Népszabadság * Ötvös Zoltán * 2006. október 7.
A veterán jármű vérrel locsol, és könnyen lángra lobbanKép: Rédei Ferenc Küzdött az apja történelemimádata ellen, azt hitte, a világ dolgaiból más is érdekelheti őt, de tévedett. Keserű Sándor jelenleg egy tank, több ágyú, számos második világháborús autó és motor tulajdonosa.
Töröm az agyam, hogy minek kellene ahhoz történnie, hogy egy nap arra ébredjek: a kertemben két bokor között mindenképpen egy negyventonnás T34-es tanknak kell állnia. Keserű Sándor váci műanyagipari ágazatigazgatónak, haditechnikai és egyéb, kuriozitásnak tekinthető eszközök gyűjtőjének a válasza az apja hatása. Gyerekkorában nem telt el nap, hogy ne hallott volna a történelem egy-egy érdekes vagy éppen borzalmas eseményéről. Azt hitte, felnőttként más is érdekelheti majd, de erre esélyt sem kapott. Kapálózott a kijelölt út ellen, de belátta, fölösleges.
Vett tehát egy 1939-ben készült Tatra 57B nevű autót, amellyel a jármű dokumentumai szerint a második világháború után egy ávós őrnagy járt. Egy ideig begyűjtőautóként használták – akiért egy ilyen eljött, sok jóra nem számíthatott -, majd személyes használatra megkapta az őrnagy. A Tatra után szép sorban hol egy roncstelepen, hol egy szemétkupac alján, hol egy mező közepén, hol egy bontóban talált egy izgalmas példányt. Így tett szert a T34-es tankra, lövegre, sebesültszállításra használt világháborús oldalkocsis motorkerékpárra. Gyűjteményének néhány darabját Vác északi részén tette közszemlére.
Az érdeklődők be-betérnek, hogy megcsodálják és megtapintsák a huszadik század furcsa relikviáit. Jönnek gyerekek és felnőttek. A törzsanyag a második világháborúhoz köthető, de akad itt járgány az ötvenes, a hatvanas és a hetvenes évekből is. Az 1973-as rendőr-Zsiguli például már nagyon is a közelmúlt. Mellette pihen egy Mercedes, amely nem való ide, de hol másutt tarthatná a tulajdonosa. A fáma szerint a páncélozott országúti cirkáló első gazdája a manapság kaliforniai kormányzóként ismert Arnold Schwarzenegger volt, aki akkoriban még osztrák izomemberként nyomta a pedált. A következő gazdája a Forma-1-es világbajnok Niki Lauda lett, majd egy magyar gyűjtő következett, akitől Keserű úr vásárolta meg a nem mindennapi autót.
A gyűjtő lakóháza egyúttal restaurátor-műhely is, ahol férni-lépni alig lehet a felújításra váró járművektől. Az egyik egy ZIM-GAZ 12-es, amelyet az ötvenes évek egyik rettegett személye, Péter Gábor is használt. Keserű Sándor és munkatársai a csipkésre rohadt-rozsdásodott autót megpróbálják eredeti formájára visszaépíteni – hónapok óta hegesztik, csiszolják a járművet, amely jó, ha fél éven belül elkészül. „A motorja eredeti, és háromnapi munka után beindult” – mondja büszkén a tulajdonos, aki hamarosan kilóra megkap egy a keletnémet rendőrség által használt Wartburgot.
A gyűjtés nem kevés kiadással jár, ám erre való a műanyagipar. És a szerencse, mert a gyűjtemény jelentős része kilóra vett vas. A 17 éve dolgozó gyűjtő tapasztalata, hogy „a veterán jármű vérrel locsol, és könnyen lángra lobban”. A tanknak például egy többmázsás része majdnem rászakadt. A rozsdás alkatrészek olykor összevágják a kezét, vagy éppen kigyulladnak az olajos elemek.
Büszkeségeit Keserű úr olykor kölcsönadja – saját magával együtt. Több magyar filmben is szerepelt. Sorstalanság, Hatodik napon, Front, Hakni – ezekben a Keserű-féle járművek aktív szerepet játszottak. Bánata, hogy a forgatásokra menet a rendőrök állandóan megbüntetik – a járműveken látható önkényuralmi jelképek miatt. Magyarázza, hogy mi miért van, de a végén úgyis fizetni kell.
l A váci gyűjtőhöz hasonló ember nagyon sok van az országban. „Bárki bármit gyűjthet, amihez hozzájut, és képes megvásárolni” – mondja Korsós László, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, aki szerint megbecsülhetetlen, hogy hány magángyűjtemény létezhet az országban. Több szervezet is foglalkozik a magángyűjtők összefogásával, és persze van olyan gyűjtő, aki egyik szervezetnek sem tagja.
