Hitler keresztes háborúként hirdette meg a Szovjetunió elleni háborút. Külön rendeletek és speciális alakulatok biztosították azt, hogy az ideológiai és faji hadviselés következetesen, hideg és kiszámítható módon folyjon. Négy különleges alakulat (Einsatzgruppen) haladt a német hadsereg nyomában. Egyetlen céljuk volt, lehetőleg az összes zsidót meggyilkolni. Működésük során másfél millióval végeztek is. A Kijev melletti Babi Jarnál történt meg az egyik legnagyobb akciójuk. Most 65 éve.
Sokkoló kép a mészárlásrólA náci Németország nem csupán politikai vagy gazdasági, hanem elsősorban ideológiai és faji alapon viselt hadat. Céljuk a német nép számára szükséges élettér megszerzése volt. Ezt Hitler és munkatársai elsősorban a keleten, Lengyelország és a Szovjetunió európai területein képzelték el. A németek betelepítéséhez azonban szükség volt az elfoglalt részek megtisztításához. Ez kitelepítést (oroszok, ukránok és más népek számára), de elsősorban gyilkosságot (elsősorban zsidók, de romák is) jelentett.
1941-re több millió európai zsidó élt a nácik által uralt vagy befolyásolt terülteken.
Megbélyegezve, gettókba vagy elkülönített negyedekbe szorítva, jogaiktól és vagyonuk jelentős részétől már megfosztva. A Barbarossa terv kidolgozásával párhuzamosan Himmler és Heydrich kidolgozták a keleti területek megtisztításának módszerét. Létrehoztak négy Einsatzgruppe-t, amelyeknek azt a szerepet szánták, hogy módszeresen legyilkolja a területeken élő zsidó lakosokat. Két rendelkezés is született. Az egyik felhatalmazta a parancsnokokat, hogy partizántevékenység esetén kollektív büntetéssel sújtsák a helyi lakosokat. A másik, pedig a szovjet államnak dolgozó funkcionáriusok meggyilkolására szólított fel. Egy teljesen államosított országban ez nagyon széles körben érintette a lakosságot.
Az egyik egység (A) a balti államokban, a másik (B) Belorussziában, a harmadik (C) Ukrajna északi és középső részén, a negyedik (D) pedig Dél-Ukrajnában, Besszarábiában és a Krím félszigeten működött. Az Eisatzgruppen-ek legénysége az SD, az SS tagjaiból, de bizonyos esetekben tartalékos rendőrökből álltak. Majd minden esetben számítottak a helyi lakosság aktív részvételére és támogatására. Nem kellett csalódniuk. Az egységek parancsnokai közül három doktori címmel és tudományos fokozattal is rendelkezett. Nem mondhatjuk tehát, hogy a későbbikben leírtakat primitív emberek szervezték és irányították.
Az Einsatzgruppen-ek tulajdonképpen mozgó gyilkoló egységek voltak, amelyeknek a front közvetlen hátországában öldökölték – elsősorban – a helyi zsidó lakosságot. Ennek célja az volt, hogy megakadályozzák a menekülést és az elrejtőzést, vagy felszívódást a helyi lakosok között.
Szeptember 19-én a Wermacht elfoglalta Kijevet. A településnek a háború kitörését megelőzően 175 ezer zsidó lakosa volt. Ezek egy része elmenekült, még a nácik megérkezése előtt. A város bevételét követő napokban megérkezett az Einsatzgruppe C egyik csoportja. Szeptember 28.-án hirdetményeken szólították fel a városban maradt zsidókat, hogy: „Minden Kijevben élő zsidó köteles megjelenni 1941. szeptember 29.-én, hétfőn, reggel 8 órakor a Melnyikovszki és Dokturov utca sarkán (a temetőhöz közel). Hozzák magukkal dokumentumaikat, készpénzüket és értékeiket. A lehető legjobb ruháikban jelenjenek meg. Azokat a zsidókat, akik nem engedelmeskednek a felhívásnak, agyonlövik, bárhol is találjanak rájuk. Azokat a civileket, akik a kitelepített zsidók lakásaiba behatolnak és az ott talált értékeket eltulajdonítják, szintén agyonlövik.”
Több tízezer zsidó gyűlt össze másnap a kijelölt helyen. Egymás után szállították fel őket a teherautókra és szállították őket a város közelében lévő Babi Jarba. Itt az őrök (ukránok és németek együtt) gyűrűjében le kellett vetkőzniük, majd kisebb csoportokban az előre kiásott gödör szélére kísérték őket. Az áldozatokat szembe állították a gödrökkel (ahol láthatták az előttük legéppuskázottak testeit, amelyek között a sebesültek még mozogtak). Végül hátulról lelőtték őket. Két nap alatt 33.771 zsidóval végeztek a gyilkosok. Mindez a helyi lakosság szeme előtt és üdvrivalgásával kísérve történt.
A különleges gyilkoló egységek az egész németek által megszállt Szovjetunió területén alapos munkát végeztek. Hátrom év alatt másfél millió zsidót és több százezer romát és szlávot gyilkoltak meg. 1941-es tevékenységük hívta életre a németországi euthanázia programot éppen befejező nácikat, hogy „humánusabb” megoldást (már mint a gyilkosok szemszögéből) dolgozzanak ki a népirtásra. Ezért az euthanázia központokból áttelepítették a gázosító eszközöket a haláltáborokba. Ez azonban már ugyanannak a történetnek egy másik része.
Szeptember utolsó napjaiban azonban a Babi Jarnál elkövetett tömeggyilkosság 65. évfordulójára emlékezünk. Arra az eseményre, amely megihlette Jevgenyij Jevtusenko költőt, vagy éppen Dimitrij Szosztakovicsot a 13. szimfóniájának megírására. És emlékezünk azokra az ártatlanokra, akiknek egy őrült faji elmélet miatt kellett meghalniuk.
