Chava Pressburger szerkesztésében a napokban jelent meg a Bátyám naplója című könyv, amely egy 16 éves cseh kisfiú megrázó naplójegyzetit tartalmazza a vészkorszak idejéből. Peter Ginz 1928-ban született Prágában. Az apai ágon zsidó származású cseh kisfiút a nácik előbb a theresienstadti koncentrációs táborba hurcolták, majd tizenhat éves korában Auschwitzba. Peter deportálása előtt két éven át, 1941-42-ben részletesen rögzítette a megszállt Prágában zajló élete eseményeit. Naplójának dokumentumértéke kétségtelenül vetekszik Anne Frank írásáéval, irodalmi párhuzamként pedig gyakran a hasonló korú narrátor által elbeszélt Sorstalanság című regényt említik. Bejegyzéseinek köszönhetően az utókor páratlanul érdekes bepillantást nyerhet a prágai zsidók mindennapi életének eseményeibe, és abba, milyen hatást gyakorolt mindez a történteket nem ritkán humorral rögzítő gyermekre. Peter kivételes képességű kisfiú volt: már az iskolában lapot szerkesztett, nyelveket tanult, kisgyerekkora óta rajzolt és festett. Mindennél erősebb szenvedélye volt az írás, regényeket és novellákat írt. Életben maradt theresienstadti társainak elbeszéléséből egy bimbózó zseni képe bontakozik ki. A táborba kerülve hamar kitűnt társai közül. Nagyszerű rajzkészségének köszönhetően kivételezettként hozzáfért a raboktól elkobzott könyvekből kialakított könyvtárhoz, ahol szinte mindent elolvasott, térképeket rajzolt, angolt tanult, és saját szerkesztésű cseh-eszperantó szótárán dolgozott. Mindezek mellett ő az egyik „szellemi atyja” a tábor kézzel írott, titkos rabújságjának, a történészek által igen sokra tartott Vedemnek, melyet a barakkjában megismert fiúkkal hozott létre. Petert nem sokkal két évvel fiatalabb húga Theresienstadtba érkezése után Auschwitzba szállították át, ahol azonnal gázkamrába küldték. Mindössze tizenhat évet élt. Naplóját most a magyar olvasók is kezükbe vehetik.
Népszava-információ
