Háttér 2006-09-29 22:38
Az új terroristacélpont: Franciaország
Az al-Keida második számú vezetője felszólította az algériai Ima és Harc Szalafista Csoportot, hogy büntesse meg Franciaországot
Franciaország is felkerült az al-Keida célpontjainak listájára, noha ott él a legnagyobb európai muszlim kisebbség. Ajman az-Zavahiri a szalafista mozgalmat szólította fel, hogy kezdje meg Párizs ellen a „háborút” – és a francia kormány komolyan veszi a fenyegetést.
Az al-Keida második számú vezetője felszólította az algériai Ima és Harc Szalafista Csoportot, hogy büntesse meg Franciaországot – írta a minap a Le Figaro című francia napilap egy biztonsági szakemberre hivatkozva, aki Ajman az-Zavahiri szeptember 11-i videoüzenetének tüzetes vizsgálatakor fedezett fel korábban figyelmen kívül hagyott apró részleteket.
A francia kormány látszólag nagyon komolyan veszi a fenyegetéseket. Dominique de Villepin miniszterelnök azt mondta, hogy országa felkészült a lehetséges terrortámadásokra. „Ellenőriztem a helyzettel kapcsolatban minden információt, és ezek igazolják félelmeinket.
Éberebbnek és elővigyázatosabbnak kell lennünk, mint a korábbi években” – mondta a kormányfő. Nem enyhíthetik tehát a már bevezetett biztonsági megszorításokat, mert tényleges veszély fenyegeti az országot.
A terrortámadásoktól való félelem eddig nem volt jellemző Párizsra. A legtöbb francia abba a hitbe ringatta magát, hogy a kormány az iraki háború ellenzése miatt nem vívja ki az iszlám fundamentalisták haragját. Szakemberek szerint a francia iskolákban két éve érvénybe lépett fejkendőtilalom, az egykori észak-afrikai gyarmatok titkosszolgálataihoz fűződő kapcsolatok, valamint Franciaország részvétele az afganisztáni NATO-hadműveletekben egyaránt közrejátszott annak a képnek a kialakulásában, hogy a franciák is csatlakoztak az újkori „keresztes háborúkhoz”.
A muszlimok „gallizálása”
Az EU-tagállamok közül Franciaországban a legmagasabb a muszlim kisebbség aránya, egyes becslések szerint akár hatmillióan is élhetnek az országban, így a lakosságnak mintegy tíz százalékát adják. A nem kifejezetten hitbuzgóságukról ismert franciák között az iszlám a második legelterjedtebb vallás a római katolikus után.
A franciaországi muszlimok legnépesebb képviselői – azonos arányban – algériai és marokkói származásúak, őket követik fele akkora számban a Tunéziából érkező bevándorlók.
Valamivel kisebb a török és kurd vendégmunkások, valamint a leszármazottaik csoportja. A franciák csak ritkán tesznek különbséget a népcsoportok között: a muszlimokat általában vallásukra hivatkozva egyszerűen csak „araboknak” nevezik. Mecseteket szinte csak a fővárosban találni, de számos imahely van barakkokban, udvarokban vagy pincékben. A szabad vallásgyakorláshoz szükséges feltételeket általában arab országokból finanszírozzák, így Algéria fizette a párizsi mecset építését, és javarészt Marokkó támogatja az iszlám felekezet működését. Az országban tevékenykedő több mint 1200 imám háromnegyede külföldi állampolgár, egyharmaduk nem is beszél franciául. Az állam úgy szeretné muszlim lakosait ellenőrzése alatt tartani, hogy különböző módokon „gallizálja” őket. Ennek része a 2004 szeptemberében az iskolákban bevezetett fejkendőtilalom.
Egy élet a küszöbön
A Franciaországban élő kisebbségek életszínvonala is jócskán alulmúlja az őslakosokét és az európai bevándorlókét, a városokban érzékelhető a faji elkülönülés; az Afrikából és Ázsiából érkezettek és leszármazottaik gettókban élnek, a munkanélküliség, a szegénység és a bűnözés aránya jóval magasabb náluk, mint a lakosság más rétegeiben.
