Mivel lassan kezdenek elülni XVI. Benedek pápa az iszlámmal kapcsolatos, vitatott kijelentései, amiért muzulmán vallási fanatikusok halállal is megfenyegették a katolikus egyházfőt, érdemes levonni az elmúlt hetek tanulságait. Felmerül a kérdés, a német származású egyházfő a vallási konfliktusok előidézőjeként vonul majd be a történelembe? Elvégre ne feledjük, egyesek például néhány hónapja XVI. Benedek morális válságáról beszéltek, amikor Auschwitzban tett látogatása alkalmával nem tett említést az antiszemitizmusról.
Az elmúlt hetek történéseit a pápa éppenhogy a saját javára fordíthatja olyannyira, hogy XVI. Benedek akár az egyházak megbékélésének katalizátorává válhat. Hétfőn, amikor a muzulmán országok Vatikánba akkreditált diplomatáit fogadta Castel Gandolfo-i rezidenciáján, az iszlám államok képviselői egyöntetű elégedettséggel nyugtázták: a katolikus egyházfő valóban az egyházak közötti párbeszéd embere, szó sincs arról, hogy feszültséget kívánna gerjeszteni a vallások között.
Kétségtelen tény, regensburgi kijelentései nem voltak a legdiplomatikusabbak. Az értelem és Isten összefüggéseiről tartott elmélkedésében egy középkori bizánci császárt idézett, aki azt mondta, hogy Mohamed próféta tanításai „rossz és embertelen” dolgokat hoztak a világnak. Tanácsadói is állítólag arra akarták rávenni, hagyja ki e passzust, mert abból csak baj lehet. Ő azonban nem tette. Miért? Ennek megértéséhez ismerni kell személyiségét, illetve munkamódszerét.
A hetvenes években doktorandusz hallgatókat oktatott Regensburgban. Az órákon valósággal provokálta diákjait, hogy minél parázsabb vita alakuljon ki. Egykori tanulói oktatói tevékenységéből elsősorban azt emelték ki, hogy keze alatt döbbentek rá arra, miként kell az igazságot keresni skolasztikus szigorúsággal. A vitában el kell ismerni a másik jogát a hozzászóláshoz, mindenkinek őszintén kell kifejtenie a véleményét nem törődvén azzal, hogy véleményükkel nem ért egyet a közvélemény nagyobbik része, s természetesen olyan érveket kell felhozni, amelyekkel a másik meggyőzhetővé válik.
XVI. Benedek tudta, hogy komoly vitát gerjeszt vitatott mondataival, de a muzulmán szélsőségesek elképesztő fanatizmusával talán nem számolt. Nem gondolt arra, hogy az iszlám fanatikusok sajnos csak egy igazságot ismernek: az erőszakét, amelyet vallási meggyőződésük köntösébe öltöztetnek. Nem ismerik a párbeszéd fogalmát. Csak agresszióval „érvelnek”.
Rónay Tamás
