Tavaly Fekete Zsuzsanna üvegművész üvegbeton építőeleme nyerte el a 26. alkalommal kiírt Magyar Formatervezési Díjat, termék kategóriában. A fiatal üvegművész rég elfeledett technológiát élesztett fel, az üveget és a betont összeházasítva új típusú üvegbetont hozott létre. Betonba ágyazott üveget, amely közvetíti hozzánk a fényt. Szobrokat, amelyben örökkévalóságot és múlandóságot idéz a két anyag.
Egy éve zölden csillogó, áttetsztő kapu áll a Millenáris Park két tava között. A felnőttek megnézegetik, a gyerekek imádják. Ki-be futkosnak rajta, mivelhogy zárja nincs, s élvezik, hogy a falon keresztül is látják társaik izgő-mozgó sziluettjét. Akad egy anya, aki rendszeresen itt, a zöld szűrt fényben altatja sétára vitt kicsinyét. Vajon tudja-e, hogy ez a különös építmény nemzetközi szabadalmi bejelentéssel védett technológiával készült, anyaga üvegbeton, alkotója pedig a „férfias” műhöz képest törékeny és sudár fiatal nő, Fekete Zsuzsanna üvegművész?
Az egy éve bemutatott üvegbeton installáció Zsuzsanna és park látogatóinak szerencséjére itt ragadt a két tó között, s egyelőre nincs szó róla, hogy máshová kellene vinni. Az üvegművésszel egy tóparti padon beszélgettünk, egyre csak azt firtatva, mi közve van egy fiatal nőnek a durva betonhoz. Zsuzsanna válasza már-már lírai. „Üveg és beton…Szokatlannak tűnő anyagtársítás, összeszerkesztve mégis különös egységet alkot, az üvegbetont. 1991-ben ausztriai tanulmányutamon leltem erre a mára már feledésbe merült technológiára, amely azonnal az érdeklődésem központjába került. Innovatív kísérleteim nyomán egészen új karaktert nyertek az üvegbeton szerkezetek. A megkövülő anyagba zárt hol vaskos, hol vékony, élére állított síküvegek révén érdekes dimenziók tárultak elém. A víztiszta üvegek optikai játékai és a tükröződő homokfúvott motívumok érzékeltetik az egyre mélyülő teret.”
Fekete Zsuzsanna amikor elkezdett az Iparművészeti Egyetemen az üvegbetonnal foglalkozni, senki sem hitte – még tanárai sem – hogy mennyi lehetőség van ebben a technológiában. A lányt viszont nem lehetett eltántorítani „szívszerelmétől”, mert lenyűgözte a két anyagban rejlő kombinációs lehetőség. Az üveg fényátszeresztő tulajdonságát, a síküveg rendkíkvüli teherbírását kihasználva megkezdte egészen új karakterű üvegbeton szerekezetek kialakítását. Zsuzsanna óva int, ne higgyük valamiféle feltalálónak, Gustave Joachim francia művész már 100 éve kísérletezett üvegbeton létrehozásával, amikor üvegeket vasbetonba ágyazott. A múlt században számos épület készült az üvegbeton alkalmazásával, ám hazánkban nem vált ismertté ez a technológia, amely most mintha nálunk is éledezne Csipkerózsika-álmából. Néhány évtizede – az ólmozott üveghez hasonlóan – betonkerettel öntötték körbe a különböző alakzatú színes üvegelemeket. Mára elsősorban nem a techológia, hanem a mű vízuális megjelenése változott meg.
A két anyag „házassága” Zsuzsanna szerint azért haronónikus, mert az üveg és beton hőtágulási együtthatója közel azonos. A fénytől életre kelő üvegbeton-téglák más építőelemeket is helyettesíthetnek. Szemet gyönyörködtető látványt nyújthat például egy lakásban az az üvegbeton fal rész, amelyen át üvegcsöveken vagy különböző mintázatokon keresztül árad be a kinti fény. Lenyűgöző Fekete Zsuzsa első, 1998-ban készült köztéri munkája, amely a kalocsai katolikus gimnázium aulájának falát dísziti: beton keresztbe ágyazott üveg Krisztus testén keresztül süt be a nap. Szobrain, melyekből tavaly nyílt kiállítás, már színes üveg, gránit vagy márványőrleménnyel gazdagodott a szürke betonfelület.
Fekete Zsuzsanna kétszer egyforma dolgot nem csinál, minden megoldása egyedi. Amikor még szülésznő, később pedig teológus szeretett volna lenni, nem hitte, hogy ennyire fontos lesz számára ez a két anyag. És csakis együtt a kettő. „Az üveget önmagában nem szeretem” – mondja üvegművész létére. – „Ám ahogy a beton az üveggel találkozik, az elvarázsol. Örökkévalóság és múlandóság feszült elentéte rejtőzik a megkövült anyag és az üveg kettősségében. A nemes beton védelmezi törékeny üvegeim életét, mint sziklába rejtett kincseket.” Zsuzsanna természetesen tud üveget fújni, csiszolni, ebben azonban alig lel örömet. „Újra, meg újra végiggondolom a technológiát, s próbálok valami mást, többet alkotni. Egy tanárom mondta : kérdezzünk az anyagtól és az anyag válaszol. Nekem mindig megmondja, mit tegyek vele és akkor jönnek létre az új alkotások.”
Horváth Ildikó
Fotó: Demecs Zsolt
Horváth Ildikó
Keretes cikkek
Egy kisfiú a pokolban
Chava Pressburger szerkesztésében a napokban jelent meg a Bátyám naplója című könyv, amely egy 16 éves cseh kisfiú megrázó naplójegyzetit tartalmazza a vészkorszak idejéből. Peter Ginz 1928-ban született Prágában. Az apai ágon zsidó származású cseh kisfiút a nácik előbb a theresienstadti koncentrációs táborba hurcolták, majd tizenhat éves korában Auschwitzba. Peter deportálása előtt két éven át, 1941-42-ben részletesen rögzítette a megszállt Prágában zajló élete eseményeit. Naplójának dokumentumértéke kétségtelenül vetekszik Anne Frank írásáéval, irodalmi párhuzamként pedig gyakran a hasonló korú narrátor által elbeszélt Sorstalanság című regényt említik. Bejegyzéseinek köszönhetően az utókor páratlanul érdekes bepillantást nyerhet a prágai zsidók mindennapi életének eseményeibe, és abba, milyen hatást gyakorolt mindez a történteket nem ritkán humorral rögzítő gyermekre. Peter kivételes képességű kisfiú volt: már az iskolában lapot szerkesztett, nyelveket tanult, kisgyerekkora óta rajzolt és festett. Mindennél erősebb szenvedélye volt az írás, regényeket és novellákat írt. Életben maradt theresienstadti társainak elbeszéléséből egy bimbózó zseni képe bontakozik ki. A táborba kerülve hamar kitűnt társai közül. Nagyszerű rajzkészségének köszönhetően kivételezettként hozzáfért a raboktól elkobzott könyvekből kialakított könyvtárhoz, ahol szinte mindent elolvasott, térképeket rajzolt, angolt tanult, és saját szerkesztésű cseh-eszperantó szótárán dolgozott. Mindezek mellett ő az egyik „szellemi atyja” a tábor kézzel írott, titkos rabújságjának, a történészek által igen sokra tartott Vedemnek, melyet a barakkjában megismert fiúkkal hozott létre. Petert nem sokkal két évvel fiatalabb húga Theresienstadtba érkezése után Auschwitzba szállították át, ahol azonnal gázkamrába küldték. Mindössze tizenhat évet élt. Naplóját most a magyar olvasók is kezükbe vehetik.
