Népszabadság * Sárközy Júlia * 2006. szeptember 28.
– Ma ugyanazt gondolom a magyar „56-ról, mint az elmúlt ötven év alatt mindvégig: azt, hogy népfelkelés volt, és a hidegháború öszszes későbbi eseményét befolyásolta.
Amatőr történészként számomra a legérdekesebb az, ami a forradalom után történt, hiszen a kádári politikának és a nemzetközi közvéleménynek is szembesülnie kellett azzal a töréssel, amit „56 a szovjetrendszerben okozott. A magyar forradalom olyan sebet ejtett a Szovjetunió vezette szocialista rendszeren, amelyet nem lehetett többé bevarrni – fogalmazott Budapestre készülve az „56-os események diplomáciai hátteréről rendezendő konferencia egyik történész résztvevője.
Sergio Romano, Olaszország egykori NATO-, majd moszkvai nagykövete, jelenleg a legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera szemleírója az ötvenes években bécsi tudósítóként, majd innsbrucki konzulként találkozott a magyar emigrációval. Mint mondta, a forradalom kitörésének napjaiban katonai szolgálatát töltötte. A forradalom az olasz fegyveres erőknél is aggodalmat keltett. – Heteken át megvonták a kimenőt, a laktanyában várakoztunk teljes készültségben – emlékezik vissza Romano, aki nem felejti azt sem, mekkora szimpátiával fogadták az Itáliába érkező több mint háromezer magyar menekültet.
– Az olaszok hagyományosan kedvelték a magyarokat, s noha az Olasz Kommunista Párt akkoriban a moszkvai vonalat támogatta, s elkerülhetetlennek vélte a szovjetek magyarországi fegyveres beavatkozását, ez mit sem változtatott Itália befogadó készségén. Más kérdés, hogy komoly vita volt olasz értelmiségi körökben a magyar forradalomról, sokan voltak, akik a budapesti felkelésben az amerikaiak kezét látták, valamiféle washingtoni összeesküvést véltek benne felfedezni.
– A mostani konferencián viszont szigorú leszek, és a puszta tényeket nézem: a tudományban nem sok helye van az érzelemnek – mondja Romano. – Borzasztóan nehéz a történelmi tárgyilagosság a túlélők mai napig izzó emlékei közepette, akik persze nem tudják elfojtani érzelmeiket. Így van ez a XX. század összes nagy tragédiája esetében. Gondoljunk a holokausztra, az örmények lemészárlására vagy a Tito idején Dalmáciából elüldözött 350 ezer olaszra. Az érzelem azonban félrevisz. A történelmet nem lehet emóciókra építeni. Az a baj, hogy ma túl sok a politika és kevés a történelem” – hangsúlyozta Romano, aki számít arra, hogy a budapesti konferencia után tucatszám kapja majd az olvasói leveleket, azzal az örökzöld kérdéssel, hogy miért nem segített az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország „56-ban a magyarokon.
– Nem tudom, hogyan fogom ismét elmagyarázni, hogy ötven évvel ezelőtt a legkisebb esély sem kínálkozott erre. A szovjeteknek Magyarország elveszíthetetlen volt.