De nem csak a bűnözők között magas a muszlim fiatalok aránya.
A fanatikus iszlamista szónokok is elsősorban őket próbálják rávenni arra, hogy csatlakozzanak a „szent háborúhoz”; becslések szerint több száz francia állampolgárságú fiatalember harcol Irakban Allah dicsőségéért a nyugati világ ellen. Feltételezések szerint több tucat muszlim jutott el korániskolákon – medresszéken – keresztül Afganisztánba, ahol a tálibok terroristakiképzésein vehetett részt, többen pedig a csecsenföldi harcokból is kivették a részüket.
A meghiúsított tanévkezdés
Az idén szeptemberre tervezték egy iszlám elitgimnázium elindítását Lyonban, a tervek szerint idővel hat-hétszáz diák járhatott volna oda, de alig néhány nappal az iskolakezdés előtt a régióért felelős lyoni rektor – az oktatási minisztérium tudta nélkül – megtiltotta az intézet megnyitását. Saját bevallása szerint biztonsági okok késztették erre.
Iszlám elemi iskolából rengeteget találunk az országban, de gimnáziumot eddig mindössze egyet nyitottak meg: 2003-ban Lille-ben. Ezt az intézményt a helyi mecset irányítja, és alig száz tanulója van. A fejkendőtörvények bevezetése után sokan arra számítottak, hogy számos új muszlim tanítási intézmény nyitja meg a kapuit, és az irántuk való érdeklődés is sokszorosára fog nőni, látszólag azonban alig voltak olyan szülők, akik annyira fontosnak tartották gyermekeik vallási szabadságát, hogy kiíratták őket a francia állami iskolából.
A lyoni iszlám iskolának, amelyet Al Kindi iraki filozófusról neveztek el, már a tervezési időszakban is sok nehézséggel kellett szembenéznie. Az intézmény megépítéséhez szükséges hétszázezer eurót a mecsetekben és más vallásközösségekben szedték össze a hívek, de a hatóságok többször is leállíttatták az építkezést olyan indokokra hivatkozva, mint hogy túl kevés vécé van az épületben. Egy időben szünetelt is az építkezés, és azt tervezték, hogy a mecset pincéjében oktatják inkább a diákokat.
Az év elején újra megkezdődhettek a munkálatok, és végül megépült a kétszáz gimnazistát és két tucat tanárt foglalkoztató iskola. A hatóságok mindent rendben találtak az iskola körül, még a helyi polgármester is áldását adta, de a nyilvánosság háborogni kezdett. Augusztus végén megvonták az iskolától a működési engedélyét.
A muszlim lakosságot felháborította az eset. „A zsidóknak és a katolikusoknak vannak saját magániskoláik. Nekünk miért nincs hozzá jogunk?” – értetlenkedett egy szülő, akinek gyermekét több mint ötszáz jelentkező közül választották be az iskola tanulói közé.
Jobb, ha szem előtt vannak
A francia titkosszolgálatok nemrég nyilvánosságra hozott jelentése szerint több francia városban is tervezik muszlim iskolák létesítését.
A francia politikusok támogatnák a létesítmények megnyitását, de ők maguk sem tudják, hogyan tudnák felügyelni a tananyagot, és mit lépnének, ha az iskolák állami támogatásért folyamodnának.
A hatóságok szerint az iszlám magániskolák nem jelentenek különösebben nagy veszélyt a társadalmakra. Hátráltatják ugyan a bevándorlók integrációját, mivel a lakosság többi részétől elzárva nevelik őket, de mégiscsak biztonságosabbak, mint az ország területén szép számmal működő titkos iskolák. Főként török fundamentalisták működtetnek Franciaországban illegális korániskolákat, ezek óvodástól gimnazista korúig fogadnak be gyermekeket.
Ezeket a létesítményeket több mint ötvenezren látogatják állami iskolákban folytatott tanulmányaik mellett vagy helyett. Azt csak sejteni lehet, hogy pontosan hol találhatók és milyen tanításokat adnak tovább.
B. Simon Krisztián
