Népszabadság * Inotai Edit * 2006. október 6.
Merkel és ErdoganKép: REUTERS – Umit Bektas Angela Merkelnek nincs könynyű dolga. A tegnap kezdődött, kétnapos törökországi bemutatkozó látogatásától ugyanis mindenki mást várt.
Az ankarai kormány főként azt, hogy Berlin kötelezze el magát végre Törökország EU-tagsága mellett, mint ahogyan azt korábban Merkel elődje, Gerhard Schröder tette. „Németország mindig Törökország pártján állt” – hangoztatta Tayyip Erdogan török miniszterelnök, utalva a közelgő német EU-elnökségre is. A kancellár asszony azonban csak homályos ígéretekre volt hajlandó, elvégre Németországban éppen saját pártja, a CDU kardoskodik legerősebben a török EU-tagság ellen. A belépés helyett privilegizált partnerséget ajánlanának a törököknek, amely részvételt jelentene az összes uniós kereskedelmi, oktatási és kulturális együttműködésben, de kirekesztené őket a politikai és a gazdasági előnyökből.
Merkel most átmeneti kiutat talált a csapdahelyzetből – pártja ragaszkodna a világos állásfoglaláshoz a török tagság ügyében, de kancellárként ígéretet tett, hogy a már elkezdett csatlakozási tárgyalásokat nem torpedózza meg -: minden további előrelépést a ciprusi helyzet rendezéséhez kötne. Itt azonban megmerevedni látszanak az álláspontok: miközben Merkel (és az EU) azt szeretné elérni, hogy a kereskedelem liberalizációja jegyében a török kikötők és repülőterek megnyíljanak az EU-tagállam Ciprus kereskedői előtt is, Ankara azt szabja feltételül, hogy előbb szűnjön meg Ciprus török megszállás alatt álló részének elszigeteltsége.
Vannak ugyanakkor olyan területek, ahol példamutató az együttműködés: az Unifil-misszióban törökök és németek együtt próbálják garantálni a békét a Közel-Keleten – hozott pozitív példát Merkel. Egyéb nemzetközi konfliktusok kezelésében is lenne lehetőség az együttműködésre, s egy nyugati és egy muzulmán ország közös fellépése manapság már önmagában is jelzésértékű a nemzetközi politikában. A vallási témákra is érzékeny, evangélikus lelkész lányaként felnőtt Merkel részt vett a ramadan tipikus, napnyugta utáni vacsoráján, ma I. Bartolomeo ortodox keresztény pátriárkával is találkozik, végül pedig – a vallások és kultúrák békés egymás mellett élése jeleként – a zsidó, az örmény és a muzulmán vallási vezetőkkel konzultál Isztambulban.
A tárgyalások megkerülhetetlen témája a németországi török közösség, amely a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban ugyan hídszerepet játszhat, ám a társadalmi integráció terén rengeteg feladatot tartogat. A média ebben nem mindig nyújt segédkezet: az egyik legnagyobb török napilap, a Hürriyet például évek óta hecckampányt folytat a Berlinben élő, török származású ügyvédnő, Seyran Ates ellen. A családon belüli erőszakot és az archaikus családmodellt nyilvánosan kritizáló Ates életveszélyes fenyegetések miatt nemrég kétségbeesetten jelentette be viszszavonulását. Heves társadalmi felháborodás után végül egy nagy német ügyvédi iroda vette védelmébe (és alkalmazásba). A berlini Inforadio pedig épp tegnap számolt be egy Németországban is népszerű török adón futó arab tévésorozatról, amelynek egyik részében egy izraeli tábornok lányának új szemekre van szüksége, és a megfelelő kék szivárványhártyát egy elrabolt palesztin kislányból operálják ki. Berlinben felnőtt muzulmán gimnazisták kicsit túlzottnak, de alapjában véve hihetőnek minősítették a történetet, ám a német alkotmányvédelem máris vizsgálja, hogy a sorozat kimeríti-e az uszítás és az antiszemita propaganda vádját.
