A Hamász hajlandó hosszútávú, akár évekre szóló tűzszünetet kötni, de nem hajlandó elismerni Izraelt és nem hajlandó lemondani a palesztin menekültek visszatérési jogáról – jelentette ki Iszmail Hanija palesztin miniszterelnök Gázában, hívei ezrei előtt tartott beszédében. Hozzáfűzte, hogy a tűzszünet is csak akkor jöhet számításba, ha Izrael beleegyezik a Szíriában és Libanonban élő palesztin menekültek visszatérésébe. A Hamásszal rivalizáló Fatah mozgalom parlamenti csoportjának vezetője, Azzam el-Ahmed, Hanija beszédére reagálva új választások kiírását javasolta. „Lehetetlen, hogy két egymást vádoló csoport legyen a hatalomban”, mondta, „újra ki kell kérnünk a nép itéletét”.
Mahmúd Abbász palesztin elnök, aki e héten ismét arra készül, hogy Hanijával egységkormány megalakításáról tárgyaljon, kijelentette, hogy ha két héten belül – vagyis a ramadan muszlim ünnep végéig – nem jutnak megegyezésre egy közös kormányról, amely elismeri az eddigi palesztin-izraeli megállapodások érvényességét, lemondatja a Hamász-kormányt és független miniszterekből álló kabinetet nevez ki. A ramadan végéig talán sor kerül a Gáza közelében elrabolt izraeli katona, Gilad Salit szabadon bocsátására is. Ezt Ahmed Juszuf, Iszmail Hanija miniszterelnök tanácsadója mondta a „Yediot Ahronot” tudósítójának. Szerinte a katonát elrabló szélsőségesek nem bíznak meg Izraelben, hogy a katona hazatérése után valóban szabadon bocsát több száz palesztin foglyot. „Ha Izrael a ramadan napjaiban gesztusként elengedne 300 foglyot, ez megteremtené a bizalom légkörét és lehetővé tenné Gilad Salit szabadon bocsátását”, mondta.
Mi a céljuk Basar Asszad szír elnök ismétlődő és ellentétes kijelentéseinek? – ez a kérdés foglalkoztatja az izraeli politikai köröket és elemzőket. Asszad többször javasolta a szír-izraeli béketárgyalások újraindítását, ugyanakkor kijelentette, hogy Szíria „kész elhárítani a készülő izraeli támadást” és nem zárta ki egy új szír-izraeli háború lehetőségét. Az elemzők szerint Asszad fő célja kitörni a „gonosz tengelyből”, ahová Bush amerikai elnök Irán és Észak Korea mellé sorolta országát, és e célt szolgálják békefelhívásai és fenyegetései egyaránt. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök kizárta a Szíriával folytatandó béketárgyalások felújítását „amíg Damaszkusz támogatja a terrorista szervezeteket”. Ez az álláspont helyeslésre talált Washingtonban és valószínűleg még egyértelműbbé válik, ha beigazolódnak a híresztelések arról, hogy az Avigdor Lieberman vezette szélsőjobboldali „Otthonunk Izrael” párt belép a kormányba.
A kormányfő kivonulási terve Ciszjordánia nagyobb részéről – amely a fő ellentétet képezte Olmert Kadima pártja és Lieberman pártja között – a libanoni háború után – legalább ideiglenesen – lekerült a napirendről; Olmertnek szüksége van a Lieberman-párt 11 képviselőjének a szavazatára, mert még a költségvetési javaslat jóváhagyására sincs meg a biztos többsége. Másrészt e párt bevonása a kormányba a Munkapárt kiválását idézheti elő. E helyzetben a legvalószínűbb feltételezés, hogy Olmert a Lieberman-párt kormányba emelésének felvetésével zsarolni akarja a Munkapártot, azt követelve tőle, hogy „tegyen rendet a soraiban”, fegyelmezze meg a „lázadó” képviselőit és egységesen szavazza meg a költségvetési javaslatot.
Yehuda Lahav (Tel-Aviv)
