Népszabadság * Gréczy Zsolt * 2006. október 2.
Megváltásra várva Kép: Sopronyi Gyula Ahogy telt-múlt az idő, egyre szomorúbb liberálisok vitatták a választás nyomán kialakult helyzetet az SZDSZ Károly körúti sátrában. A vereség kifejezést először Pető Iván használta, körülbelül fél tízkor, amikor már látszott, hogy Budapestet leszámítva egyetlen megyei jogú városban sem maradhat a posztján a korábbi – olykor 16 éve kormányzó – polgármester. Búcsúzott posztjától Szekszárd, Veszprém és Békéscsaba első embere. A kisebb településeken – Budaörs, Kalocsa, Vásárosnamény – sikerült a pozíciókat megőrizni. Egy idő után már minden figyelem a főpolgármesteri választás eredményére és a Fővárosi Közgyűlés összetételére összpontosult.
Demszky Gábor győzelmét már-már megváltásként várták a szimpatizánsok. A legnagyobb csalódottságot, sőt felháborodást mégis Sólyom László beszéde váltotta ki. Az első reakciók a nyomdafestéket sem igen tűrték. A legtöbben úgy látták, hogy a köztársasági elnök valamilyen nem bizonyítható erkölcsi fölénye alapján próbál nyomást gyakorolni a Magyar Köztársaság parlamentjére Gyurcsány Ferenc elmozdítása érdekében. A liberálisok megütköztek azon, hogy Sólyom nem tett különbséget a tüntetők között, ezzel legitimnek fogadva el az árpádsávos zászlókat lengető, zsidózó szélsőjobboldaliak megmozdulásait is. Csupán abban értettek egyet az államfővel – mint azt Kuncze Gábor lapunknak elmondta -, hogy rendbe kell hozni az államháztartást. Az SZDSZ továbbra sem gondolkodik azon, hogy esetleg új miniszterelnöke legyen Magyarországnak, a párt teljes mellszélességgel kiáll Gyurcsány Ferenc és programja mellett, és információink szerint ezt várják el a szocialista frakciótól is.
Kuncze szerint a súlyos vereség után az SZDSZ legnagyobb feladata, hogy vidéken újra tudják-e építeni magukat. Ez a párt következő vezetésének lesz a feladata – fogalmazott, amivel az Index tudósítása szerint arra utalt, hogy az ő pártelnöksége már eldőlt, szavai szerint nem most, hanem már korábban.
