r. székely julianna
főmunkatárs
„A nemzetközi hírügynökségek megemlítik (…), hogy a tiltakozások elhúzódása Gyurcsány állásába kerülhet.” (MTI, szeptember 20.)
Természetesen kerülhet, és ezzel egy szál gond sincs, elvégre ki az a Gyurcsány. Egy ember, aki miniszterelnök akart lenni (és történetesen lehetett), ám ilyen ember van több tucatnyi, az állás iránti érdeklődés töretlen.
A gond mindössze az, hogy a kétpólusúvá tett játszótéren egyetlen játszópajtás jöhet szóba alternatívaként. Orbán. Nem a démonizált, hanem a kisstílű. A gátlástalanság lovagja, akit csak azért nem lehet hazugnak nevezni, mert abból jogi skandalum támadna, hiszen ő sosem követett volna el akkora böszmeséget, hogy beismerje a maga, a pártja, vagy közelijei akár csak egyetlen stiklijét, országhülyítését. Orbán úgy hazudik kicsiben és nagyban, hogy rajt” ne kapják. Ha mégis rajtakapják, letagadja, oszt jó napot. A magyar társadalom egy része meg úgy szocializálódott, hogy a letagadott (elkent, elévült) hantázást az élet természetes részének tekinti, ám felhördül egy beismeréstől, pláne, ha olyan csúnya szavakat használnak benne, amilyeneket ő sosem szokott.
Hogy mekkora ez a társadalmi rész, október elsején ki fog derülni, amikor önkormányzati választás lesz ugyan, de pillanatnyilag fölfogható úgy is, mint szimpátianyilvánítás. Mint egy érettségi vizsga.
Kit akarunk inkább? A beismerőt és változást akarót, aki mindenki, a maga számára is kellemetlen csomaggal csöngetett be az ország meg az unió ajtaján, mert rájött, hogy nem tehet mást. Vagy egy szavak között bújócskázó jóságos apácskát, aki megint tisztítótűz nélkül ígéri a gulyás-mennyországot.
Gyurcsány neve most ráadásul a rendetlenséggel, Orbáné a renddel látszik összekapcsolódni. A renddel, amire természetesen vágyunk, csak nem biztos, hogy olyanra, amilyennel majd megkínálnak.
A demokrácia, bizonyos mértékig mindig rendetlenség, az elvágólagos rend a fél- és teljes diktatúrák kelléke. Csurka-álom. Szlovákiában már kiderült, mit hoz az, ha egy miniszterelnök csak rendpárti slotákkal képes többségben kormányozni. Adót csökkenteni. Népszerűséget szerezni.
Igaz, ott nincsen utcai verekedés. Maximum némi magyarverés, zsidózás, cigányozás. Meg persze mindennek a letagadása. n
r.szekely.julianna@magyarhirlap.hu
