MEGYESI GUSZTÁV
A látható légió
Felszólalt még hét elején a Kossuth téren egy Csüllög nevű ember, és szavaiból az derült ki, hogy Gyurcsány talán nem is rossz ember, csak megszállta őt valami, feltehetően maga a patás ördög, akit most már folyamatos imával se lehet kiűzni belőle, ezért arra kér mindenkit, hogy mostantól kezdve tartson pár hetes böjtöt.
Mindezt pár méterre a Magosz-sátortól mondta, ahol egész nap gulyást főznek, mellesleg elmosatlan deszkán vágva hozzá a húst, hagymát. Tíz nappal a tévé elfoglalása után enyhe húgyszag telepedett rá a magyar forradalomra, s miközben a színpadon Waszlavik Gazember László és Pitti Katalin énekel áriát, tisztifőorvosok keringenek a tér körül, mert valamit tenni kellene a magyar forradalom epicentrumában, különben orosz tankok helyett tömeges hígfosás vet véget a dicsőséges szabadságharcnak.
Ezenközben aki épp nem a dolgát végzi a bokorban vagy a villamosmegállóban, az petíciót fogalmaz. Mikor e sorokat írom, úgy félóránként dug be valaki egy petíciót a magyar nép nevében a köztársasági elnök rezidenciájának súlyos tölgyfakapuja alatt, Sólyom, szegény, pedig azt hiszi, hogy egyetlen mondattal, mármint hogy a hatályos alkotmány nem ismeri az ideiglenes kormány és az alkotmányozó nemzetgyűlés fogalmakat, véglegesen és történelmileg is helyére tette a dolgokat. Nem tudja, hogy minden visszautasított petícióra újabb két petíció készül, és nincs megállás, ráadásul még a szeptember elején, a III. Béla Lovagrend által beadott petíciót se dolgozta fel, amelyben a Szent Korona azonnali Fehérvárra szállítását követelik, később megállapítandó járművel. Továbbá, most jelentette be bizonyos Herédi István, a Montreali Magyar Bizottság elnöke is, hogy hosszas vajúdás után már ő is készen áll a petícióírásra, amely hír nyomán órákra krach ütött be a világ legnagyobb tőzsdéin.
Ezt csak azért hozom szóba, mert normális újságok is gondolkodás nélkül hozzák címként, hogy már Los Angeles, New York, London, São Paulo stb. is Gyurcsány lemondását követeli, mármint az ottani magyarság. A kanadai magyar bizottság haderejét nem ismerem, de tavasszal például New Yorkban járva személyesen tapasztaltam, hogy az ottani forradalmi csoport leginkább Manhattan Second Avenue-jának nyugdíjasaiból áll, akik még mindig a Gömbös-szobor felrobbantásán szörnyülködnek. Sőt, hogy ha azt veszem, hogy az Antarktiszon is dolgozik egy Gonda nevű magyar, aki mielőtt lefúr kétezer méterre Pliocén korabeli emlékek után kutatva, alkotmányozó nemzetgyűlést követel, GPS-helyzetmeghatározón ellenőrizve, hogy végrehajtják-e, akkor elmondható, hogy már egész kontinensek is forradalmi lázban égnek, s a Föld összes magyarjának egyetlen vágya, hogy egyszer elzarándokolhasson a Kossuth térre a Felelősök falához, és ott elmormolhassa ötven zsidó politikus nevét.
Ámen. Tulajdonképpen csak annyit akartam jelezni, hogy élelmes filmrendezők simán és nulla költségvetéssel leforgathatnák a Kossuth téren Rejtő Jenő Láthatatlan légióját Podvanecz marsallal, Wilkie úrral, Polchon főhadnaggyal, már ha Rejtő alakjai nem volnának kismiskák a 2006-os magyar forradalom figuráihoz képest.
Megjegyzem, a forradalmárokénál nem sokkal jobb egynémely magyar értelmiségi világokossága sem, amivel azt állítja, hogy a Kossuth téren nem más, mint a kapitalizmus világválsága nyilvánul meg. És akkor mi van? Némi plagizálással szólva azt kérdezném, hogy amíg nem tetszenek megcsinálni a proletárforradalmat, de nem ilyen kicsit, hanem mindjárt világméretűt, egyszerre és mindenütt, addig mi lesz, mit fog zabálni a magyar, ha a Magosz gulyáslevese elfogyott, vagy szimplán bebuggyant? Mi lesz addig egy olyan országban, ahol a PSZÁF adatai szerint hat éve még 1204 milliárd forint volt a háztartási hitelek összege, ma pedig 3574 milliárd, ahol a háztartások adóssága a jövedelem 42 százalékát teszi ki, és karácsony előtt mint a cukrot viszik az emberek a plazmatévét; ne mondja senki, hogy itt nem volt minden szinten gondolkodás nélküli túlköltekezés.
Továbbá Brüsszel nem Moszkva, példának okáért nincsenek tankjai, s nem elfoglalta az országot, hanem a Magyar Köztársaság kötött vele szerződést, mellesleg népszavazással megerősítve. Igaz, ha a szerződést nem tartja be, akkor se történik semmi, legföljebb 8600 milliárd forint nem érkezik be az országba, lesz helyette 15-20 százalékos infláció, tényleges tönkremenés, viszont marad a hálapénz, az ingyenes oktatás etc., minden, ami oly szép és igazságos volt ebben az országban. Hacsak nem az Orbán-program a megoldás, az azonnali és drasztikus adó- és járulékcsökkentéssel, aminek közgazdasági komolysága kábé annyi, mint Áder János szóbeli petíciója a belpolitikai válság megoldására, már tudniillik, hogy nagyon szépen kéri Gyurcsány Ferencet, hogy ne kövessen el önmaga ellen merényletet, ne robbantsa fel magát, mert az nyilvánvaló provokáció lenne a Fidesz ellen…
Amúgy pedig második hete folyik ez a cirkusz, s a tüntetések okaként már minden szóba került, csak éppen a szocik nem: hogy Gyurcsány balatonőszödi beszéde sohasem született volna meg, ha a szocialista frakció nem ennyire tunya, mozgás- és gondolkodásképtelen, illetve agresszív, az otthoni szemétdombján kukorékoló, csak a saját kis üzleteit néző érdekemberből áll, akiknek már a láttán is kiveri az embert a hideg egészen Puch pénztárnokig; ide vezetett a mérhetetlen balfaszságuk.
Mondom ezt azért, mert most már a tüntetésektől függetlenül nagyon unom, hogy állandóan visszaélnek azzal, hogy az embernek rajtuk kívül csak rosszabb választása lehet, ezért minden parlamenti választás második fordulójában kénytelen bekapni egy felest, hogy rájuk bírjon szavazni. Megjegyzem, az SZDSZ-nél is ez a helyzet, mert nincs olyan, hogy az MTV felgyújtása meg autók borogatása zavaros Strabag-pénzeket kompenzál, sőt, feledtet, s hogy ezzel nem kellene elszámolni sürgősen a közvélemény előtt. Miképpen Demszky Gábor is, ha ezen a hétvégén újraválasztja majd megint Budapest többsége, akkor abból ne a feltétlen bizalmat, az eddig végzett jó munka igazolását olvassa ki.
Hanem hogy ha ez az immáron látható légió nyer teret, akkor lészen csak igazán böjt, de akkora, hogy még Csüllög szónok is igen elcsodálkozna.
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 39. szám
