A Magyar Nemzet Képeslap című vasárnapi kiadása kiakadásra mindig ad elég okot. Ha ezt előre tudjuk, akkor felkészülhetünk, és nyugalmunk megmarad. Az új szám sok képet közöl a közelmúlt neohungarista ihletésű akcióiról, a verbális és fizikai terror napjairól. Természetesen a Képeslap jóval pozitívabban mutatja be ezeket az eseményeket.
„Szabadságszerető fiatalok jogos lázadása”Az egyik képaláírás Petri György versét idézi: „…Megyünk az Agyrém térre tüntetni…”. A képen egy álarcos alak az ún. tüntetők közül, az éjszakai összecsapások idejéből. A szándék egyértelmű: a régi demokratikus ellenzék diktatúra ellenes tüntetéseit rokonítani a mostani szoborpark-ellenes ellenállással és rombolással. Abban teljesen biztos vagyok, hogy a két mozgalom nagyon távol áll egymástól. Nagyon etikátlan Petri hírnevét, az elhunyt költő vitán felüli politikai érdemeit fedezékül használni. Petri György nevében is kikérem ezt magamnak! Szabad választáson alakult kormányt soha illegitimnek nem nevezett volna a huszadik század második felének talán legnagyobb magyar költője. Különösen nem azonosult volna az orbánista uszítás üzeneteivel és az égő autókkal. Nem lehet kisajátítani újhungarista lapoknak Petri emlékét és máig elevenen elő szellemiségét. Egy diktatúra ellen tüntetni és egy demokráciában kövekkel dobálni a rendőröket: ez távolról sem ugyanaz.
A képek mellett többnyire régi-híres alternatív zenekarok szövegei vannak (URH, Európa Kiadó). Ezek utcát rázó fiatal magyarokról, a Blaha kemény világáról, könnygázról, remegő Budapestről szólnak. A képeken bakancsok alá alázott szenvedő testek láthatóak. A szöveggel együtt nézve az a benyomás alakul ki, hogy itt szabadságszerető fiatalok jogos lázadását látjuk. A legtöbb képtől az éjszakai garázdálkodásról szól, nem a békés tüntetésről. Eddig ez a szokásos Magyar Nemzet.
Valójában az utolsó két oldal az igazi agyrém, de nem a Petri-féle versből. A képeken többféle utcai terrorista látható: az egyik egy hatalmas betonvégű vasrudat visz a vállán, a másik egy álarcos kalapáccsal a kezében, a harmadik épp bevásárlókocsit dob egy épületre. A vasrudas pólóján felirat: anarchia. A fotók közepén kiemelve egy Merle idézet: „Ez csak a kezdet, folytatjuk a harcot!” Ez egyértelmű kiállás a rombolás és az erőszak mellett, fehér szín semmi. Sőt, gyakorlatilag felszólítják táborukat a kalapácsos politizálásra.
„Nappal egy kis meló, este egy kis Kossuth tér a jókedv miatt, aztán háború. Nehéz szakma, de bírják.” – írja a képek melletti kommentár. Hozzáteszi, hogy a fokozott igazságérzetük miatt is háborúznak a fiúk. A söpredék megdicsőül, a romboló igazságos harcossá nemesül.
A fő probléma, hogy ez most a jobboldal vezető lapja. Így nagyon nehéz lesz normálissá válni. Ennek a mentalitásnak ki kell szorulnia az igazi közéleten kívüli náci rezervátumokba. Látványosan le kell szavazni az uszítókat, a vasrúddal fenyegetőket. Menjünk el rengetegen, akkor hamarabb véget érhet az agyrém.
