nagyon sok terméketlen tengerparti terület található, annak ellenére, hogy a tenger közelsége miatt ezeken a területeken a levegő páratartalma jelentős. A mesterséges feláramlás létrehozásával több sivatag is kizöldülhet, pl. a Namib sivatag vagy az Atacama sivatag, sőt lehet, hogy más sivatagok is.
Ötletemet, nem szabadalmaztatom hanem nyilvánosságra hozom. Ezzel a szabadalmakra vonatkozó jogszabályok szerint újdonságrontást követek el. Az újdonságrontás miatt senki sem szabadalmaztathatja ezt a találmányt. Döntésemmel lehetőséget biztosítok arra, hogy ezt az ötletet bárki bárhol megvalósíthatja. Akár Franciaországban, akár az USA-ban, akár Kínában, akár Arábiában.
Bízom benne, hogy döntésem segít abban, hogy a találmány gyorsan elterjedjen. Tisztában vagyok azzal, hogy találmányom kissé futurisztikus. Nem tudom azt, hogy megvalósul vagy nem. Ha sohasem fog megvalósulni, akkor azt tudomásul veszem, hiszen én nem tudok minden problémára megoldást találni. Ha esetleg megvalósul, akkor lehetőség nyílhat arra, hogy szerte a világon nagyon sok helyen mérsékelni lehessen az aszályok negatív következményeit! Ötletemet azoknak az embereknek emlékére ajánlom fel, akik az eső hiánya miatti hőhullámokban, tűzvészekben, éhínségekben haltak meg szerte a világon.
