A sterilizáció feltételeiről magának a társadalomnak kell döntenie
„Mindig is lenyűgöztek a Talmud tudósok, akik egy-egy szó eredetéből és tartalmából teljes okfejtéseket vezettek le…”
Ez érvényes a Sterilizáció és a fogamzásgátlás címmel, Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbi által írott tanulmányra is, amelyet ki is jegyzeteltem. Talán az sem véletlen, hogy lábjegyzeteikben bőségesen idéznek régi, híres magyar rabbiktól. Egy ponton érzem a hiányt a dolgozatban. Nevezetesen: nem ad arra választ, hogy mi lenne ebben a kérdésben az aktuális teendő? – indítja a beszélgetést Molnár Lajos, az egészségügyi tárca jelenlegi birtokosa.
K: A tömegkommunikációban hallható volt, hogy Ön moratóriumot rendelt el a nem egészségügyi célú művi meddővé tétel végrehajtását mindaddig, amíg az országgyűlés nem rendezi ezt a kérdést?
M.L.: Ez téves információ, hiszen a miniszter nem írhatja felül a törvényi rendelkezéseket. Így nem függeszthettem fel a művi meddővé tételt. Viszont türelmet kértem, hogy az alkotmánybíróság határozata nyomán kialakult helyzetre törvényhozói megoldást találjak. A probléma alapvető, hiszen életek keletkezésére vonatkozik. Nemcsak filozófiai, de egyben alapvetően morális probléma is. Van-e felhatalmazása az államnak és a jognak, hogy ezekbe a kérdésekbe beleszóljon? Ha igen, akkor milyen eszközzel?
A vallások eredetileg a női ciklusokkal, csillagászati eszközökkel operáltak. A fizikai megoldást általában elutasították, de a kémiait a legtöbb, bizonyos határok között elfogadja. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az egészségügyi törvénynek a művi meddővé tétel feltételeiről szóló passzusát, amely 35 éves korhoz vagy pedig három vérszerinti gyermek meglétéhez kötötte a nem egészségügyi célú meddővé tétel orvosi beavatkozását. E feltételeket az alkotmánybíróság ellentétesnek találta az önrendelkezés alkotmányos alapelvével és kijelentette, hogy ez a jog nem korlátozható népesedéspolitikai szempontok alapján.
K: Akkor nem is várható, hogy történik törvénymódosítás ebben a kérdésben?
M.L.: Jogalkotói kényszer nincs. Az alkotmánybírósági határozat nem írja elő, hogy a törvényhozás cselekedjen ebben az ügyben. Morális kényszer azonban kétségtelenül fennáll. Ha az állam ilyen alapvető kérdésbe beleszól, meg van a veszélye is. Ha azt mondja egy társadalmi csoportnak, hogy szaporodjatok, akkor mi akadályozza meg, hogy más csoportokat pedig jogi úton kizárjon a szaporodásból. Voltak olyan időszakok, amikor bizonyos szempontok alapján meghatározott csoportokat kényszer sterilizációnak vetették alá.
Morális döntéskényszer azonban fennáll. Kezdeményeztem, hogy széleskörű társadalmi vita induljon meg ebben az ügyben. A lehetséges felvetésekkel több parlamenti bizottság is foglalkozik. Így még a nyári törvényhozói szünet előtt vitanapot tartott erről a vallási és kisebbségi bizottság is. A vitában a lehető legszélesebb körnek ki kell fejtenie az álláspontját, mert csak konszenzusos megoldással lehet törvényhozói módszerrel nyugvópontra juttatni e kérdést.
K: Mint azt Ön is ismeri a körülmetélés a zsidósághoz való tartozás megkerülhetetlen előfeltétele. Ám e kérdés jogi rendezése megoldatlan. Izraelben a mohél, bár nem orvos, képzettsége alapján jogosult a rituális körülmetélésre. A magyar jogrendszer azonban ezt sebészeti beavatkozásnak tekinti és elvégzésére kizárólag orvosi bizonyítványhoz köti. Elképzelhető-e ebben a kérdésben valamilyen megnyugtató megoldás?
M.L.: Tanulmányozni fogom e kérdést is és a részletek ismeretében térhetünk vissza rá.
