A turisták elfogytak, helyüket az ENSZ békefenntartói vették át
Népszabadság * Molnár Andor * 2006. október 5.
Jönnek a békefenntartókKép: REUTERS – Ali Hashisho A most nyáron Izrael és a Hezbollah között lezajlott konfliktus több évvel vetette vissza Libanon fejlődését. Azelőtt úgy tűnt, hogy az 1990-ben véget ért tizenöt éves polgárháború sebei lassan kezdenek begyógyulni.
Bejrút újra a Közel-Kelet egyik legfontosabb bankközpontjává vált, a turizmus pedig kezdett fellendülni. A több mint egy hónapig tartó izraeli légitámadások elpusztították Libanon civil infrastruktúrájának nagy részét, és arra a szintre süllyesztették vissza, mint amelyen tizenhat évvel ezelőtt volt.
Mindez fokozottan igaz Libanon déli részére, melyet a bombázások leginkább sújtottak. Tyr városa, a régió központja addig vonzotta a turistákat és a befektetőket. Egyre több vendéglő és szálloda nyitotta meg kapuit. Ez azonban mára mind a múlté. A sokak által hatodik arab-izraeli háborúnak nevezett harcok után még a város Bejrút felőli megközelítése is nehézségeket támaszt. A modern, háromsávos autópályát az izraeli vadászgépek használhatatlanná tették. Ahhoz, hogy az ember a fővárosból Tyrbe eljusson, hatalmas kerülőket kell megtegyen a francia mandátum korában épült utakon, Dél-Libanon falvai között.
Tyrbe érkezve a városközpontban azonnal feltűnnek az ENSZ békefenntartóinak barakkjai. A kikötőben hatalmas óceánjáró horgonyoz, amely az Európai Unió által küldött alakulatokat szállította ide. Ezen kívül azonban a város arculata nem sokat változott ahhoz képest, amilyennek megismertem a háború előtt. A legnagyobb rombolás a környék falvait és a külvárosokat érte. A centrumban csupán pár házat ért találat.
A legnagyobb csapás a város gazdaságát érte. Az újonnan épült szállodák, éttermek üresen állnak. Tyr egyik leghíresebb vendéglőjében, a tengerparton épült Hyramban este hatkor csupán két asztal foglalt. Az étterem tulajdonosa szerint az előző években ilyenkor, ramadán hónapban, a muszlimok böjtje idején mindig telt ház volt, mivel sokan Bejrútból is lejártak, hogy itt üljék meg a böjt megtörését. Elmeséli, hogy régebben az ENSZ-katonák is a vendégei körébe tartoztak, akik szabadidejükben szívesen múlatták az időt a Hyramban. A most ideküldött békefenntartó kontingens tagjai, annak ellenére, hogy sokkal többen vannak, mint az UNFIL-I alakulatai, munkaidejükön kívül ritkán mutatkoznak a városban.
Az átlagember azonban a gazdasági nehézségek ellenére is reménykedve néz a jövőbe. Tyr lakosainak többsége a konfliktus kimenetelét győzelemként éli meg. A városban mindenhol a Hezbollah zászlóit lengeti a szél. A falakon plakátok és feliratok hirdetik az „isteni győzelmet”.
Az egyik vegyesbolt tulajdonosának, Maher Abdallahnak a házát teljesen lebombázták, mivel az egyik emeleten egy síita sejk is lakott. Ennek ellenére ő úgy vélekedik, hogy minden győzelemnek ára van. Szerinte, ha a Hezbollah nem lenne, Dél-Libanon lakói is úgy járnának, mint a palesztinok, mivel Izrael valódi szándéka az előrenyomulás a Litáni folyóig, és a vízben gazdag terület megszerzése. Maher elmondja, hogy az őt ért veszteségekért a Hezbollah kárpótolta. Tízezer dollárt vehetett át, melyből tud addig lakást bérelni, amíg a házát újra felépítik.
Az Izrael és a Hezbollah közötti tűzszünetet elérő 1701-es ENSZ-határozat alapján már több ezer békefenntartó érkezett Dél-Libanonba. A katonák jó része Tyrben és környékén állomásozik és ellenőrzi a fontosabb közlekedési csomópontokat, többek közt azért, hogy a Hezbollah ne jusson fegyver-utánpótláshoz. Többségüket nemigen lehet megközelíteni. Meglehetősen bizalmatlannak tűnnek még az európaiakkal szemben is. A helyi lakosok közül van, aki úgy véli, hogy a külföldi katonák igazából nem a tűzszünet megőrzése érdekében vannak itt, hanem céljuk az ország újbóli gyarmatosítása.
Tyr, 2006. október
